Name: A fiam családja
Genre: filmdráma
Released: 2018-04-22T06:33:05+0200
Duration: 121 min
Rating: 8.8
Cast: Masaharu Fukuyama, Yoko Maki, Jun Kunimura, Kirin Kiki, Machiko Ono

Értékelés:

70 szavazatból

Szerinted?

Egy jómódú család boldog hétköznapjait éli korunk Japánjában. Bár az üzletember férj rengeteget dolgozik, és kevésbé vesz részt kisgyerekük nevelésében, az anya életét kitöltik a gyerekneveléssel járó örömök. Egy nap azonban örökre megváltozik az életük: hívást kapnak a kórházból és megtudják, hogy szülés után összekeverték fiúkat egy másik újszülöttel. A házaspár összeomlik, majd jogi lépések helyett találkozik a másik érintett családdal, hogy megbeszéljék a két kisfiú visszacserélésének részleteit. Életük döntő ponthoz érkezik, és két lehetetlen közül kell választaniuk: fontosabb-e a biológiai szempont, és a vérszerinti apaság, vagy a már évek óta fiukként nevelt gyerek tekinthető igazi csemetéjüknek? Ugyanez a kérdés a másik családnál is megfogalmazódik, ők ráadásul szegénységben, jóval nehezebb körülmények között élnek, így a két kisfiú teljesen eltérő addigi élete is fenekestül felfordul.

Stáblista:

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál

2013

Zsűri díja: Hirokazu Koreeda

Cannes-i fesztivál

2013

Arany Pálma jelölés: Hirokazu Koreeda

Értékelés:

70 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

Spoiler

Offtopik

5/10

Részemről ezt a filmet, egy keserves kínlódás volt végignézni.
A történet még elmegy, de ahogy tálalva van, az nagyon lassú és monoton.

A vége miatt pedig egyáltalán nem érződik drámának. Miért rossz az, ha 2 hatéves gyereknek, hirtelen 2 szerető családja lesz?

Válasz

8/10

Összességében tetszett a film, de a végén kimentem egy pillanatra és lemaradtam; valaki legyen szíves spoiler felirattal megírni, végül elcserélték a gyerekeket? Köszönöm!

Gratulálok! Ilyenkor, hétfő hajnalban kell leadni egy ilyen filmet, amikor minden tisztességes ember aludni kényszerül a másnapi robot okán. A főműsoridőben meg bambulhatjuk az ezerszer ismételt, pojáca "sztivenszegál" filmeket.

10/10

Lenyűgöző, normális, emberi...nem hittem, hogy létezik még ilyen film. A színészi alakítások fényévekkel jobbak-természetesebbek az amerikai nyálas celeb sztárokénál.

6/10

Úgy következik egyik a másikéból, hogy arra senki nem számított.
Nem voltak szimpatikusok a színészek, és ez vitte a filmet is!

6/10

9/10

Ez a második ázsiai film, amit láttam eddig, azt kell, hogy mondjam, nagy butaság tőlem. Lenyűgöző volt a történet, már a címe is: a fiam családja. Ezt mindkét szülő mondhatja, de melyik családra gondol? Meglepő, hogy a magyar fordítás mennyire passzol a filmhez. Érdekes volt látni a sok meghajlást, még akkor is, amikor már becsukódott az ajtó, pizzafutár, ápolónő otthon, stb. Valóban jellemfejlődésen ment keresztül az apuka. Amin viszont meglepődtem, hogy a gyerekek milyen nyugodtan fogadták a cserét, szerintem Kéta - nem tudom, hogy kell leírni - egész jól beilleszkedett az "új" családjába, testvérei is lettek. Riu pedig egyedül maradt, bár próbálkozások voltak. Nem számítottam arra, hogy valóban elcserélik a gyerekeket, nem is értettem, miért pakolnak Kétáék. De nagyon rossz érzés volt rájönni, hogy képesek elcserélni a gyerekeket. Én nem mentem volna bele, csak abba, hogy neveljük közösen, találkozzanak, majd megtudják, hogy mi a helyzet, ezt már ilyen későn nem lehet visszacsinálni.

Zseniális, nagyon erős film. A lélegzetemet visszafojtva néztem, és vártam a végkifejletet és a történéseket egy olyan szituációban, amiben nem lehet helyes megoldást találni. Bőven hagy gondolkodnivalót a film maga után.

Hatalmas dilemma japán miliőben. Igazi csemege ez a film. Lehet gondolkodni rajta hosszasan. Attól tartottam, ki ne derüljön valami rejtett bántalmazása valamelyik kicsinek. Eltúlzott szigor, vagy szidalmazás. Szerencsére mindkét anya nagyon szerető szülő, és ettől vált még nehezebbé a helyzet. Lassú film, de kell is hozzá az idő, így jó.

A szinte feloldhatatlan dillemákkal terhelt, mindenképpen fájdalmasan ellentmondásos választásra, (és egyben veszteségre!) kényszerítő alaphelyzetéből, és az ahhoz méltó alkotói igényességéből következően, érzelmileg nagyon erős hitelességű, és mélyen elgondolkodtató film; a szeretet, az összetartozás mibenlétéről, a személyiség-változás esélyeiről, és arról, hogy helyesen tudunk-e dönteni arról, mi az igazán fontos az életben.
Külön érdeme volt a filmnek, hogy közvetlen természetességű betekintést nyújtott a japán életmód-kultúra, két nagyon eltérő anyagi helyzetű, szemléletű és státuszú formájának mindennapjaiba.
A valósabb érzetű élmény érdekében én, magyar feliratozással, az eredeti japán nyelven néztem (hallgattam), mert szerintem sokat elvett volna a film hangulatából, ha a szereplői, a nagyon sajátságos hangzású japán helyett, magyarul beszéltek volna.
Előrebocsátva, hogy Johann Sebastian Bach számomra is vitathatatlan zsenialitású, és pl. az általam különösen kedvelt Goldberg-variációk részletei hangulatilag is megindító hatásossággal illeszkedtek e filmhez; de szerintem mégis sokkal odaillőbb, kevésbé európai-as lett volna, valamely autentikus hangzású japán zene, ...
pl.:
Adorable Japanese Music Traditional: Koto, Shamisen, Bamboo flute !
https://youtu.be/DkW1iTyS8dk

Nagyon jó film, több szempontból elgondolkodtató, amit nem szűkítenék le csupán a japán mentalitásra.
Egy ideig még viszem magammal.

Piszokul jó film, kiváló karakterek, hollywoodi sallangok nélkül, néha groteszkbe hajolva:
SPOILER A néző gyomra például görcsbe rándul a dühtől, amikor az arrogáns gazdag férj bedobja az ötletet, miszerint mind a két gyereknek hozzá kellene kerülnie, de teljesen más megvilágításba kerül a dolog, mikor a vége fele a szegény férj ajánlja fel pont ugyanezt, csak fordított előjellel. SPOILER VÉGE

Ami vicces volt viszont, hogy a vérvonal ugye (elsősorban) a fizikai vonásokról szól, és annak az európai közönségnek, amelyiknek főleg szól ez a film, elég nagy nehézségeket okoz, hogy két japán arcot megkülönböztessen. A rendező becsületére szóljon, hogy a két főszereplő külsőleg (is) markánsan különbözött egymástól, de a gyerekek az én európai szemem számára tök egyformák voltak, holott pont nekik kellett volna különbözniük, hogy minél jobban át tudjon jönni a film üzenete.

7/10

Tucatnyi szappanopera alapötlete fogalmazódik meg a filmben, ám a sablonos helyzet az eddigiekben megszokottaknál sokkal magasabb színvonalon jelenítődik meg. Az idő előrehaladtával a film kezd egyre megterhelőbbé válni, görbe tükröt tartva a kortárs japán társadalom elé.
Az itteni szavazatok egy része sajnos vélhetően a K-Pop és Anime-fan tinilányok enyhén elfogult 10-eseiből adódik, de bizonyára vannak olyanok is, akik Japán helyett esetleg magát a filmet értékelték.
Annak pedig külön örülök, hogy műsorra tűzte az M5 - láthatóan szökőévente előfordul még egy-két értékes film az MTVA háza táján.

SPOILER!! Szerintem lelki okkal magyarázható a nõvér tette: magánéleti válságban volt, s látván, hogy a mintacsalád gyermeke bizonyára szerencsés lesz egész életében, nem úgy mint õ, s ahelyett, hogy földhöz vágott volna bánatában egy kancsó vizet, inkább elcserélte a gyerekeket. A lelke háborgása ezzel le is nyugodhatott volna. Más kérdés, hogy mégis dolgozott benne, vagy félt a vizsgálattól, bevallotta, hogy cserélõdtek ki a gyerekek. De a problémája is megoldódhatott idõközben - van egy jelenet, mikor a mostoha gyermek az "anyja" védelmére kel: õ az én anyám...tehát a mostoha is megszerethetõ, elfogadható idõvel. S látszik, hogy az apa tekintetén is átsuhan ez a gondolat. Én nem tudom, hasonló helyzetben mit tennék.Több variáció volna - egyik sem ad 100%-os megoldást.

Sok szempontból tetszett a film. Viszonylag kellemes, nem túl sablonos jelenetekbõl áll, és szinte nincs olyan benne, amit ne lehetne a >>nyugati<< kultúrára konvertálni és megérteni. Az elején furcsának találtam a sok sötét és/vagy félrefókuszált felvételt, és végül nem találtam mûvészileg sem indokoltnak. Úgy tûnt, mintha a világítás szakma Japánban nem létezne, és az operatõr sem állt volna a helyzet magaslatán. A nõvér motivációja nem volt világos, de ezen túlléptem: dilisnek tekintettem. Az már zavaróbb volt, ahogy a kórházban az ügyet szokásosnak tekintették, és határozottan erõltették a cserét. Az nem zavart volna, hogy az üzletember a fõszereplõ, de az már igen, hogy magyarázat és egyeztetés nélkül hirtelen amellett a módszer mellett döntöttek, amelyet csak õ támogatott. Furcsa, hogy erõltette a zenetanulást annak ellenére, hogy neki sem ment. Mondjuk, én is levizsgáztam zeneiskolában annak ellenére, hogy máig sem tudok kottát olvasni, de eszembe nem jutna a fiamat ilyenbe belekényszeríteni. A tehetséget a szorgalom nem tudja helyettesíteni.
8/10

Nagyon nagy film.
10/10

Azért is érdemes megnézni a filmet, mert bepillantunk a mai japán családi életbe, mindennapjaikba.
Magának a szomorú problémának lehet-e olyan megoldása, hogy ne sérüljön senki?Az egy dolog, hogy a felnõtt hogyan birkózik meg vele, de a gyerek hogy fogadja el, hogy mint egy csomagot, itt adják le, oda szállítják? Lehet-e a "vér szava" olyan ösztönzõ egy gyermeknél, hogy ez alapján belenyugszik, hogy neki az igazi szüleinél legyen a helye. Az a 6 év, amit családjában eddig töltött, nem meghatározóbb-e? A másik szál, amit a film mondanivalójaként említenek, hogy egy apa képes-e "nevelõdni", s megváltoztatni a személyiségvonásait a gyermekével való kapcsolatában, ebben nem nagyon hiszek. Az elfoglalt üzletember kényszeresen meg akar minden anyagit adni a fiának, de igazából távol tartja magától a gyermeket. Nincs kedve "leereszkedni" hozzá. A másik család meleg otthont biztosít a gyerekeinek. A csere során a gyerekek sem találják a helyüket, a szívük visszahúzza õket a megszokottba. Erre nem lehet megnyugtató választ adni, ki hogyan oldaná meg a dilemmát. Ráadásul az egyik kissrác annyira cuki, szeretni való volt, hogy az ember legszívesebben magához venné.Mivel a pszichológia szerint az elsõ 7 év meghatározó a gyermek lelki fejlõdésében, nagy bátorság az észre hallgatni, hogy vér szerinti szüleidnél a helyed. De a késõbbi évek gyerek-szülõ konfliktusai után megfogalmazódhat a gyerekben, hogy "nem vagytok az igazi szüleim". Szerintem ez egy patthelyzet, nincs egyedüli jó megoldása.

Nekem is nagyon tetszett a film. Érdekes, és sajnos ilyen valóban is megtörténhet, mármint, hogy összecserélik a gyerekeket a kórházban. SPOILER Persze nem csak készakarva, mint a filmben, hanem véletlenül is. SPOILER VÉGE. Az ember nem is tudja mit tenne a valóságban ilyenkor, tovább élne-e a 6 éven át nevelt mostohagyerekkel, vagy lecserélné az idegen, ám vér szerinti gyerekére. Komoly dilemma. 6 év az hosszú idõ,a rengeteg emlék, és a különbözõ neveltetés, különbözõ környezet, kultúra és barátok. Ekkora változás egy 6 éves számára sok. De persze mindkét nézõpontot meg lehet érteni. Tetszett a karakterek felépítése és fejlõdése a film során. A cselekmény lassan halad elõre, de a filmhez pont ez a tempó dukál. Összességében egy nagyon elgondolkodtató szép történet, amelyben elég nehéz jó döntést hozni. 10-bõl 9 pontot adok a filmre.

Ez a film nem két gyerekrõl szól, nem a családcserérõl, hanem a fõszereplõ jellemfejlõdésén keresztül mutatja be, hogy mindig van remény, és mindig van megoldás, de mindehhez egész ember kell. Jó dramaturgia, jó színészi alakítások és nagyon jó szinkronok teszik teljessé az élvezetet.

Ritkán érint meg egy film ennyire mint ez. Fõleg hogy Keita szemszögébõl éreztem át a film drámaiságát. Hiába tört be pl. Japánba is a nyugat élvhajhász üzenete ,azért a bölcsességük megmaradt. Ilyen egy 10/10-es film.

Nagyon lassú volt.

Összes hozzászólás

A fiam családja

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Díjak és jelölések

Cannes-i fesztivál

Cannes-i fesztivál

Hozzászólások

Értékelés:

Mozi lista

PORT.hu a Facebookon