Szeget szeggel

vígjáték

A MÓRICZ ZSIGMOND SZÍNHÁZ előadása

Író: William Shakespeare
Fordító: Mészöly Dezső
Rendező: Bodolay

Színész:
Vincentio, herceg - Horváth László Attila
Angelo, a helytartó - Fazekas István
Escalus, tanács úr - Bárány Frigyes
Claudio, ifjú úriember - Portik Györffy András
Lucio, nagyszájú fantaszta - Sorbán Csaba
Még két további úriember - Petneházy Attila
Bunkó, együgyű rendőr - Tóth Zoltán László
Péter, szerzetes - Tóth Zoltán László
Börtönfelügyelő - Kedvek Richárd
Tóth Zoltán László
Tamás, szerzetes - Koblicska Kálmán
Petneházy Attila
Hólyag, Bolond úr - Tóth Károly
Őrök - Tóth Károly
Apácák - Fábián Gábor
Lucio, gyermekének anyja - Lengyel János
Kameniczky László
Kazár Pál
Kuthy Patrícia
Gosztola Adél
Jenei Judit
Bátyai Éva
Horváth Margit
Bajusz Emőke
Marcsinák Anikó
Gyarmati Attila
Czimbula Gergő
Kovács Katalin

Díszlet: Székely László
Jelmez: Földi Andrea
Segédrendező: Rajkó Balázs
Ismertető:

"E kies hazában mutass nekem egy oly nagy ravaszt, mint Shakespeare William..." - énekelte Cseh Tamás az ország túlsó végén Színházat vezető Bereményi Géza szövegét. "Itt állunk, és a szánk nyitva van, - hogy miket tud, ez a Shakespeare William..."
Elvben 400 évvel ezelőtt Bécsben vagyunk, ahol lenyeszetelik valami Ragozin nevű kalóz (állítólag a mi Rákóczi családnevünk torzult formája ez) - fejét.
Ez mellékesen említődik, ahogy a Tenger is, amiről persze Shakespeare is tudta, hogy nem mossa Bécs városát. Kérdés, hogy a Globe Színház földszintjén álló félrészeg matrózok tudták-e ezt, - de azt bizonyosan tudták, hogy a "szűz" és frissen meghalt Erzsébet királynőtől Jakab király vette át éppen a koronát. Nyomában a puritán rendszabályozókkal.
Az is kérdés, hogy az álruhás Herceg, a "győző" Vincentio története Bécsről akart-e mesélni, vagy sokkal inkább Londonról.
Shakespeare (ejtsd: sékszpír, nem pedig sekszpír, ahogy nálunk olykor mondani szokták) egyáltalán nem törődött színpadi művei írásos utóéletével. Köztudott, hogy jóval halála után rakták össze a fönnmaradt színházi példányokból a szövegeket. Ezekből 200 évvel később, a Romantika Európa-szerte listavezető slágereket csinált. De mitől olyan lenyűgözőek mindmáig?
Van egy Herceg, aki hipp-hopp kinevezi Angelo (angyal) nevű helytartóját a saját helyére, ő meg elmegy világgá, - szerzetesi álruhában, hogy aztán így irányíthassa az eseményeket. Angelo nekilát a törvényes rendcsinálásnak, - elég volt a szabadosságból - bezáratja a bordélyházakat, és példát statuál: halálra ítél egy ifjú embert...
Ki az Angyal és ki az Ördög? Vajon a bölcs Herceg miért szabadította Bécsre Angelót? Mitől emberséges a Börtön őre? Miért akar apáca lenni Izabella? Mióta ismeri a Herceg az ismerős nevű Tamás és Péter barátokat? Hányadszor, és miért vesz álruhát? Mi a Halál és mi a Szerelem? Miért érzi ilyen jól magát Rémes, a hóhér és Bernát, a rab, a Börtönben? Mit ér a Törvény, ha bécsi?

"Bár volnánk többen, hogy annak látszunk, / Bűntől szabadok, - amikor csak játszunk!" - a végén persze minden jóra fordul. L Bécsi vígjáték módjára. A pianínónál és a harmóniumnál a két Strauss zenél. Jöjjenek velünk Shakespeare világába: az élő Színházba...
Bemutató időpontja: 2005. március 5., Móricz Zsigmond Színház