A Muzsikás Együttes nem véletlenül világhírű: magas színvonalon, más műfajokra nyitottan - bár gyökereiket meg sosem tagadva - játszik népzenét, s ami talán még fontosabb: megőrizve és a hallgatóság felé is közvetítve a zene elementáris szeretetét. A Kádár-érában annak a táncházmozgalomnak voltak - nem egyedüli, de talán legismertebb, s mindenképpen legtartósabb hatású - képviselői, amely a rendszer legszigorúbban vett tabuja, a nemzeti identitás kérdésében mert állást foglalni. A rendszerváltás után pedig az általuk is mentett (s alighanem: megmentett) kincset érvényesen tudták felmutatni a világnak. Dolgoztak (s dolgoznak) együtt klasszikus, jazz és rock-zenészekkel, klezmer-muzsikusokkal, fellépnek a világ legjelentősebb koncerttermeiben. Azon kevesek közé tartoznak, akik bizonyos értelemben Magyarország - egyik - arcának számítanak a nagyvilágban.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
critixx
2012 júl. 10. - 23:22:48
Én még anno a Filmszemlén láttam egy rövidített változatát, mely egy filmmé gyúrta össze a sorozatot. Nagyon nem az én stílusom a Muzsikás együttes világa, a film mégis érdekfeszítõ, afféle "magyar rock doku", csak épp rock helyett... értitek. Ahogy mások is mondták, semmi álmagyarkodás, semmi "így lázadtunk a rezsim ellen" dolog, csak a zene és a sztori. Csak így tovább, Muzsikás!
Kellett nekem reklamálni. Az utolsó 2 rész végleg a feledés homályába vész. Hiába, Magyarországon nem lehet öt hétre elõre tervezni...
Please seed, közszolgálat:)
Én meg azt nem értem, hogy két rész után miért kellett abbahagyni a sorozat vetítését???? Oké, behoztak egy csomó új mûsort, de ami fut, azt nem kéne 40% után abbahagyni:(
Azért ez az ajánló is megér egy misét. Az autentikussága tetszett a sorozatnak, a népzene és az azt felkaroló személyiségek hitelessége. Semmi túlzottan feszítõ mûmagyarkodás, lóverseny a Hõsök terén meg ilyenek.
Két dolog szomorít el ezzel a mûsorral kapcsolatban. Egyik az, hogy igen késõn kezdõdik (tehát aki látni szeretné, kénytelen felvenni, már ha véletlenül észreveszi, hogy egyáltalán mûsorra van tûzve!!??) a másik pedig, amit olvastam a zenekarról szóló egyik cikkben.
A mûsor kapcsán eszembe jutott, hogy egy fantasztikus kezdeményezésükrõl olvastam korábban. Gyorsan rákerestem, és meg is van. Ahelyett, hogy beírnék pár dolgot, úgy gondolom hasznosabb, ha az egyik ezzel kapcsolatos "cikket" bemásolom ide. És hát a szomorúságom másik oka az, hogy amint írják, sok MAGYAR diák van, aki csak akkor találkozik csodálatos népzenénkkel talán elõször, amikor õk "elviszik" nekik. Hogy lehetséges ez???? Az biztos, hogy szégyen az oktatásunkra nézve, hogy a magyar népzene ilyen szinten hiányzik az alapfokú oktatás tananyagából. És itt most nem a pl. "Érik a szõlõ" dal énekkönyvben megjelenésérõl beszélek, hanem arról, hogy ezek szerint népzene hallgatás (mondjuk lemezrõl) nem történik az iskolák nagy részében. Mindenesetre az együttes részérõl ez a fajta megmozdulás igen dícséretes, és én sok sikert kívánok nekik hozzá!!! Reméljük sok fiatal szereti meg általuk a változatos és gyönyörû népzenénket.
Íme a cikk...
