"Zámbó Jimmy zeneisége, művészete és dalai előtt megemelem a kalapomat, mert maradandót alkotott és rengeteg nagyon jó dala van és nagyon egyedi hangja volt és zeneileg nagyon tehetséges ember volt," Ezt egészen komolyan mondod, vagy irónia? Mert szerintem, kellemetlen, siránkozó hangja volt és a slágerei giccses, sekélyes dalocskák voltak. Az, hogy sok embernek tetszett, nem mérvadó, mert köztudott, hogy az emberiség jelentős része értelmi fogyatékos és ami a nagy számokat illeti:
"Nosza együnk szart! Több milliárd légy csak nem téved"
És ez független attól, hogy egy agresszív, primitív proli volt életében.

A nyomozók viselkedése olyan mint ha két embert behívnánk az utcáról. Talán ahhoz hasonlítanám : két irodista (bármilyen cégnél) beszélget.  A színészek nem hibásak csak a rendező. 

Azt állítani, hogy ez a sorozat ugyanazt a minőségi szintet képviseli, mint a magyar HBO-s sorozatok (TársasJáték, Terápia, Aranyélet, A besúgó) egy vicc. Jó a sorozat és egyszer érdemes megnézni, de ennyi. Semmiképpen sem ér fel sem minőségben sem megvalósításban, sem történetben a magyar HBO-s sorozatokhoz. Zámbó Jimmy zeneisége, művészete és dalai előtt megemelem a kalapomat, mert maradandót alkotott és rengeteg nagyon jó dala van és nagyon egyedi hangja volt és zeneileg nagyon tehetséges ember volt, viszont ez nem változtat azon, hogy egy nőverő, bunkó, proli és közönséges ember volt. Ha csak az egyötöde igaz annak, amit a sorozatban lehet látni róla és a díszes családjáról, akkor az enyhén szólva nagyon kínos és világszégyen. Gyanítom, hogy nem csak az egyötöde igaz annak, amit ebben a sorozatban látható Zámbó Jimmyről és a Zámbó családról. 7/10

