Film

8 és 1/2

/Otto e mezzo/
olasz filmdráma, 132 perc, 1963 16 éven aluliak számára nem ajánlott
    • f

Értékelés:

69 szavazatból
Szerinted?

Guido, a filmrendező visszavonul egy magánklinikára. Szeretne elbújni a világ elől, azonban minden kísérlete kudarcba fullad. Nemcsak felesége és szeretője üldözi folyvást, hanem az a rengeteg ember is, aki tőle vár újabb munkát, egy következő, lehetőleg ismét nagy sikerű filmhez. A zseniális ötlet várat magára, helyette álmok, gyerekkori szorongások gyötrik. Képzeletében elvonulnak mind a nők, akik valamilyen szerepet játszottak az életében. A filmmel Claudia Cardinalét, az idén 80. születésnapját ünneplő gyönyörű olasz színésznőt köszöntjük, aki egy nagyszabású filmvetítés (Volt egyszer egy vadnyugat) vendégszereplése kapcsán járt nemrégiben Budapesten.
Federico Fellini legismertebb filmje 18 díjat, köztük két Oscar-díjat, valamint nyolc jelölést vívott ki magának.

Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Díjak és jelölések:

  • Oscar-díj (1964) - Legjobb idegennyelvű film
  • Moszkvai Nemzetközi Filmfesztivál (1963) - Fesztivál Nagydíja: Federico Fellini
  • Oscar-díj (1964) - Legjobb jelmeztervezés: Piero Gherardi
  • Oscar-díj (1964) - Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés: Ennio Flaiano
  • Oscar-díj (1964) - Legjobb rendező jelölés: Federico Fellini
  • Oscar-díj (1964) - Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés: Federico Fellini

Vélemény:

szavazat: 10/10 január 25. 20:44:35
január 25. 20:44:35
A kedvencem , szerintem minden idők legjobb filmje,de mindenképpen egy 10-20as listán helyezés nélkül ott a helye! Minden egyes filmkockája a filmtörténet ünnepe.
szavazat: 10/10 2015 júl. 14. - 09:28:59
2015 júl. 14. - 09:28:59
Ez tényleg szinte tragédia. . !
2015 júl. 14. - 09:10:57
2015 júl. 14. - 09:10:57
OFF

Na, itt a tragédia: http://www.filmtekercs.hu/hirek/zold-utat-kapott-az-edes-elet-remake-je

Az édes élet elõtti filmjeit még talán el lehet képzelni, de az akkori olasz társadalom háttere nélkül ("realizmus") nehéz lenne ezeket is "amerikanizálni".

Utána - pont amiatt, amirõl itt irogattunk -, egyiket sem.
Azok annyira "fellinisek", hogy lehetetlen másolni.
Shakespeare-t lehet sokféleképpen játszani (annyira egyetemes), de Fellinit soha (annyira egyedi)!

Ráadásul mindenki azt fogja keresni, amir az "eredetiben" látott és, ahogyan a remake-ek esetében annyira jellemzõ, nem fogja megtalálni. Kevés újraforgatott film lett jobb az elõdjénél...
szavazat: 10/10 2015 júl. 13. - 23:42:38
2015 júl. 13. - 23:42:38
Én se vagyok filmes, csak nézõ, ráadásul, annyi rálátásom sincs, mint Neked,
ahogy írtad ezt az „Antóniót”, hirtelen egészen megszeppentem, s ahogy utánanéztem,
hát ez az, ami Boccaccio ’70 címen ment, láttam annak idején,
de õszintén szólva nem emlékszem, s ezeket a “mûvész” filmeket meglehetõsen nehéz beszerezni.
Rémlik csak, hogy a sztori abban is elég éles humorral ellenpontozta a fõhõs érzelmi “viharait”,
nagyon könnyen lehet hát, hogy igazat adnék abban,
hogy ez volt egy afféle proto –ÉdesÉlet, proto-8ésFél. “proto-vízválasztó”!
Szívesen megnézném még egyszer (egyébként így vagyok minden Fellini-filmmel)
Már csak azért is eltérhetett az addigi neorealista filmjeitõl(t.i. a drAntonio megkisértése),
hiszen hol volt ebben már realizmus (se “neo” se sima sztem),
összehasonlítva akár az Országútonnal, akár a Cabiriával?! - ez a meggondolás téged erõsít)
2015 júl. 12. - 20:02:47
2015 júl. 12. - 20:02:47
Nem vagyok filmes szakember, "csak" egyszerû nézõ, de én kissé korábbra tenném a váltás kezdetét.
Az édes élet már egy bizonytalan, útkeresõ, vergõdõ, stb. figuráról szól. Marcello és Guido "rokonok" (+ mindkettõ Mastroianni). A filmes eszközökben pedig talán a Doktor Antonio megkísértése epizódja a "próba".

Fellini stílusjegyei ettõl kezdve szinte állandósulnak (álomvilág, klipszerû jelenetek, amatõr szereplõk, stb.).

Nekem úgy tûnik, hogy a Ginger és Fred-ben "néz vissza" majd erre az idõszakra (ugyancsak az öregedõ Mastroianni-val...)
szavazat: 10/10 2015 júl. 12. - 17:47:36
2015 júl. 12. - 17:47:36
Érdekes lehet elmeditálni, mitõl is olyan jó ez a film. . .
Egyébként valóban vízválasztó, a rendezõ korai és neorealista korszaka
és késõbbi, „látomásos” iránya között.
A neorealista szakaszban is remek filmeket csinált,
de nekem ezek mégis csak belesímulnak az egyéb kortárs, jó rendezõk munkáinak sorába,
ha nem röstellnék szentségtörni, azt írnám 12 egy tucat.
Másrészt a „látomásos” korszak számomra túl látomásos,
úgy értem, túl sok a hangulat, érzés, líra, szimbolikus jelentõsége kell legyen,
hogy „fizikailag” is színesek, a 8 és fél után tán már nem is készített nem-színeset(?!).
Mint a fotózás. Az is olyan, hogy a fekete-fehér tömörebb, erõteljesebb, racionálisabb, mint a színes.
Egyébként fekete-fehér az ikerdarab, Az édes élet is.
Sztem ezek összetartoznak, mint monumentális két része(fölvonása) egy egyetemes „tablónak”.
A „tabló” vízválasztó és MountEverest egyben, két csúccsal.)
Konkrétum1 : remekül ki-, meg-, eltalált, figurák, kavalkádja.
Konkrétum2 :orbitális feszültség feszül az ellenállhatatlan humor és a tragikum között.
Szédítõen váltakozik a nyerítõ röhej, ami igazából kiröhögés(tudjuk, a humor nem tréfa)
és a torokszorító megrendültség,sõt ez a két szál a barokk zene egymásba ellenpontosan
gabalyodó folyondárjaiként szinte dzsungel szerû totalitás érzetet kelt.

Ez az erõteljes groteszk sztem minden jó film(rendezõ) sajátja, mondjam, hogy azóta is?
Szóval a nagyok mind Fellini köpenyébõl bújtak elõ.
Köszönöm a megjegyzést, valóban Bárdy hangja lehet, amire gondoltam.
Szerintem ez a darab örökérvényû filmileg, de úgy sejtem egyetemes mûvészi szempontból is, a páthosz és a bohózat egysége(kettõssége) minden igazán jó mûvészet alapja
2015 júl. 12. - 11:24:22
2015 júl. 12. - 11:24:22
Hát, azért nem egy egyszerû film.
A "fiatalok" (ahogyan alant is többen írják) túlértékeltnek tartják.
Pedig "modernsége" és vibrálása akkor éppen, hogy formabontó volt.
Így utólag is belehelyezve Fellini életmûvébe lehet jobban értékelni.
És, ami fontos, meg kell próbálni a kor szemüvegén keresztül is nézni a dolgokat.

A Guido ejtése nagyjából oldalhelyes - eredetiben is kb. "guijdo"-nak mondják a filmben.

A szinkronhang - ha egyre gondolunk - meg Bárdyé.
szavazat: 10/10 2015 júl. 12. - 02:42:43
2015 júl. 12. - 02:42:43
Ha ezt a filmet ezredszer vetítenék, ezredszer sem unnám. Szuper.
Kezdem azzal, ami viszont nagyon zavart: a magyar szinkron,egyébként színészileg remek
(olyan erõkkel, mint GáborMiklós. . .)- még jó!
Az olasz nyelvben azt a szót(nevet),hogy Guido,tudomásom szerint leginkább így kellene ejteni:
Gvídó, de az sem lenne igazán hiba, ha Gídónak ejtenék,
ahogy viszont konzekvensen a magyar szinkronban hallik,
hogy Guidó, sõt sokszor már úgy, hogy Gujdó, az számomra borzalmas!
Apróság, elismerem, de ez a film az általam eddig látott filmek közül,
mondhatom túlzás nélkül, a legjobb, ez a név nyilván igen gyakori benne
és szinte minden pillanatát megmérgezi.
Senki, nem volt egy egész magyar filmiparban,
aki tudott volna olaszul, vagy nem hittek neki?
Néhányan azért jól mondják(pl. az öreg Mezzabotta - magyar hangjátnem tudom)
szavazat: 10/10 2015 febr. 18. - 06:20:28
2015 febr. 18. - 06:20:28
Sokan félünk az ilyen típusú, "nagynak", "korszakalkotónak", "filmtörténeti jelentõségûnek" kikiáltott filmektõl, az úgynevezett "mûvészfilmektõl" meg még jobban.

