Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Kis-nagy világ

Synecdoche, New York
amerikai vígjáték, 119 perc, 2008

Értékelés:

44 szavazatból
Szerinted?
28 hozzászólás
+ 1 kép Videó
Videó + 1 kép

Értékelés:

44 szavazatból
Szerinted?
28 hozzászólás
Élete főművén dolgozik Caden Cotard színházi rendező. Olyan monumentális darab megvalósításáról álmodik, amely egy gigantikus raktárépületben felépített, "életnagyságú" New Yorkban játszódik és amelyben a nap huszonnégy órájában több ezer színész, statiszta játszik. Műve egyszerre nagyszabású vállalkozás és személyes hangvételű darab, amelybe minden élményét - szakmai és szerelmi kapcsolatait, az öregedéstől való félelmét, a betegséggel kapcsolatos problémáit - megpróbálja beleszőni. Idővel azonban elmosódnak a valóság és a képzelet határai.

Stáblista

Szereplők

Philip Seymour Hoffman profilképe Philip Seymour Hoffman
Caden Cotard
Catherine Keener profilképe Catherine Keener
Adele Lack
Samantha Morton profilképe Samantha Morton
Hazel
Michelle Williams profilképe Michelle Williams
Claire Keen
Sadie Goldstein profilképe Sadie Goldstein
Olive
Tom Noonan
Sammy Barnathan
Peter Friedman profilképe Peter Friedman
doktor
Hope Davis profilképe Hope Davis
Madeleine Gravis
Jennifer Jason Leigh profilképe Jennifer Jason Leigh
Maria
Emily Watson profilképe Emily Watson
Tammy
Dianne Wiest profilképe Dianne Wiest
Ellen Bascomb/Millicent Weems

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Kritikán felüli jún. 10. 11:37:41
Kritika: https://youtu.be/ZVH6bwFzbb4
Válasz
10/10
David Quency 2022 szept. 25. - 22:52:32 10/10 Előzmény Ines79
Igen, az emberi szenvedést "kisajátítja", beléjük zárkózik.
Válasz
10/10
David Quency 2022 szept. 25. - 22:43:15 10/10 Előzmény Redfield
Igen, én is így látom, érzem. Mintha egy képben lenne egy kép és abban is egy kép és abban is egy kép a végtelenségig. Zseniális Kaufman-alkotás. Ősszel nézős!
Válasz
10/10
David Quency 2022 szept. 25. - 22:37:06 10/10 Előzmény Redfield
Nagyon jó kritikákat írtak többen is. Bár én még csak háromszor láttam a filmet (elsőként sok-sok éve, most másodjára darabokban, majd harmadjára teljesen), hasonló véleményen vagyok. Minden és mindenki önmagára reflektál, dekonstruálja a jelentést Kaufman, amiből kirajzolódik az álom az álomban, színház az egész világ, vagyis maga az élet teljessége. Ez a technikai része, ami nagyon "kaufmanos". Rengeteg érzelmet jelenít meg így, ami szintúgy emberi. A kis világból nagy világ lesz, vagyis mi emberek a saját külön világunkban, nyomorunkban és érzelmeinkben együtt, közösek vagyunk, összetartozunk.
Válasz
1/10
csontfej 2017 márc. 03. - 21:47:24 1/10
Nagyon rossz.
Válasz
offtopic
Orsi Vekony 2014 dec. 26. - 14:15:38 Előzmény Egy gondolatrendõr
Könnyesre röhögtem magam ezen a kommenten :D Köszi!
Válasz
4/10
Inv1sus 2012 márc. 19. - 02:29:01 4/10
Váó. Két órát végigszenvedtem és azt se tudom mirõl szólt a film. Ez annyira tré, hogy hihetetlen.
Válasz
3/10
Egy gondolatrendõr 2011 márc. 07. - 00:10:04 3/10
Talán még az Adaptációnál is rosszabb.Ejnye,Kaufman,Kaufman.Hát miket tetszik itten mûvelni mostanában?
Válasz
3/10
Egy gondolatrendõr 2011 márc. 07. - 00:05:42 3/10
Ilyet én még nem pipáltam!Ez a film olyat tud, amit egyik társa sem:EGYSZERRE TUD UNALMAS ÉS IDEGESÍTÕ LENNI.Azért ez nem semmi.
Válasz
Ines79 2010 máj. 30. - 15:45:45
Ma hajnalban láttam ezt a filmet. A bemutatója alapján kb. egy éve elhatároztam, hogy nem nézem meg, mert nem az én stílusom.
Aztán ma éjjel nem voltam álmos, éppen kezdõdött, nekiültem. Gondoltam az elsõ néhány percet megnézem, aztán úgyis elalszom. Hát nem volt szerencsém elaludni, végignéztem az egészet, és nem mondhatnám hogy jó benyomást tett. Lehangoló zavaros filmnek tartom,de mégis hatással kellett hogy legyen rám, mert azóta nem tudom kiverni a fejembõl. Valahogy muszáj rajta gondolkodni, hogy most akkor mi miért hogyan...

SPOILER

Nekem az volt meghatározó az egészben, hogy a kezdetekor a fõszereplõ észleli hogy beteg. Lassan elhatalmasodik rajta az érzés hogy haldoklik, és ezzel egy idõben mások is elkezdenek lemondani róla, vagy szimbolikusan halottnak nyilvánítják (pl. a felesége, amikor arra utal, hogy a férjének nincs már sok ideje, hogy maradandót alkosson, vagy a pszichiáter, amikor valami olyat kérdez, hogy maga mikor halt meg, vagy hogy ölte meg magát vagy valami ilyesmi - bocsánat hogy nem emlékszem szó szerint)
A film elsõ negyedének a vége felé azonban kiderül, hogy a betegsége korántsem halálos, õ mégis haldoklik tovább. És miközben évtizedeken keresztül temeti magát, szép lassan halnak meg mellõle az emberek, akik fontosak voltak neki. Aztán a film vége felé a pap monológja, amikor arról beszél, hogy miként megy el az ember az élete mellett, miközben élnie kellene azt. Szerintem ez a film fõ mondanivalója. A fõszereplõ többször is szóváteszi, hogy mennyire magányos és boldogtalan. Valójában épp ezzel teszi magát magányossá és boldogtalanná, hogy e két érzés köré építi az életét.Képtelen túllépni a fájdalmakon. Nem megéli, hanem kívülrõl szemléli élményeit, és nagyjából csak a negatívumokat észleli. Így persze a nézõ is csak a negatívumokat észleli, szerintem ez teszi a filmet kissé lehangolóvá.
Szerintem, a film fõszereplõje nem egy elvont különc. Rengetegen élünk így, ha nem is ugyanezek a momentumok tarkítják az életünket.
Lehet hogy ez így kicsit felszínes, de elsõre ennyit tudtam felfogni ebbõl a filmbõl.
Azt hiszem meg kell néznem még egyszer.
Válasz
Összes hozzászólás