A Galilein, mint majd minden darabján, folyamatosan dolgozott Brecht: 1938-1943 között, és azon is túl. Az utolsó változtatást Hirosima után tette meg. Galilei tanítványával való utolsó beszélgetésében a "tudnom kell" következményeire kérdez rá. A tudósok, az írástudók felelősségére. Az ősbemutató 1943-ban volt Zürichben. 47-ben Amerikában Charles Laughtonnal a főszerepben játszották. A darab németországi bemutatójára már csak a szerző halála után, 1957 januárjában került sor Brecht színházában, a Berliner Ensemble-ban.
Bertolt Brecht 1898. február 10-én született Augsburgban. Meghalt 1956. augusztus 14-én Berlinben. Költő, író, darabíró (ahogy magát nevezte), rendező, színházvezető, az epikus színház teoretikusa. Idegen pillantással tekintett a jól ismertre, szokatlannak mutatta a megszokottat, hogy ne vegyük természetesnek, amit természetesnek gondolunk, és öröknek, amit öröknek akarnak elhitetni velünk.
Zsótér Sándor 1998 óta rendez Brechtet. Lenyűgözi a szerző okossága, gyakorlatiassága, élet- és főleg emberismerete, szabadsága, költészete szemérmes érzelmessége, nyitottsága és kíméletlensége. Hogy a legkisebb szereplőnek is megvan a maga igazsága, hogy egyetlen mondatban is ott egy egész élet, hogy szinte minden mondat, vagyis minden cselekedet ellene szegül a másiknak. Hogy mindent megkérdőjelez. Hogy soha nem nyugszik. Magyarországon eddig a legtöbb Brecht-darabot Zsótér rendezte. Némelyiket többször is.
Vagy elégedetlenségből, vagy mert egy színész izgatja, vagy a darab mutatja magát másik oldaláról. A Galilei életét csinálta már 2002-ben a Szegedi Nemzeti Színház egyik játszóhelyén, a Tantusz Művelődési Házban, Király Leventével a címszerepben.
A mesterségét szenvedéllyel űző, azt minden elé és fölé helyező ember küzdelme önmagával és a világgal még sok titkot rejt magában. Jó lenne legalább némelyikükhöz közelebb kerülni.
A(z) Nemzeti Színház előadása
Hozzászólások