Titus

Shakespeare örök témája, kimeríthetetlen forrása a filmiparnak. Rendezők tucatjai vannak meggyőződve arról, hogy egy-egy dráma, vagy vígjáték ikszedik feldolgozására is szükség van, mert valamit kihagytak az eddigi adaptálók. Az éppen aktuális direktor persze biztos abban, hogy az ő ötletei, eredeti megoldásai egészen új megvilágításba helyezik a darabot, amely így messze túlszárnyalja elődeit.
Shakespeare Titus című drámája sem kerülhette el sorsát, történetét már többször filmre vitték. Titus Andronicus (Anthony Hopkins) hadvezér a gótokkal vívott háborúból hazatérve, újabb háborúba kénytelen keveredni: az általa foglyul ejtett gót királynő (Tamora - Jessica Lange) rövid úton a római császár felesége lesz, és bosszúhadjáratot indít a hadvezér ellen. Természetesen Titus sem rest, hamarosan már hegyekben állnak a rokonok és a barátok hullái.
A Titus kellemes meglepetés. Julie Taymor rendezőnő ugyanis túllépett a szokásos shakespeare-i "írtsuk-ki-egymás-családját-bosszúból" történeten és nem annyira az eseményeket, mint inkább a szereplők érzéseit, vívódását filmesítette meg. Az eredeti drámát nemcsak a római korból emelte ki, de az időn is kívülre helyezte: filmjében a legnagyobb természetességgel szerepel egymás mellett a mosogatógép, a gladiátor jelmez és a futurisztikus rohampuska. Taymor szürrealista díszletek közé helyezte a naturalista vérengzéseket, furcsa egyveleget alkotott, néha mindent megmutat, máskor pedig a néző asszociációs készségére hagyatkozik.
A Gaudit idéző díszletek, a heavy metal videoklip és a Mátrixban megismert "pillanatkimerevítő" technika igazán érdekessé teszi a legújabb Titus adaptációt, csupán a majdnem három órás játékidő ront egy kicsit az összképen. Reméljük a jövőben csak azok kezdenek újabb Shakespeare megfilmesítésbe, akiknek legalább annyi forradalmi ötletük van, mint a Titus alkotóinak.