"Világszerte legismertebb népzenei együttesünk a Muzsikás, mely a hetvenes évek elsõ felében beindult táncházmozgalomban már a kezdetektõl jelen van, de emellett a világ legnevesebb koncerttermeinek közönségét is meghódította. Azonban nemcsak a magyar népzene nemzetközi meg- és elismertetését tartották feladatuknak, de missziójukká vált a legifjabb korosztályokkal való foglalkozás is. Budapesten évtizedek óta mûködik egy gyermektáncházuk a Fõvárosi Mûvelõdési Házban. 2004 decemberében beindítottak egy „Rendhagyó összevont iskolai énekórák” címû programot, melynek célközönsége általános és középiskolás tanulók. A program lényege, hogy az iskolák az együttes honlapján található email címen jelentkezhetnek ezekre az énekórákra, maguknak az intézményeknek nem kerül semmibe az együttes fogadása, mert a MOL Rt. vállalta, hogy évi 50-60 ilyen iskolai foglalkozás közül a vidékiek költségeit fedezi. Hogy minél több iskolás részesüljön ebbõl az élménybõl, az együttesnek csak az a kérése, hogy az iskola az adott 45 percre minél több diák részvételét tegye lehetõvé legnagyobb termében. Sok gyerek számára ez jelenti az elsõ találkozást a népzenével, elõször lát népi hangszereket. Mások már hallottak ezekrõl, de eddig talán még sose látták testközelbõl a legnevesebb magyar népzenei együttest.
Október 4-én elõbb a Dobó István Gimnáziumban, majd a Kemény Ferenc Általános Iskolában tartott a Muzsikás együttes rendhagyó énekórát. Ez utóbbit tekintettem meg. Mint Hamar Dánieltõl és Sípos Mihálytól, az együttes két tagjától megtudom, elég kemény napjuk van. Az éjjel még a Mûvészetek Palotájában játszottak, délben már Novajon kell lenniük, este még Pesten van táncházuk és lemezfelvételük. Ennek ellenére lelkesen és teljes energiával próbálják lekötni a tornatermet zsúfolásig megtöltõ gyerekek figyelmét. Sok hasonló rendezvény után az a tapasztalatuk, hogy a kisebbek mindig nagyon fogékonyak, hamar meghódíthatók, a serdülõk között akadnak olyanok, akik egy ideig próbálnak némi ellenállást kifejteni az esetleg soha nem hallott zenével szemben, de aztán õket is elkapja a lelkesedés, jár a lábuk, csillog a szemük.
A mûsorvezetõ Hamar Dániel ugyan nem pedagógus (hanem komoly kutatásokat végzõ geofizikus), de négy fia és több unokája talán szerepet játszhatott abban, hogy kellõ érzéke alakult ki arra, hogyan lehet újabb és újabb trükkök segítségével a tanulók figyelmét folyamatosan lekötni. Hol ritmust kell tapsolni a gyerekeknek, hol lakodalmi csujjogatókat kiabálni teli torokból, így nem maradnak passzív szemlélõi az elõadásnak. A fellépések zenei anyaga hasonlít a különbözõ iskolatípusokban, míg az összekötõ szöveg a korosztályoknak megfelelõen változik. A középiskolásoknak már lehet komolyabb dolgokat megemlíteni nemzeti tudatunkkal kapcsolatban, az általános iskolásoknál mindez játékosabban történik, bár itt is szó esik a zene – és azon belül a népzene – jelentõségérõl az ember életében, s arról, hogy valószínûleg Bartók és Kodály a világszerte legismertebb képviselõi a magyar kultúrának.
A gyerekek megismerkedhetnek néhány – talán általuk még sose látott – népi hangszerrel (hosszúfurulya, gardon, tambura), együtt énekelhetnek a zenekar muzsikájára, s a végén még mindenki kap egy könyvjelzõt is, amelynek egyik oldalán ez a közös dal található, a másikon a Muzsikás tagjai: Sípos Mihály, Porteleki László, Éri Péter, Hamar Dániel. Sokaknak ez a 45 perc bizonyára egy életre meghatározó élmény lesz, valaminek a kezdete!"
(A cikk az Egri Magazin 2010. novemberi számában jelent meg) Úgy olvastam korábbi cikkekben, hogy ez a megmozdulásuk már régebben kezdõdött!! Reméljük sokág fog tartani!!:)
Nagyon vártam már az "igazi" népzenét és néptáncot,amit sajnos kiûztek a rádióból és a tv-bõl.
Érdekes volt látni és hallani ezt a sok tehetséges és elkötelezett embert.
Öröm számomra, ha népzenérõl, néptáncról, kiváló együtteseinkrõl is láthatok a csatornákon programot. Kíváncsian várom a következõ részeket. Ennek az "eusodott" kicsiny országunknak nagy szüksége van az ilyen magyarságukra büszke emberekre. Jó látni, hallgatni õket.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások