Vadméz

Álmos falusi birtok Oroszországban, a 19. század végén, ahol mindenki kicsit többet iszik a normálisnál, az orvostól a nyugalmazott ezredesen át a birtok szép özvegyéig. De mindenki szerelmes valakibe, mert nyár van. Természetesen minden félresiklott egzisztencia a szép özvegybe. Ő meg természetesen az egyetlen épkézláb férfiba a környéken, aki járt egyetemre, szellemességben verhetetlen, és még jóképű is. De a szép özvegyen kívül az összes többi női szereplő is a falusi donjuan után epekedik, a feleségével együtt legalább négyen. Mert hogy szívtiprónk nős, és kábé olyan határozottan tud döntést hozni, mint egy óvodás a cukorkaboltban - csak hogy minden meglegyen a már-már bohózati kalamajkához. Mindenki menekül és üldöz egyszerre, egymást érik a kínosan komikus helyzetek. Pedig a lényeg nem tűnik bonyolultnak: "Egy nő szeret téged, te szereted a nőt, gyönyörű nyár van. Mi lehet ennél egyszerűbb?" - mondja az egyik hősnő. De vajon a szerelem az-e, aminek látszik? A birtokot körülveszi egy misztikus, sötét, csalogató erdő, ahol mindenki keres valakit, ahol el lehet bújni, de el is lehet tévedni. Az ösztönök erdeje ez, a túlfűtött és csalóka erotikáé, ami könnyen válhat fojtogató dzsungellé. Vad méz. "Vad mézzel összekent hónap" - mondja egy szereplő a darabban eltelt időről. "Egyszerre jut eszembe róla a tiltott szexuális vonzalom önfejű édessége, és a darabot átható intenzív nyárérzés." - írja a szerző darabja címéről.
Bemutató időpontja: 2009. március 6., Gárdonyi Géza Színház