Tetőnk a csillagos ég

Bakancslistához adom
...e per tetto un cielo di stelle
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott olasz western-vígjáték, 93 perc, 1968

Értékelés:

12 szavazatból
Szerinted?

A jóképű szélhámos Billy Boyle és a becsületes, de lassú észjárású Harry, az aranyásó igazi jóbarátokká válnak a közösen átélt kalandok során, pedig ismeretségük azzal kezdődött, hogy egy kárára elkövetett gazemberség miatt Harry szerette volna megölni Billyt. Billy hasonló módon szedte rá Roger Pratt, az elvetemült bandita apját is, aminek azonban már súlyosabbak a következményei.
Giuliano Gemma és Mario Adorf hasonló párost alakítanak ebben a komikus olasz westernben, mint amilyenekkel Bud Spencer és Terence Hill nagy sikereiket aratták pár évvel később.

Stáblista:

Szereplők

Billy Boy/Tim Hawkins
Widow Dorothy McDonald
Roger Pratt
Samuel Pratt

Hozzászólások

Szerinted?
Tamas Kugyela 2018 szept. 09. - 18:20:20
Ezt a filmet imádom Guliano Gemmával Patt Garett serif hiányzik ebből a fimből ha már Bill Boy a főszereplő. Jól sikerült film.
Gozso 2013 dec. 07. - 15:53:58
Szerintem meg klasszikus spagetti-westernrõl kritikát írni olyan, mintha a pálinkás-eperfagyit akarnád elemezni: Senki nem gondolja, hogy minden nap ilyet akarsz majd enni, azért van, hogy egyszer jól érezd magad, majd szép emlékként maradjon meg.
Ha elõítéletek nélkül ülsz neki megnézni, akkor viszont a kategória legzseniálisabb 5 perces nyitójelenetét láthatod, és a zene is sokáig megmarad a füledben.
Én abban az idõben nõttem fel amikor még ezek voltak a filmek a TV-ben, és pár kivételével ez az egyik, amelyik nagyon megmaradt az emlékeimben.
feketevipera 2013 dec. 06. - 22:41:52
Úgy tûnik, a Duna elõszedi G. Gemma filmjeit, remélem, idõvel a jobb darabok is elõkerülnek, és nem rekednek meg a tisztes középszernél. Amúgy elõször a cím és a mûfaj olvastán kapásból valamiféle Spencer - Hill-féle westernre gondoltam, a nézõk többségében talán automatikusan ezt a gondolatot kelti az ilyesmi.
Maga a film sajnos nem a legjobb, kellemesen "langymeleg" délutáni limonádé, de semmi több, és amit eddig Giulio Petronitól láttam - pár mozi -, az is inkább csak átlagos iparosmunka volt. Az egyik alapmotívum a bosszú, amit némi "bohóckodás" körít. A humor idõnként már-már erõltetetten infantilissá válik, pl. amikor Mario Adorf szétveri a cirkuszi sátrat. (És véleményem szerint ez a B. S. - T. H.-filmek egyik "gyengesége" is, bár nyilván szórakoztatási célzattal forgatták ezeket a produkciókat.) A cselekmény kevésbé érdekfeszítõ, mintha az alkotók kissé nehezen tudták volna kitölteni valamivel a másfél órát. A jellemek többsége meglehetõsen egysíkú, néhány kivételtõl eltekintve, de pl. a fõgonosz srácot alakító színész szerintem nem túl hitelesen adja vissza a pszichopata (?) szereplõt. Azon meglepõdtem, hogy Gemmát Gergely Róbert szinkronizálja, én ritkán hallottam õt, és az olasz színészt sem sokszor hangolta. Kevésbé tetszett, hogy Mario Adorfnak Kránitz Lajos adta a hangját, számomra valahogy furcsa volt, bár többször is szinkronizálta õt. Annak viszont örülnünk kell, hogy még a "békebeli" Magyar Szinkron- és Videovállalat "magyarítását" élvezhetjük, nem a megélhetési szinkronmaffia borzalmait, akkor még legalább arra is odafigyeltek, hogy a kisebb szerepekhez is lehetõleg nevesebb magyar hangokat találjanak. Összességében véve a film egy megnézést megér, és amúgy is ritkán kerül terítékre, szóval aki viszonylag könnyedebb szórakozásra vágyik, és kedveli a hasonló alkotásokat, az valószínûleg nem fog csalódni.