Két egyedülálló nő ugyanazon a napon ad életet gyermekének. Közös kórterembe kerülnek. Kiderül, hogy egyikük terhessége sem volt tervezett. A középkorú Janis repes az örömtől, míg a kamaszkorú Ana traumaként éli meg, hogy anya lett. A kórház folyosóján Janis vígasztalni próbálja Anát. Pár mondat elegendő ahhoz, hogy szoros kötelék alakuljon ki a két nő között.
Bemutató dátuma: 2022. január 27.
Forgalmazó: Cinetel Kft.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Csatlakozom azokhoz, akik hirtelennek érzik a lezárást. Pontosabban én inkább elvarratlanak mondanám. Hogy miért?
Az átjön, hogy a két nő két jelenet között tisztázta a viszonyát, Arturo és Janis együtt vannak. A sírt végre feltárták. Na de ami nem teljesen volt világos, hogy a kislányt végülis ki neveli? Mert a leszbikus fogta, viszont azt mondta neki, hogy "kistesód lesz", így eléggé ködös. A befejezésnél minimum bevághattak volna egy jelenetet, hogy a néző tudja, rendben megszületett az új baba, esetleg a feltárt csörgőt lóbálhatta volna a kezében, hogy még hatásosabb legyen a lezárás.
A leszbikus és rassz szál sajnos már kötelező elem a filmekben (sajnos), így ezen én már fenn sem akadok.
Almodóvar különös tehetséggel képes játszani érzelmi húrokon. A 'Madres paralelas' esetében azonban - tőle szokatlan módon - a polgárháború traumájához is hozzá kíván szólni, ami számomra meglehetősen indifferens szál a történetben, de értető módon más helyiértékkel bírhat például egy spanyol néző számára. Penélope Cruz és (a port stáblistájáról komoly trehányság miatt lemaradt) Milena Smit remekel a vásznon. A film lassan hömpölygő története magával ragad, a szolid, mértéktartó kivitelezés előnyére válik a produkciónak. Akit pedig a 'leszbikus szál' zavar, nos ő jobb, ha elkerüli Almodóvar filmművészetének gyöngyszemeit!
Csak azt a leszbikus szálat, azt tudnám feledni. Mintha a mai filmekben kötelező elemnek kellene lennie a meleg szálnak. 🙄Ráadásul a történet szempontjából is irreleváns.
Almodóvar filmbemutatói mindig eseményszámba mennek, most, 70 fölött is, 40 éves munkásság után. Az invenció talán nem a legmarkánsabb, ennyi saját szkript után nem lehet, de ma is odaszögezi a nézőt. Ami új: a magánszféra feszítő, súlyos problémáinak folyton visszatérő feszegetése mellett megjelenik a politikai szál, a régvolt, de el nem felejthető polgárháború beemelése a történetbe. Nem tudnám megmondani, melyik gombhoz varrta az író-rendező a kabátot, melyik szálra fűzte fel a másikat. A két vonal végül sikeresen összeér. Penélope Cruz színészi játéka hibátlan, ő pedig a korral egyre csak szépül.
Olyan szempontból hirtelen lett vége, hogy egyszer csak váratlanul átfordult minden happy endbe. Pl. telefonon elhangzik a két nő között, hogy tisztázni kellene a viszonyukat, de ez a filmben nem történik meg, csak hirtelen mindent eláraszt a békesség.
Szerintem nem lett hirtelen vége. Sokmindenről szól a film, komoly témákat érint, sok rétege van, könnyedebb filmre számítottam.
Mégis azt gondolom, hogy nem marad elvarratlan szál, a lényeges kérdésekre választ kapunk, a helyére kerül minden.
A filmet egyszer meg lehet nézni, már az elején érződik rajta, hogy Pedro A. rendezte, a színek, a filmzene, a története alakulása is mind erre utal. A főszereplőknek jól állt a szerep és jól is játszottak (Penélope C. spanyol filmekben jobb alakítást nyújt, mint a hollywoodi filmekben). A filmnek valahogy hirtelen vége lett (egyébként 2 órás), nem ilyen befejezésre számítottam.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások