Mozart fantasztikus daljátéka, A varázsfuvola David McVicar parádés rendezésében John Macfarlane pompás díszletei közt elevenedik meg a londoni Covent Gardenben műsködő Royal Opera House színpadján. Tamino herceg megfogadja az Éj királynőjének, hogy felszabadítja lányát, Paminát Sarastro varázshatalma alól. El is indul a hercegnő keresésére, társa a madarász Papageno,... de rá kell jönnie, nem minden az, aminek látszik. David McVicar hagyománytisztelő rendezése egyszerre ragadja meg Mozart művének komoly és komikus voltát. A nézőket egy olyan mesebirodalomba kíséri, amely telis-tele táncoló állatokkal, repülő szerkezetekkel és valószerűtlenül csillagos égbolttal. A háttér gazdagsága jól illeszkedik Mozart librettóának sokrétűségéhez: az Éj királynőjének csillogó kolaratúra szoprán áriáitól Tamino és Pamina lírai szerelmi kettősein át Papaeno szívélyes népdal-utánzataiig. Azon túl, hogy A varázsfuvola komédia, erőteljesen megjelenik benne Mozart mély spirituális meggyőződése is: a felvilágosodás szellemisége, a tudásvágy és az erényes életre való törekvés áll ezen elbűvölő mese középpontjában. A varázsfuvola azonnal rabul ejtette korának közönségét. Mozart feltételezhetően legfőbb vetélytársa, Salieri "operone"-nak, azaz nagy, jelentős, nagyszabású operának nevezte.