Néha igazunk van, - rengeteg mûvészfilmnek elkönyvelt alkotás egyszerûen unalmas, semmitmondó, befogadhatatlan, követhetetlen, "lilagõzös baromság", (ahogy mondani szokták), kár a ráfordított idõért.

Fellini más kategória.
Nekem az Országúton címû filmje a legmaradandóbb, - elsõsorban Anthony Quinn szívszorító, felejthetetlen alakítása miatt - de a többi is kivételes helyet foglal el a filmmûvészetben.
Most, hogy megnéztem a "Nyolc és fél" c. filmjét, - olyan régen, egészen kisgyerekként láttam, hogy gyakorlatilag már semmire nem emlékeztem belõle - jöttem rá, hogy több, ún. mûvészfilmet kellene néznünk, hogy a futószalagon gyártott, lélegzetelállítóan látványos filmek közepette meg tudjuk õrizni az értékítéletünket, az ízlésünket, az európai gondolkodásunkat, és ne vesszünk el a felületes, a gagyi, a közepes kommerszfilmek végtelen áradatában.

A "Nyolc és fél" nem szól semmirõl. Ebben van a zsenialitása.
Egy alkotói válságban lévõ filmrendezõ útkeresése, film a filmben, gyermekkori emlékek, szürrealista álomképek, érzések, hangulatok vászonra vetülése, kiüresedett emberi kapcsolatok, kételyek, végtelenül felületes szózuhatagok végeérhetetlen kavalkádja ez a film, és mégis elgondolkodtat, felkavar, megérint, súlya van, nem tudod pontosan megfogalmazni, hogy miért, de megmarad benned, és valahol érzed, hogy most egy remekmûvel hozott össze a sors.:DDD

... nekem talán a leginkább az a benyomásom maradt meg a filmbõl, hogy hiába van rengeteg ember, mindenféle szürreális figura a rendezõ körül, - régi szerelmek, furcsa külsejû, lecsúszott figurák, színészek, producerek, a messzi gyerekkorból visszaköszönõ alakok, - a Mastroianni által megformált fõszereplõ mégis hihetetlenül magányos, végtelenül egyedül van, és csak a Claudia Cardinale által játszott tiszta, romlatlan, fiatal lány felbukkanása jelent(hetne) a számára valamiféle kiutat ebbõl a magányból, egy szebb, nyugodtabb, alkotói szempontból termékenyebb jövõ felé, de a film "fellinis", groteszk befejezése azonnal szét is oszlatja ezt a reményt...:)

Nagyon nagy, értékes, maradandó film, az egyetemes filmmûvészet egyik legjelentõsebb darabja.:DDD
szavazat: 6/10 2015 febr. 04. - 13:04:43
2015 febr. 04. - 13:04:43
Némiképp túlértékeltnek tartom ezt a filmet, az Országúton meg az Édes élet emberközelibb természete szimpatikusabb számomra. De azért nekem is átjött, hogy Mastroianni Fellini-t testesíti meg, meg hogy alkotói válságban van és ezt valamilyen szinten a filmmûvészet válságaként is értelmeztem. No mindegy. Lehet késõbb majd újra elõveszem.


