Füst Milán nemigen tartotta számon a Máli nénit drámai műveinek sorában. Eldugta, valószínűleg el is feledkezett róla; halála után a hagyatékából került elő. Sértettségből, dacból írta, mert lelkéből lelkedzett drámái, a IV. Henrik király és a Boldogtalanok nem kellettek a színházaknak. Meg akarta mutatni, hogy képes ő is a kor ízlése szerinti darabot írni, vezérigazgatóról, gépírókisasszonyról, szegény szerelmes könyvelőről... Ki tudja? A Máli néni a Játékszín előadásában óriási közönségsikert aratott és hosszú szériát élt meg. Hosszabbat, mint a "nagy drámák" valaha is. Lehet persze, hogy a műfaj miatt, hiszen amazokkal ellentétben vígjáték, ha helyenként keserű is egy kicsit. Mindenesetre nem lehet összehasonlítani a "mesék az írógépről"-féle tucattermékekkel. A szegény rokon, Máli néni története, aki összezavarja és rendbe teszi "vezérigazgatóék" szerelmi életét, magán viseli Füst Milán szellemujját. Fanyar mulatságot, érdes bohózatot, kiváló színészi játékot kínál a nézőnek. Külön figyelmet érdemel Margitai Ági rafinált, megható, nagyszerű alakítása a címszerepben.