Vlagyimir Viszockij

Amikor 88-ban jártam a Szovjetunióban már ott is "olvadozott" a rendszer.

Viszockij - bár nem élhette meg - ezidõben már "kiszabadult" a tûrt/tiltott mûvész határmezsgyéjérõl, lemezeit is kiadták (nekem is van egy akkori szovjet kiadás tõle).

Viszockij maga volt a lázadás
Két éve a 75-dikrõl megemlékezett többek között a Cultura Magazin is: Viszockij, az orosz “bárd”
http://cultura.hu/kultura/viszockij-az-orosz-bard/

"Viszockij maga volt a lázadás, a hatalom félt is tõle, így megpróbálták agyonhallgatni. Sikertelenül: szamizdatban kiadott versei kézrõl-kézre jártak, dalait kazettákon terjesztették. Koncertjeit az utolsó pillanatban tiltották be, ha mégis fellépett, nagy erõkkel vonult ki a rendõrség. Tizenhárom éven át volt társa Marina Vlady, az orosz származású francia színésznõ, aki õszintén szerette és próbálta segíteni."

A magyar és az angol szöveghez szokott fülnek szokatlan az orosz dalszöveg:
https://www.youtube.com/watch?v=-KdPhGBwkvE&list=PLEB696F93DAF8366C

"Ifjú koromnak ne szentelj idõt!
Szóra sem érdemes, jobb elfeledni.
Jézus harminchárom volt, hogy Júdás elárulta õt,
Én tizennyolc, és besúgott valaki.

A többi tizenegy apostolban -
Jézusnak jobb volt, mert - mégiscsak hihetett,
Én meg azon töprengek cellámban,
Vajon melyikük volt, ki hûvösre tett."
(vers 1965-bõl)