Maria a folyóparton tölti ideje nagy részét, határozott lépésekkel sétál, fejét kapucni rejti. Napról napra él, álmok és vágyak nélkül, ha éppen nem édesanyjáról gondoskodik, egy ékszerekkel felcicomázott asszony szolgálatában áll: terhes nőket szállít át a folyón pitbulljával egy véget nem érő purgatóriumnak tűnő helyre. Mégis, egy nap felcsillan számára a remény, méghozzá a lehető legősibb és legerősebb formájában, csodával átitatva, akár maga az élet. Hiszen emberségesnek maradni mindig is a legnagyobb forradalmi tett volt.