Most sikerült végig néznem Zámbó Jimmyről ezt a 10 részes sorozatot. Megközelítően 2 ülésben néztem, az első 5 részt, majd a második ötöt. Nem gondoltam, hogy írni fogok, de a sok hozzászólást elolvasva mégis úgy döntöttem, leírom a véleményemet. Túl azon, hogy nem vagyok, voltam Jimmy rajongó - egészen más szubkultúrában éltem, nevelkedtem, más az iskolázottságom, a zenei ízlésem - a sorozat teljesen elvarázsolt. Úgy gondolom, a stáb maximálisan törekedett arra, hogy egy pszichológiailag jól alátámasztott figurát vigyen vászonra Jimmy személyében. Számomra teljesen egyértelmű, hogy a markánsan nárcisztikus karakter gyökerei a maximálisan gondozatlan, lelkileg elhanyagolt gyerekkorból eredtek. A teljesen primitív családi háttér, ahogyan nem vették észre a zenei zsenit, ahogyan magának kellet felküzdenie magát mindenféle trükközéssel, hogy boldoguljon zenészként a szocializmusban- remekül kibontott mozzanat volt a filmben. Sajnálatosan a kora gyerekkortól folyamatos elhanyagolás és meg nem értettség kinevelte ezt az elviselhetetlen sznob, pózolós karaktert, aki egy épített személyiség mögé bújik. Ahogy öregszik a figura, Nagy Ervin remekül hozza a hasadt személyiség allűrjeit. Eszköztelen az érzelmek tekintetében a főhős, és míg korábban a kissé bárdolatlan Jimmy leveszi a lábáról szenvedélyével a nőket (Olasz Renátó is zseniális a szerepre), addig az élet terhei a sorozatos sérülések egyre elviselhetetlenebbé teszik a figurát, aki az alkoholba menekül. Mind jobban érzi, hogy nem tud felkapaszkodni valójában, annál lejjebb züllik lelkileg. Először aggódtam, hogy Nagy Ervin veszi át a szerepet, mert magát a színészt nem kedvelem annyira, ugyanakkor remekül, kissé kikarikírozva, olykor groteszk grimaszokkal, máskor negédes túlzásokkal nagyszerű képet festett a jellem patológiás színezetéről. Csákány i Eszter lenyűgözően és hitelesen hozza a rajongónő karakterét, akire Jimmy anyjaként tekint. Végre valaki úgy rajong érte, ahogy az anyja nem tette. (Spoiler lehet: „Had sírjon csak, legalább kevesebbet pisil”- mondja a szellemileg igen szegényen bútorozott anyja a film egyik jelenetében, amikor Jimmy még csak 8-9 éves lehet…)
A sorozat sodrásában és jellemábrázolásában számomra tökéletes volt. A rendező és stábja úgy gondolom, nagyon aprólékos háttér munkát végzett, hogy mélységeiben megismerje nem csak a szubkultúra hátterét, hanem a mélylélektani mozgatórugókat is, és ezt valamelyest sikeresen tolmácsolja a néző felé. Tekintsük az agyonékszerezett figurákat, akik a külcsín szépítgetésével fedik el a belső űrt, vagy a mulatók, és mulatozók fékevesztett dorbézolását, a családi dörgölőzéseket, szóval összességében nagyon beszédes volt a sorozat minden szemszögből. Megmutatja azt a világot, ahol érzelmi és kulturális kapaszkodók, támasztékok hiányában ilyen torzulások jönnek létre.
Összességében Jimmy figurája nem volt szimpatikus, szerethető, nyilván, hiszen egy tökéletes nárcisztikus karakterrajza, ugyanakkor a figyelmes néző megérti a főhőst, mert megismeri a gyerekkor körülményeit (bár nem túl sok képkockában), és ahogy a fiatal főhős ebből kitörni próbál, az idősebb Jimmy viszont kilátástalanságba züllik. Edit alakja is teljesen tipikus: egy kodependens nő, aki nem tud valójában elszakadni a sorozatos megaláztatások után sem.
Teljesen szubjektíven számomra azt sugallja a film – leginkább a meglehetősen nyomasztó utolsó epizódban – mintha utolsó búcsúja lenne a fiától, mintha az utolsó magányos napok, a meg nem értettség, az elfáradás szinte egyenes út lenne a végkifejlet felé. Számomra tehát ez a baleset egy elkeseredett ember életvége, amolyan „boritékolható volt” érzést sugallva.
A film természetesen nem szórakozás a klasszikus értelemben, hanem egy nehéz sorsú ember kálváriája, aki nem tudott valójában mit kezdeni a saját sikerével, túlérzékeny volt és abszolút sérült. Sokan nem értik, mitől volt ő Király. Persze, hogy nem volt az, számomra legalábbis semmiképpen nem, hiszen épp ez a dolog lényege. Csak szeretett volna az lenni, és magát próbálta oda pozicionálni, miközben lelke mélyén tudta, hogy valami nagyon hiányzik, és valami nagyon fáj. Ugyanakkor éppen az utolsó képkocka igazolja végül is a sorozat címadását, amikor betekinthetünk egy valódi család nappalijába…
Összességében a Jimmy jelenség sokak számára ciki kategória, másokat viszont szórakoztatott, vagy rajongásra késztetett, vagy segítette a hétköznapjaikat, és ezt remekül bemutatta a sorozat – az árnyoldalakkal együtt. Csak gratulálni tudok a készítőknek.

A színészek miatt ültem le ehhez a sorozathoz, és megérte. Igazi magyar életérzés a mi kis Kelet-Európánkból.

Csak a 23 évnél idősebbek értik ezt a filmet. A fiatalabbak egy életrajzi filmet látnak több felesleges , soha többet fel nem tűnő szereplővel. Ki volt Hullé Éva? Honnan került elő, mit csinált előtte, Zámbó felesége miért nem hajitotta ki? Talán 1 Zámbó számot hallani a filmben, azt is félig. Sokkal többet hallgattam volna. Az amerikai hakni szerintem mese. Még olvasni sem tud!

A sorozat nagyon jó, azt nem tudom, hogy melyik része volt hazugság. De ha ilyen ember volt ez a senkiházi, akkor még azon sem csodálkoznék, ha az a stukker nem az ő kezében sült volna el, hanem valaki, aki épp a közelében volt, "véletlenül" meghúzta a ravaszt. Vagy "dzsimmikém, nincs megtöltve, ne aggódj".
Egy ilyen ember se rövid, se hosszútávon nem lehet elviselni, csak gondolom a pénzecske nagy úr, amit összegereblyézett ezzel a semminek sem nevezhető 'zenéléssel", kappanhangos sikoltozással.
Az azért az országról is sokmindent elmond, hogy a népesség nagy részének ő volt a zenei netovábbja meg a zenei királya...
Aki nem úgy fogja megnézni, hogy "jajj istemen, megnézem a szerelmemről/példaképemről szóló sorozatot", hanem csak leül és kíváncsi egy jó filmre, akkor nézze végig. Aki elfogult, az ne nézze, mert kiderül, hogy mekkora sz@rházi is volt ez a valaki.

De ha ilyen önző, nagyképű, nárcisztikus f@sz volt a csávó, akkor mit szeretnél? Romantikus szappanoperát?

