Színház

West Side Story

musical, 2 felvonás, angol, 2015.

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Izgalmas vállalkozásnak ígérkezik Leonard Bernstein: West Side Story c. művének 2015-ös budapesti bemutatója. A mára már klasszikusnak számító zenei anyag, az ismert slágerek az Erkel Színház színpadán hangzanak föl, régi-új megvilágításban mutatva be a shakespeare-i Rómeó és Júlia történetet. A bevándorlók és 'őslakosok' közti ellentét, valamint az utcai bandák háborúja sajnos napjainkban sem ismeretlen probléma.

Bernstein zenéje, Sondheim dalszövegei, és nem utolsó sorban Novák Péter a táncot kiemelt alkotóelemként kezelő rendezése erős felütése lesz a 2015/16-os Shakespeare évadnak.

A(z) Magyar Állami Operaház előadása

Bemutató időpontja:

2015. szeptember 11., Magyar Állami Operaház

Stáblista:

Hozzászólások

Edmond Dantes 2015 szept. 26. - 17:48:15
Cipõt a cipõboltból, musicalt a musicalszínházból/ban, suszter meg maradjon a kaptafánál. Utóbbi forrása: Hans Sachs/Wagner/A nürnbergi mesterdalnokok (ha nem, akkor is passzol ide)...na, szóval operát viszont operaházból. Zavaros? Akkor olyan mint az Erkel Színház új WSS-produkciója.

Kicsit bõvebben: a musical nagyon önálló, szuverén mûfaj, a musicalszínészek egyszerre kell, hogy (jó!!) színészek, énekesek és táncosok legyenek és lehetõleg homogén társulatot is alkossanak, a mûfajra szakosodott rendezõ(k), koreográfus(ok), karmester(ek), tervezõ(k) stb. irányítása alatt. 1-1 ún. "nagyoperett" operaházi elõadása közelebb áll az operákéhoz, nyúl(kál)nak is rendesen az operaházak Johann Strauss, Offenbach, Lehár s még pár operettszerzõ darabjaihoz napjainkban is. Szentségtörés tán, de -ha már amerikai mûvek között keresgélünk- mondjuk egy My Fair Lady (MFL) MÛFAJILAG közelebb állhat egy operaház zenei-elõadói profiljához mint a WSS. A két egyidõs darab között ui. fényévnyi eltérés van: MFL a maga édes(kés), olvatag rózsaszín cukorhabos, igazi operett(es) zenéje olykor nem is áll annyira távol mondjuk Puccini 1-1 operájának vagy a 19.szd.-i vígoperák világától. (Puccini is írt egyébként operettet!)

WSS azonban v a l ó d i musical, a prémium kategóriában; fentiek miatt kemény dió egy operaházi együttesnek, amibe ebben a produkcióban sok minden(ki)nek bele is tört a foga, de leginkább mint komplett produkció n e m állt egybe. Jó a zenekar, Dénes István kezei között-alatt. Tetszett a két fõszereplõ, László Boldizsár és Nánási Helga: õk az életben is "párban járnak"/házasok és a többi szólóénekes is többé-kevésbé helytáll. A baj ott kezdõdik és folytatódik, hogy õk (és váltótársaik a másik szereposztásban) nem musicalszínészek, szerepük táncos részét táncmûvészek táncolják el. Tetszik érteni? Mint egy jelbeszéd :-) aki nem hallja, mit mondanak-énekelnek a színészek, énekesek, nézze a táncosokat, õk eltáncolják, amit amazok elénekelnek. Jó, ez kis túlzás, de kb. ez zajlik az elõadásban. Itt és most kijelentem: a rendezõ-koreográfus, Novák Péter reménytelen vállalkozásba fogott, ha ezt a kínkeservet mint "rendezõi koncepciót" akarta-akarja elsózni. Szimplán arról van szó, hogy az énekes(ek) csak énekelni tud(nak), a táncos(ok) meg csak táncolni tud(nak) és még van pár prózai szerep is a tetejébe meg Lörinc barát monológja eredetiben a Rómeó és Júliából importálva. Mindez megosztott színpadon, énekes szólisták sokszor jó hátul, jó magasan és elég sokszor sötétben. A fõ számot (Amerika) nagy ötletnek szánva, a nézõtéren táncolja el-szét a tánckar, õket a közönség egy része nem látja, más része meg a színpadon közben zajló cselekményt nem látja-nem hallja, kinek-kinek hová szól a jegye.
Az elsõ fél-háromnegyed óra fentiek miatt eleve szinte követhetetlen: ki kicsoda, ki-mi hol, merre, meddig, ki kit-mit játszik-énekel-táncol, én elég hamar feladtam a rejtvényfejtést, inkább hátradõltem és élveztem Bernstein elnyûhetettlen számait meg a táncokat, amik talán "igazi" musical-tánckarral még ütõsebbek lettek volna.

Viszont a "túlzott" aktualizálás miatt aggódókat megnyugtathatom: nem volt itt kérem, semmi napi politika, menekültügy, effélék. Mába helyezve 1/1 kaptuk a hat évtizedes (west side-i) sztorit: két new yorki banda, "amerikaiak" és "portorikóiak" rivalizálását. Beh szép világ is volt, amikor még õk és csakis õk csatáztak a West Side-on...de a világ mára ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb, gondterheltebb lett.
10/10
ambrosius 2015 szept. 12. - 08:55:00 10/10
Igazán izgalommal vártam az áttörést. Az Opera/Erkel színpadán West- side story. Musical!
Pedig én még láttam itt Porgy és Besst is. Házy Erzsébettel és Radnai Györggyel.
Mirõl is beszélünk? Scandallum? Bernstein az Operában! Igaz Sondheim se rossz librettista.
Mit mond a Tanár Úr a növendéknek?
Legyen hangod! Tudj mozogni!. Érthetõen beszélj! Kb. 
Mint mondott Novák Péter? Éld a szereped, mozogj! A többiek majd énekelnek.
A rendezõi koncepció a fõszereplõk megduplázásával kezdetben tudathasadásosnak tûnik, és szokni kell a magasságában kettéosztott színpadképet is.
A nézõtéren zajló énekes-táncos kavalkádot a közönség viszont hatalmas tapssal ismerte el. Élvezet volt a Dénes István dirigálta, kicsit más összetételû zenekartól hallani a jól ismert dallamokat.
Melyik ujjam harapjam meg. Ki tetszett jobban? Miklósa Erika? Boncsér Gergely? Vagy Bajári Levente, Boros Ildikó, Apáti Bence? Mindegyikük teljesítménye kiemelkedõ volt.
Érdemelne egy jó szót Megyesi Schwartz Lúcia/Gikovszki Sznezsena Anitája, vagy Bátkai Fazekas Zsolt/Szakácsi Attila Riffje, Káldi Kiss András Bernardoja is.
Az elõadás frenetikus, megérdemli, hogy kitöltse az Erkel õszi szezonját. Garantáltan jó szórakozás. A mûvészek megérdemlik a zajos sikert.