Egy álomszerű, képzeletbeli helyen vezet körbe minket a film, egy olyan városban, ahol nincs racionalitás, mégis folyton történik valami. A nézőnek valami támpontot kellene találnia, de pont ez a labilis, bizonytalan állapot a hely lényege, ez adja az álomszerű hangulatot. Kapunk valami kicsinyes szabadságérzetet attól, hogy a valóság korlátai megszűnnek, de nem tudunk vele mit kezdeni, mert nincs biztonságérzetünk. E kettőből újfajta érzés jön létre.