Aki tudja nézze meg! 10/10

Véletlenül kapcsoltam erre a műsorra a tv-t és pont a Háfra Maris és fiatal Jimmys résznél kapcsolódtam be. Szerintem jól játszottak és nézhetőnek tűnt, ezért végül megnéztem az egész sorozatot és hát nagyon tetszett. Valahogy az egész jól van megszerkesztve, jó a vágás, a helyszínek, a hangulat a korszakoknak, az időben való ugrálás sem engedi leülni a "filmet", jók a szövegek és a színészek nagyon jól játszanak benne. A fiatalokat nem ismertem, viszont Ervint korábban nem kedveltem,de Jimmyt nagyon jól hozta. Igaz Krisztián mondta, h "apu nem volt ilyen butácska", de Ervin butácska Jimmyje valahogy olyan egyszerre szánható és megvethető karakter is lett egyben,de főleg inkább sajnálom. Judit is nagyon jól játszott. Még így is hogy ők ketten számomra ismertebbek, ennek ellenére bele tudtam magam élni a "filmbe", abba a világba, az ő világukba. Vicces volt és plusz pontot adok az igazi Zámbó Krisztiános jelenetre még akkor is ha ő könyörögte be magát és akkor is ha a készítők megkérték rá. Egy vicces kis pluszt adott az egészhez. Alföldi Róbertet sem kedvelem, de zseniális volt a vele való vacsorás jelenet és az ott elhangzott párbeszéd. A lényeg abból szerintem az amit Jimmy mondott, Spoiler! "hogy egyes zenészek a saját lila agymenéseiket akarják letolni az emberek torkán" Spoiler vége! Ami szerintem is igaz és főleg néhány befutott sztár próbálkozik ezzel, mi meg csak az éles stílusváltást vesszük észre, meg hogy a rádiók már nem játszák a zenéjüket.
Számomra nem érthető miért nem kedvelték sokan Jimmyt. Valahogy divat volt utálni, miközben a dalai ott csengtek fejünkben. Megnéztem pár interjúját youtube-on és szerintem tudott szépen összefüggően beszélni, a gondolatait értelmesen kifejteni. Azért ez nem mindenkinek megy a tvben még ma sem. Illetve nem trollkodott. Szerintem az a legalja, ha valaki már egy ilyen helyzetben sem tud viselkedni. Nyilván egyéb interjúkon kívüli helyzetben már nem láthatom és gondolom ittasan nem volt kellemes ember, de nem kérdés, hogy énekelni tudott! Szép megemlékezés minden jóról és rosszról, ami vele történt ez a sorozat.

Nyugodjon békében Jimmy!

 " ... a valóság mindig a legfőbb jóság, ... " 🤔
Számunkra, jóérzésű emberek számára sem okozott nehézséget végignézni. 😉

Lehetett volna egy jó filmet csinálni, sok zenével, rövedebben, érthetőbben, szórakoztatóan. Jó érzésű ember ezt nehezen tudja végignézni. Ezt a rengeteg erőszakot, káromkodást, agressziót. Egy énekesről kellene szólnia a filmnek, nem pedig egy pszichopatáról. Még akkor is, ha esetleg ez a kettő egybeesett. Ezt nem tudom megítélni, de remélem eltűnik ez a sorozat minél hamarabb, nagyon kicsi szórakoztató értéket ad, inkább elborzaszt. Kár érte, pedig az alapanyag jó lett volna.

Kicsit offtopic, csak most láttam a 3. részt.

"Olasz Renátó azért új arc volt a képernyőn"?!

Aranyélet?

Először is mindenkinek tudnia kell, hogy a sorozat egy fikció. Azaz a valóságra épül, de tartalmaz a valóságtól eltérő elemeket is. Jimmy egy zseni volt, amire legtöbben - velem együtt - csak a halála után jöttek rá. Hogy valójában milyen ember volt nem nagyon tudhatjuk. Valahogy úgy alakult a sorozat, hogy amíg Olasz Renátó játszotta - megjegyzem kiválóan - addig szimpatikus srác volt, aztán, ahogy átvette Nagy Ervin, valahogy fordult a kocka. Nem tudom, hogy miért, de én ezt éreztem.

A családon belüli erőszak himnusza az "Egy jó asszony mindent megbocsájt". Ezt elhiszem, hogy Jimmy írta az "Egyszer megjavulok én"-el együtt, ami pedig ennek a párja.

Hát, jellemfejlődésben nem volt hiány. Olasz Renátó azért új arc volt a képernyőn és a klasszikus korai éveket játszotta ami nem volt ismert a TV-ből így nem zavart be az a kép ami beleégett a kazettaborítókba.

Hát ez nagyon durva. Ezek után el se tudom képzelni, mit kellett kiállnia az asszonynak zárt ajtók mögött. Szép példa a gyerekeknek is…