6/10
szavazat: 3/10 2014 máj. 03. - 01:07:40
2014 máj. 03. - 01:07:40
Nincs is semmilyen üzenet, ahogy azt már a kritikus az elején el is mondta a filmbeli filmrõl, de a rendezõ ezt a saját filmjére értette.
Én nem értem mit lehet szeretni ezen a filmen.
szavazat: 4/10 2013 febr. 16. - 18:14:37
2013 febr. 16. - 18:14:37
Én a jó kommentek miatt néztem meg a filmet, de jónak, pláne legjobbnak semmiképp nem nevezném.
Se az üzenetre nem jöttem rá, se arra, hogy miért értékelték fel. Rejtély.
szavazat: 10/10 2013 febr. 07. - 01:47:40
2013 febr. 07. - 01:47:40
Jó kis film volt ez, bár én jobban szeretem az egészen szürrealista munkáit (kedvenceim a Casanova, a Satyricon és a Toby Dammit). Ezt a filmet most láttam elõször és talán a színek hiánya vagy a többi általam látott filmjéhez viszonyítva visszafogottabb látvány miatt, nekem egy picit vontatottnak tûnt (a legtöbb Fellini-film baromi hosszú, de csak ennél és a Rómánál éreztem eddig, hogy lassan is telik az idõ). Mindenesetre jó dumák vannak benne, a jelenetek szépek, Mastroianni végig nagyon szimpatikus és biztos, hogy a maga korában nagyot ütött. Nálam 8/10.
szavazat: 10/10 2012 máj. 22. - 00:29:26
2012 máj. 22. - 00:29:26
Igen, szerintem is, valószínûleg ez minden idõk legnagyobb filmje.
(Már, amit volt szerencsém látni, eddigi életem során.)
Férfiszenvedély, Arizonai álmodozók, Underground, Nyisd ki a szemed!, Metropolisz, Huszadik század, Amarcord, Gépnarancs - melyeket még ehhez tudnám hasonlítani (és ami most eszembe jut).
S minden bizonnyal a legnagyobb rendezõ - jó, hogy élt.
szavazat: 10/10 2011 dec. 04. - 16:47:09
2011 dec. 04. - 16:47:09
Életem legjobb filmje. Nem született még nagyobb rendezõ számora Fellininél. Minden képkocka maga a csoda. Mestermû a köbön. Odavagyok a maestro munkáiért. Mastroianni játékáért dettó. 20/10!
szavazat: 10/10 2011 júl. 29. - 19:24:28
2011 júl. 29. - 19:24:28
Hatalmas.
szavazat: 5/10 2011 ápr. 28. - 08:54:37
2011 ápr. 28. - 08:54:37
Hosszú volt, vontatott és öncélú. Igen, észrevettem benne az öniróniát. Ettõl nekem még egyáltalán nem. 5 / 10
2009 dec. 26. - 01:28:16
2009 dec. 26. - 01:28:16
Mindenképpen látnom kellett ezt a Fellini filmet. Nem csodálkozom, hogy a kritikusok kitörõ örömmel fogadták és több díjjal ismerték el.
Az elsõ félóra engem is lenyûgözött, azután egyre kevesebb fordulatot és mondanivalót hozott a számomra. Az alkotói válsággal küzdõ filmrendezõ fõszereplõ mellett az értõ (entellektüel) filmkritikus a másik izgalmas 'fõhõs'. Az õ szájából hangzik el a legtöbb érdekes gondolat, Ezeket annyira veheti komolyan a nézõ, amennyire hajlandó beleásni magát a nagy 'alkotók' lelkivilágába. Szvsz a film élvezetéhez mindezekhez nincs igazán nagy szükség.
Fellini is sokat beszélt a filmek szabad szárnyalásáról, amit érezni és nem érteni kell. Megoldások keresése az igazi jelentése a filmjeinek, nem bármilyen követésre kész sablon. Kétség kívül teljesen eredeti, utánozhatatlan formanyelv az övé.
A formabontó és a direkt válaszokat szándékosan kerülgetõ megközelítésmódja egész különleges bepillantást enged a nézõnek. Az alkotó személyiségére és az alkotói szabadságra való folytonos ráközelítés viszont engem, mint egyszerû nézõt, inkább új kérdések felvetésére ösztönöz, mintsem ennek a filmnek az újranézésére.
szavazat: 10/10 2008 okt. 25. - 12:23:55
2008 okt. 25. - 12:23:55
bármelyik nagyobb elektronikai üzletben(media markt,saturn).én a media marktban láttam 990-ért
2008 márc. 04. - 21:52:31
2008 márc. 04. - 21:52:31
Sziasztok......... hol tudnám megszerezne eme klasszikust? már olvastam róla 2 évvel ezelõtt hogy micsoda film és azóta sem futottam össze vele. TIPPET TUD VALAKI ADNI? elõre is köszike
Összes hozzászólás