Film

Rossz versek

magyar vígjáték, dráma, 97 perc, 2018 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
    • eny

A 33 éves Merthner Tamás magánélete romokban, mert párizsi ösztöndíját töltő barátnője, Anna éppen most szakított vele. Tamás önsajnálatában, a múltjában kezdi keresni a választ arra, hogy a szerelem valóban csak akkor létezik-e, amikor már gyakorlatilag nincs.
Magánéleti problémáinak feldolgozása mellett, Tamás emlékeiből ébred rá a mai társadalom elveszettségére is, ezúton kapunk egy rendkívül szubjektív képet Magyarország jelenéről.

Bemutató dátuma: 2018. december 27. (Forgalmazó: Cirko Film)

Stáblista:

Kapcsolódó cikkek:


Vélemény:

december 07. 01:11:46
december 07. 01:11:46
A hozzászólás moderálva lett.
december 04. 18:29:19
december 04. 18:29:19

Semmi különös, már csak egy bejegyzés tűnt el. :)

december 04. 12:56:34
december 04. 12:56:34

Lehet, hogy csak nekem van üldözési mániám, vagy csak simán filoszemitabéláska lett operátor? Ahogy látom a Nagy Testvér erősen figyel és árgus szemekkel követi posztjainkat. :p
A fórum szerkesztőinek meg nem lehet levelet írni - nem mintha akarnék - legalább is az én netes felületemről.

december 03. 21:18:46
december 03. 21:18:46 OFFTOPIC

Látod a nap lement,
S, a délelőtt is borús,
Most újra csend van,
Tócsában fürdik a fény,
Míg kopasz fák ágain,
Egy-két levél,
Várva, hogy földre hulljon,
Így válunk fekete-fehérré,
Életünk kifutó digitális kocka,
Hol bitek alkotnak új életet,
"Lehunyja sok szemét a ház"
És te is alszol már....

december 03. 19:37:41
december 03. 19:37:41

Mielőtt honnan, és miért és látta-e valójában kérdések felmerülnének jó ember kommentátorok részéről: igen!
Sajtó vetítésen volt szerencsém.
Persze a Rossz versekben kérem semmi különös sincs. Csak talán az életünk, az meg kicsinység. Ki nem volt kicsúfolt kamasz, utána szerelem hagyott férfi és kavarodott össze benne érzelem és értelem. Hiszen ezeket cipeljük egész életünk során. Rengeteg inputot, téves programokat és, hogy számítógépes ismereteimet fitogtassam rengeteg error és újra bootolást élünk meg. A film nagy vívmánya először is nem veszi magát igazán komolyan, mondom ezt akkor mikor azért a dráma is jelent van, de szán szélén mindig bujkál mosoly amikor egy-egy helyzet ironikusan idézőjelbe kerül. Vagy csak felébred a főszereplő összetörve, kibillen az ágyból bele csobbanva egy uszoda vizébe 35 évesen esik bele és 16 évese bukkan ki a vízből. Ez pedig csak egy a bravúros kép szituációk közül. Élethelyzetek és helyszínek , életkorok sorjáznak. Már a Van... -ban is kipróbálta egyéni látásmódját bár sokan akkor azt mondták túlságosan réteg film. Megjegyzem, nekem már akkor a mással össze nem téveszthető gondolatiság tetszett igazán. Azzal , hogy egyesszám első személyben működik a főszereplő bárki magáénak érezheti ezt a világot, történhetne, veled és bizony velem is. Bár éltesebb korú vagyok de szinte visszaköszönnek élethelyzetek a saját életemből. Tétova kamaszkoromtól rossz döntéseitől felnőtt botlásaimon át. Hogy irodalmi tudásomat fitogtassam: " York napsütése rosszkedvünk telét. Tündöklő nyárrá változtatta át. Családunkról már elvonult a köd", mondjuk rólam kevésbé hiszen az én életemben is voltak elhagyott szerelmek és magam is voltam elhagyatva, tanácstalanul. Hiszen a film is olyan mint én vagyok kusza gondolatokkal, megoldott és elcseszett döntésekkel. Vagyok és leszek körülöttem emberek akik vagy akarnak valamit vagy nem, néha idegen de családtagnyi szeretettel. Hol megszépítve a múltat, rádöbbenve , hogy a jelen meg tré, és a múlt is csak azért szép mert elmúlt. Érdekes a film női szereplői végül is csak megjelennek, keresztezik a főhős életét, szóval itt kérem pasi filmről van szó. Ahol egyszer csak Tamás Mózes-i pozitúrában dörgés és villámlás közepette dörgő hangon jeleneti: " Én Szarjánosvagyok". Miközben elvonul előttünk, alattunk, mögöttünk a kis magyar valóság, tömött villamosan egyedül lét , hídon ajtó ahol átesünk egy másik helyszínbe. Olyan ez a film mint egy abszurd, megkockáztatom kissé Godotra várva társas magányát érzékeltetve. Persze van némi veszélye a magamról mesélek filmeknek, még pedig az, hogy Reisz-től már második alkalommal kapunk One man show-t . De ez sem tudja kikezdeni számomra azt a vizuális mámort amit a film nyújt, azt a sok abszurd idézőjelet amivel nap mint nap találkozunk, tisztelgések nagy filmek előtt. Az egész számomra olyan kaleidoszkóp amiben gyermekként gyönyörködtem, pedig csak színes üvegcserepek, de ha megrázom csodálatos mintázattá áll össze.

Színházi előadások az ünnepekre Budapesten
Színházi előadások az ünnepekre Budapesten

2018. december 25 -31. közötti időszakból válogattunk.

Jegyvásárlás