Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Ebben az új feldolgozásban az is kimaradt, hogy Balogh Csaba úr újságíró volt, amikor Ó Péter és így Ida is megismerte. Idának is új volt, hogy külföldre utaztak, illetve költöztek és ott a férje festő volt.
Akárhogy is, de a régebbi, az Oszter Sándor - Venczel Vera főszereplésével készült változat sokkal jobban hozta Gárdonyi regényének fílingjét.
Arra a szolgálóra én csak a korábbi feldolgozásból emlékszem, de a neve nekem nem maradt fenn, nem emlékszem, hogy bármi hozzászólása lett volna. A regényben meg semmi nem rémlik vele kapcsolatban.
" Ebben az újabb feldolgozásban nem tisztázták Idát, hogy vajon miért is csapták ki a klastromból." Lehet, hogy úgy gondolták, ez nem fontos. Pedig szerintem ez is lényeges Ida személyiségének megjelenítése szempontjából, hiszen ezzel vált egyértelművé, hogy bár szigorú körben nevelkedett, ennek ellenére egy igazi romlatlan, romantikus alkat, aki hisz a szerelemben. Nekem zavaró ebben az új "feldolgozásban", hogy komolytalanabb hangvételűvé tették, mint amilyen a regény. A Regény nem egy romkom-nak íródott. A régi feldolgozás nagyjából hozta, de ez az új, számomra nem.
A regényben valami siketnéma szolgáló szerepelt, még Ó Péter úr házában, de a nevére nem emlékszem.
Valójában a regény, Csaba és Ida házasága Münchenben játszódik, ahol a házaspár művészkörökben forgolódik. Ott volt nekik egy szolgálólányuk, talán valami Katrin, na de azzal sohasem beszélgettek. Szóval semmi idétlenke Stefanovics Angéla.
Nekem nagyon hiányzott az a jelenet is, amikor Idáék találkoztak azzal a klastrombeli lánnyal, akinek a "bisi" írt levelet és aki miatt mindkettejüket kicsapták. Ebben az újabb feldolgozásban nem tisztázták Idát, hogy vajon miért is csapták ki a klastromból.
Én sem emlékszem, hogy a regényben szerepelt volna bármiféle Kati. (lehet újra elolvasom...) Ezt a szerencsétlen Stefanovics Angélát azért tolják, mert Oscar díjas szinten jeleníti meg az átlag rovarfejű prolit - még a hangja és a beszéd stílusa is - és ezzel könnyen tud azonosulni a teli pofával röhögő massza, és ez is kell a sikerhez. A kifinomult, bájos női arc már szinte fellelhetetlen a magyar utcákon. "Stefanovics Angélákkal" meg Dunát lehet rekeszteni...
Hát épp Kati az, aki nem szerepel sem a regényben, sem a korábban forgatott TV-filmben. Engem speciel bosszantott a kotnyelessége. Sehogysem illett a történetbe.
A forgatókönyv arányai elcsúsztak a regényhez képest, de a Gárdonyi hangulatot remekül visszaadja a film. Mentes Júlia bájos ebben a szerepben, de a kedvenc karakterem inkább Kati (Stefanovics Angéla) csúcs választás.
Az, hogy egy regényt nem lehet mondatról-mondatra megfilmesíteni (bár van, akinek sikerült), az rendben van, de a lényegét, a lelkét átültetni ildomos volna. Itt épp az veszik el és marad a külsőségeknek való, tagadhatatlanul nagyon szépen és többé-kevésbé korhűen megfelelés.
Jó volt, a főszereplők hozták a kor hangulatát. Az ikrek szépek, formásak! :) A főapáca szerintem gyengécske volt, de kimondottan jó volt látni a Munkaügyek szereplőit is! Jobb volt mint a manapság megjelenő Amerikai filmek túlnyomó többsége és gondolom nem került 6-7 Milliárd közpénzbe se ...
Aranyos kedves, nézhető mozi! Se sok se kevés, abszolut rendben van. Ici picit talán lassú, több cselekmény lehetett volna, bár ehhez a korhoz jobban illik ez a vontatottság, cserébe a mai nézőknek ez hiányként jelenik meg. Nem igazán nagyjátékfilm, inkább egy kellemes jól összerakott tv film. Casting zseniális, képi világ kifogástalan, kivételesen még hallani is lehetett a szereplőket. Nincs túlzenélve. Minden összevetve okés.
Mentes Júlia arcát kissé öregesnek találtam. Főleg, amikor komoly, vagy szigorú képet vágott.
És sajnos látszik is, hogy jó pár évvel idősebb a férfi partnerénél.
Nem "valahol valaki titulálta", hanem ez egy filmes művészetelméleti alapvetés, hogy az adaptációnak az eredeti műhöz való viszonya tekintetében több típusa lehet. Ezen típusok közül e remek film a szabad interpretációs adaptációk közé sorolható.
Konkrétan erre a filmre vonatkozóan, ennek a tipológiának a szakírói alkalmazására, illusztrációként idéztem a két példát, a lehetséges számosb közül.
És ezen semmit nem változtat a "helyes megfogalmazásra" való helytelen hivatkozása sem, mivel amit írt az nem ellentéte, vagy tagadása, hanem pl. az egyik lehetséges leírása az adaptációnak.
Attól, mert valahol valaki adaptációnak titulálta a filmet, az még attól nem lesz az. A helyes megfogalmazás "Gárdonyi Géza műve alapján filmre írta XY".
Mert az tagadhatatlan, hogy Gárdonyi műve nyomokban fellelhető ebben az alkotásban.
Mivel (még) nem olvastam Gárdonyi Géza ezen kisregényét, és nem láttam az 1974-es tv-játékot sem, ezért azoktól nem befolyásoltan adhattam át magam ezen 2022-es adaptáció emlékezetesen jó élményének.
Az e filmre vonatkozó pozitív véleményeivel egyetértek, főként avval, hogy: "meg úgy általában minden."
Csakhogy, ha berzenkedve el is vitatja, ez mindenképpen a Gárdonyi mű ihletett adaptációja, az úgynevezett egyéni interpretációs adaptáció.
"Négy évvel a BÚÉK bemutatója után televíziós regényadaptációval tér vissza a Divinyi Réka-Goda Krisztina alkotópáros: közös forgatókönyvük alapján friss és kellemes adaptáció készült Gárdonyi Géza azonos című, 1920-ban, a Pesti Hírlapban, folytatásokban megjelent regényéből."
és
"Újabb filmadaptáció készült Gárdonyi Géza népszerű romantikus művéből, az Ida regényéből, amelynek országos tévépremierje december 23-án (volt!) látható a Dunán."
A szirupnak szerintem semmi köze ehhez a filmhez, sokkal inkább pl. a bodzaszörp elkészítéséhez. Ha viszont valakinek "szirupos" egy ilyen színvonalasan romantikus film, az részemről tiszteletben tartandó, de nem vagyok egy esztétikai hullámhosszon vele.
És végül, hogy megpróbáljak felnőni a kimunkáltan kategórikus záróértékeléséhez:
De igen, és de igen; kétségemet kizáróan marad a legalább 10 pont, mert az élményt, amit én tegnap e filmet nézve átélhettem, ma nem veheti el tőlem senki sem.
;)
Ha nem olvastam volna Gárdonyi kisregényét, és nem láttam volna az 1974-es TV-játékot a csodás Venczel Verával és Oszter Sándorral a főszerepben, még akár tetszene is ez a film.
Gyönyörűek a kosztümök, szép a fényképezés, a miliő, helyesek a színészek, meg úgy általában minden.
Csakhogy EZ NEM AZ IDA REGÉNYE. Ez egy helyes romantikus történet, de nem sok köze van Gárdonyi művéhez. Talán ötletként szolgált valakinek, aki írt belőle egy helyes, szirupos kis történetet.
Igen, a film szépen van megcsinálva, na de ez nem a mű adaptációja. Nem, és nem.
Amikor tegnap leültem e film elé, nem tudhattam előre, hogy mit fogok látni, mert a tv-műsorban is csak annyit volt róla, hogy a "Huszárik Zoltán-díj díjazottjának filmje".
Igényesen szép, szemet gyönyörködtetően korhangulatos képi világú és szívet melengetően romantikus, színvonalas könnyedségű finom humorral átszőtt, maradandó élményű film, átélten remeklő színészekkel. De közülük is kimagaslott, a karakteresen különleges szépségű Mentes Júlia Virginia, aki teljes átlényegülésű zsenialitással alakította a bizonytalan rebbenéseivel és csillogó értelmű, bájos öntudatosságával nővé szerelmesedő Idát.
Olyannyira jólesően a hatása alá kerültem e filmnek, hogy miután megnéztem, azonnal hiányérzetem lett. Ezért rákerestem a neten és elidőzőn vissza-visszatekerve, még ugyanazon este, másodjára is megnéztem.
"Goda Krisztina, az Ida regénye rendezője vehette át a közmédia által alapított, első alkalommal odaítélt Huszárik Zoltán-díjat."
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások