>
Film

Styx

német dráma, 94 perc, 2018 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott
    • f

A film az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Panoráma szekciójában debütált és a Lux-díj finalistái között szerepel, valamint az Europa Cinema Label (Berlinale) díjjal is rendelkezik.

Rike, egy középkorú európai doktornő, aki tökéletesen mintázza meg mindazt, amit a nyugati emberről gondolunk: intelligens, magabiztos, eltökélt és határozott. Régóta dédelgetett álma, hogy egyedül keljen útra vitorlásával az Atlanti-óceánon fekvő Ascension-szigetre. Az álomnyaralás gondolata hamar szertefoszlik, amikor egy hatalmas vihar után egy léket kapott halászhajó mellett találja magát. Emberek százai vannak életveszélyben. Rike olyan problémával szembesül, amelynek megoldását nem tanítják egyetemeken.

A rendező egy jóléti társadalomból kiszakadt nő történetén keresztül egy aktuális társadalmi problémára hívja fel a figyelmet. Benedict Neuenfels - aki az Oscar-díjas Pénzhamisítókat is fényképezte - kompozíciói kiválóan érzékeltetik, hogy milyen kiszolgáltatott is az ember a természet erőivel szemben. Susanne Wolff lenyűgöző alakítása pedig felkiáltó jel civilizációnk közönyének tarthatatlanságára.

Bemutató dátuma: 2018. november 22. (Forgalmazó: magyarhangya)

Stáblista:

Kapcsolódó cikkek:


Vélemény:

november 08. 09:56:39
november 08. 09:56:39

10/10

Kivételes, mélyen humanista alkotás, amit mozivásznon kell látni - mindenkinek.

Általában nagyon kritikus vagyok, de azt mondanám, hogy ez egy összehasonlíthatatlanul értékes, elgondolkodtató, erős film. Minden díjat, elismerést megérdemel!

Aki a részletekre, értelmezésre és az összefüggésekre is kíváncsi, az olvassa végig az alábbi "LUX Filmnapok 2018" ismertetőjét - persze előbb látni kell, érdemes a filmet.

2018. november végétől a mozikban.

november 08. 09:55:02
november 08. 09:55:02

A "LUX Filmnapok 2018" ismertetője a filmről.

*** SPOILER START ***

STYX - HAMIS SZELEK (2018)
WOLFGANG FISCHER FILMJE

A negyvenes éveiben járó Rike úgy dönt, hogy szüneteltetve sürgősségi orvosi karrierjét gondosan karban tartott vitorlása, az Asa Gray fedélzetén az Ascencion-szigetre hajózik. Egyedül vág neki az útnak, és az Atlanti-óceán déli régióját célzó, megpróbáltatásokkal teli utazása egyben belső utazássá is válik, melynek során szembesül önmagával. A hajó fedélzetén idejét navigálással és magával vitt könyvei - mint A Paradicsom megteremtése. Darwin Ascension szigetén - olvasásával tölti. Bámulatba ejti ez a 19. század végén még sivatagi jellegű sziget, melyet a híres brit természettudós tanácsai alapján buján tenyésző és változatos növényzettel telepítve be mesterséges Édenné varázsoltak, és alig várja, hogy elérje célját.

A sors azonban közbeszól, amikor egyik éjjel vad vihar támad, és a Zöld-foki-szigetektől északkeletre hajózó Rike útjába egy öreg halászhajót sodor, fedélzetén több száz migránssal, akik kétségbeesetten kérik segítségét. Először rádión keresi a kapcsolatot a hajóval, majd amikor ez nem sikerül, értesíti a parti őrséget, amely ismételt segélyhívásai ellenére sem jelenik meg. Magára marad a tragikus dilemmával: erkölcsi kötelességének érzi, hogy megmentse a migránsokat, de kis vitorlása fedélzetére nem veheti fel őket. Tehetetlenségének érzését az is erősíti, hogy tudja, a migránsok szemében ő jelenti a reményt. Segíteni akar rajtuk, ugyanakkor el kell távolodnia tőlük, és végül csak a halászbárka egyetlen utasát sikerül megmentenie, a tizennégy éves Kingsley-t.

NÉHÁNY TÁMPONT AZ ÉRTELMEZÉSHEZ

* A Styx című film valójában két részre van osztva, melynek elemeit az egész éjszaka tomboló vihar előtti és utáni időszak alkotja. Allegorikus értelmezésünk keretében mit mondhatunk erről a viharról? Mit jelent valójában? Értelmezhetjük-e azt egy másik mitológiai eseményre tett utalásként? Milyen értelmet nyer ez az előre nem látott esemény a film összefüggésében?

* Végül, Rike, a vakációra induló magánember alakja, saját magunkra és saját, európai polgárként viselt felelősségünkre utal. Vajon milyen üzenetet kíván Wolfgang Fischer hozzánk eljuttatni, és végeredményben mit vár tőlünk?

KONTEXTUS

E tragikus találkozás színrevitelével Wolfgang Fischer allegorikus mese formájában mutatja meg azt az áthidalhatatlan távolságot, amely a dúsgazdag Európát és a szegénységtől sújtott, politikailag instabil, illetve az ebből eredő nélkülözéssel, erőszakkal, igazságtalansággal és üldöztetéssel szembenézni kénytelen afrikai kontinenst egymástól elválasztja. Úgy tűnik, hogy a film erre az alapvető kérdésre keresi a választ: mit tehet az egyén egy ilyen, drámai helyzetben, amelyről az illetékes hatóságok és a döntéshozók szándékosan nem vesznek tudomást?

A Styx által felvetett kérdés az idegengyűlölet és az európai nacionalizmusok megerősödése által jellemzett, égetően aktuális környezetbe illeszkedik: Olaszország és a visegrádi országok (Magyarország, Csehország, Lengyelország és Szlovákia) nem hajlandóak migránsokat befogadni, amint arról a kikötők használatának megakadályozására vonatkozó legutóbbi határozatok is tanúskodnak. Az Európai Unió vezetőinek a menekültválságot követően, amely 2015-ben érte el csúcspontját, most egy, a nyitott és a zárt Európát szembeállító politikai válságot kell kezelniük, hogy megoldják a migránsok befogadásának kérdését.

A FAJOK EREDETE

Ascension az Atlanti-óceán déli részén, az afrikai kontinens mellett elhelyezkedő kis vulkáni sziget, ahová Charles Darwin 1836-ban, a Beagle-lel megtett világ körüli expedíciója végén jutott el. Megdöbbenéssel tapasztalta, hogy a szigeten nincsen édesvíz és semmilyen vegetáció, ezért felvetette a kérdést Joseph Hooker botanikusnak, aki Európából, Argentínából és Dél-Afrikából származó fákat és növényeket telepített a szigetre. Célja a vízciklus és a talaj minőségének helyreállítása volt, ami harminc év múlva sikeresen megvalósult. A filmben ez a meglehetősen egyedi kísérlet az, ami Rikét megragadja, amint azt céljának kiválasztása és A Paradicsom megteremtése. Darwin Ascension szigetén című, illusztrált, jelképes című könyvben való elmerülése is mutatja, amelynek borítását, sőt Darwin vitorlásának nevét a kamera közelről mutatja. Asa Gray, amerikai botanikus (akiről Rike hajóját elnevezi), valóban Darwin lelkes csodálója, akit hasznos információkkal látott el A fajok eredete című művének megírása során, és akinek gondolatait az Egyesült Államokban terjesztette.

Megértjük tehát, hogy mindeme részletek jelentőséggel bírnak, és itt nem mulaszthatjuk el, hogy vissza ne térjünk a film bevezetőjére, amelyben a gibraltári sziklán élő nagytestű majmokat láthatjuk. Ez a szikla az egyetlen olyan hely Európában, ahol 250 makákó él vadon, természetes körülmények között. Márpedig a főemlősök a Darwin által a 19. században végzett, a fajok eredetére irányuló kutatások középpontjában állnak. Azáltal, ahogyan a film rendezője egymás mellé helyezi az emberi gesztusokkal azonos mozdulatokkal táplálkozó főemlős és a tengeri utazásához élelmiszereket elraktározó Rike képét, valamiképpen megállapítja ezt a rokonságot, és közvetetten megkérdőjelezi az emberi intelligencia felsőbbrendűségét a világ többi lakójával szemben.

A PARADICSOM MEGTEREMTÉSE

Ily módon természetesen vezet minket rá arra, hogy elgondolkodjunk e távoli utalások általános értelmén, amelyeket a rendező egy jelenkori történet környezetében helyez el, mely két, egymástól élesen különböző világ, egyrészt a javaiba és kényelmébe zárkózó, egocentrikus, sőt a világ többi része iránt közömbös nyugati társadalom, másrészt a túlélésért küzdő migránsközösség ütközésszerű találkozásán alapul. Az elbeszélő szimbólumok diskurzusán keresztül megjelenő allegória az, amely utat nyit számunkra a mű értelmezéséhez.

Az első útba igazító jelzés a Rike kedvenc könyvének borítóján megjelenő „A Paradicsom megteremtése" cím. Valóban sokatmondó, hogy magányos expedíciója valamiképpen az Édenkertbe vagy a „földi Paradicsomba", tehát a Genezisben leírt világeredethez való visszatérés formáját ölti [1].

[1] Hadd célozzunk itt egy másik bibliai utalásra is: Ascension ('mennybemenetel') szigete arról a napról kapta nevét, amelyen egy portugál hajós 1501-ben felfedezte (nálunk áldozócsütörtök).

Már a film elejétől kezdve, még azelőtt, hogy Rike kihajózna, megállapítást nyer, hogy az ember a felelős a világ állapotáért, ami lehetővé teszi, hogy az elkövetkező események értelmezéséből kizárjuk a természeti csapás vagy a végzet fogalmait. A fenti párhuzamok tehát bizonyos országok migránsok befogadásához való hozzáállásának egyfajta kritikájaként értelmezhetők. Ebben az összefüggésben a Paradicsom Ascension szigetén való megteremtésére vonatkozó utalásokat kétségtelenül annak jelzéseként értelmezik majd, hogy még a legreménytelenebb helyzetekre is találhatunk emberségesen megvalósítható és mindenki számára haszonnal járó megoldásokat.

De akkor miért fogadjuk el a világot olyannak, amilyen? Milyen elv alapján gondoljuk rendjén valónak azt, hogy a legjobb körülmények közt élhetünk, míg mások, nálunk szerencsétlenebbek, rettenetes módon pusztulnak el, miközben elkeseredetten küzdenek az életükért? Minden bizonnyal ez az alapkérdés, amelyre Wolfgang Fischer ezen utalásokon keresztül keresi a választ.

Másrészt, és bizonyára prózaibb módon, Rike tehetetlensége, hogy megmentse az öreg, sodródó halászhajó utasainak életét, elsősorban a kollektív morális érzék általános csődjét illusztrálja, akkor is, ha rámutat az egyéni cselekvés korlátozott lehetőségeire, és valamiképpen megerősíti a migránsok ezreinek tragikus vesztét a végzetre hárító gondolkodást. Egy teherhajó kapitánya a Rikével közvetlenül a vihar kitörése előtti, első rádiókapcsolat során megerősítette, hogy baj esetén Rike számíthat rá. Néhány órával később azonban nem hajlandó közbelépni, arra hivatkozva, hogy emiatt esetleg elveszítheti a munkáját, és ily módon személyes érdekeit az 1974-es SOLAS-egyezményben megállapított életmentési kötelezettség fölé helyezi. A film ezáltal egyébként a befogadási politika hiányosságait is hangsúlyozza, többek közt a legkonkrétabb eszközök terén, mivel a parti őrség, bár feladata a tengeri polgári védelem, nem hajlandó reagálni a Rike által rádión keresztül küldött aggasztó információkra.

A POKOL VIZEI

Márpedig az Éden keresése, amely Rike és a migránsok tervének központi eleme — még akkor is, ha ez számukra eltérő valóság- és jelentéstartalommal rendelkezik [2] —, már a film címében is félelmetes utópiaként jelenik meg, mivel az erős alvilági konnotációkkal bíró „Styx" (Sztüx) kifejezés a görög mitológiára utal, ahol a pokol öt folyójának egyikét hívják így, amely az élők és holtak világát egymástól elválasztja.

[2] A Rike és a migránsok találkozását az Éden két, egymással teljességgel ellentétes reprezentációja közti kereszteződés kifejeződéseként foghatjuk fel, amelyben az egyik délre tart, hogy elérjen egy mesterséges Paradicsommá tett szigetet, míg a másik északra igyekszik, az európai Eldorádó álmát kergetve.

A rendező által választott cím egyértelműen felidézi a közelgő drámát, és ezáltal a történet egészének komor felütést ad, még az első képek felvillanása előtt tragikus végkifejletet sejtetve. Az álombeli Éden és a végzetük felé sodródó migránsok és a rajtuk segíteni képtelen fiatal német nő számára nagyon is valóságos pokol képzete közötti nyilvánvaló kontrasztban az az erőteljes rendezői szándék jelenik meg, hogy az allegorikus mesén keresztül rámutasson a rendkívül aggasztó helyzettel kapcsolatban mutatott politikai tehetetlenségre és mozdulatlanságra, valamint a nyugati polgárok tőlük távol eső problémakörrel szembeniáltalános közönyére, amely csak akkor válik megfoghatóvá számukra, ha fizikailag szembesülnek vele. Ebben az interpretációs kontextusban a film végén megérkező parti őrség valamiképpen Kharón, az alvilág révészének szerepét tölti be — aki a holtak lelkét szállítja át ladikjában a Sztüx folyón —, több holttestet, mint élőt segítve át a migránsok hajójáról a sajátjukra.

Ezen értelmezés keretében Rike Sztüxhez, az Ókeánidák legidősebb lányához köthető, aki a névadó folyó megszemélyesítője. Az Ókeánidák maguk is a görög mitológiában megjelenő tengeri nimfák, minden esetben jószándékú lények, akiket Zeusz többek közt azzal bízott meg, hogy vigyázzanak a fiatal fiúkra és vezessék át őket a felnőttkorba. Ez a hivatkozás nyilvánvalóan különös megvilágításba helyezi az orvos és a fiatal Kingsley — az egyetlen migráns, akit Rikének sikerül megmentenie — között kialakuló kapcsolatot, valamint a nő sorstársai tragikus végzetében akaratlanul játszott szerencsétlen szerepét. Kétségtelenül nem véletlen, hogy a film végén, miután Rike éjszaka végül bejárta a sodródó hajót és szembesült a helyzet teljes borzalmával, közelképen látjuk arcát, melyet csak a szemeit szabadon hagyó sötét szövet borít. Ebben a szövetben, melyen a kamera hosszasan elidőzik, és amely az esetleges fertőzésekkel szembeni védelem eszköze, nem nehéz meglátni az analógiát Kharón csuklyájával, amelyet akkor visel, amikor a holtak lelkeit átviszi a Sztüx túlpartjára.

*** SPOILER END ***

Angyalok és pásztorok
Angyalok és pásztorok

Sebestyén Márta és Andrejszki Judit adventi koncertje

Jegyvásárlás