Film

A gyilkolás ideje

/A Time for Killing/
amerikai western, 88 perc, 1967 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Értékelés:

4 szavazatból
Szerinted?

A Polgárháború során a konföderációs katonák megszöknek a börtönből és a mexikói határ felé menekülnek. Útközben megölnek egy futárt, aki a háború végének üzenetét közvetíti. A kapitány úgy dönt, hogy titokban tartja az esetet - ez később óriási hibának bizonyul.

Stáblista:

Szereplők

Emily Biddle
Tom Wolcott őrnagy
Blue Lake
Billy Cat
Cleehan őrmester
Shaffer hadnagy

Vélemény:

2013 szept. 02. - 20:31:24
2013 szept. 02. - 20:31:24
Sajnos tisztes középszer marad a film, annak ellenére, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni belõle. Már maga az is kellõ drámaisággal szolgálhatna, hogy az amerikai polgárháborúban játszódik a történet, hiszen egy háború mindig drámai esemény, hát még egy polgárháború, ahol egy nemzet két fele küzd egymás ellen. (Hogy mennyire lehet belevinni a drámaiságot egy westernbe, szükség van-e erre, vagy legyen szimplán "szórakoztató" mûfaj? Nos, szerintem bele lehet vinni, sõt ha erre lehetõség adódik, akkor bele is kell.) Itt sajnos nem hangsúlyozták kellõképpen azt, hogy mit is jelent, ha egy nemzet így kettészakad, a háború embertelenségeit viszont aránylag jól megmutatták. Láthattuk a folytonos öldöklésbe, kegyetlenkedésekbe belefáradó embereket, de azt is, hogy az egyébként valószínûleg normális embert hogyan torzítja el a háború, hogyan válik belõle megszállott vagy kegyetlen gyilkos, aki a cél érdekében bármire képes. Habár itt is megfigyelhetõ a "jófiú-rosszfiú" felállás (északi versus déli), véleményem szerint az alkotók nem állnak egyértelmûen az északiak pártján, õket sem ábrázolják feltétlenül tökéletesnek.
Kicsit hiányoltam a "szabályosabb" történetvezetést, igazából nem sok mindenrõl szól az egész film, az eleje még talán kicsit unalmas is. Talán az a legérdekesebb momentum, ahogyan a déliek szökése a fogolytáborból fokozatosan átvált két megszállott ember személyes párharcába. Meglehetõsen brutális dolgok azok, amiket mutatnak (vagy nem mutatnak teljes egészében, mint pl. egy nõ megerõszakolása) idõnként, talán ezek is valamiféle elidegenítõ effektusok lehetnek. A gyengus forgatókönyvhöz "méltó" az is, hogy a szereplõk többsége eléggé egysíkú, és maga a színészi játék is hagy némi kívánnivalót maga után. Bevallom, kicsit furcsa volt George Hamiltont elképzelni a déli tiszt szerepében, inkább olyan "szépfiúsnak" tûnt, és hát sajnos az MGM szinkronrendezõje által választott b*zis magyar hang sem segített elhitetni azt, hogy õ egy t*kös macsógyerek lenne. Amúgy hiányolom is, hogy a PORT stáblistáján nem tüntették fel Hamiltont, annak ellenére, hogy meglehetõsen központi szerepet játszik a filmben. Összességében véve annyit tudnék elmondani, hogy csalódtam, többet reméltem ettõl a produkciótól, még akkor is, ha tudom, hogy az MGM-en futó filmek zöme nem tartozik az élvonalba. Az alkotóknak sajnos nem sikerült túllépniük egy bizonyos határt, a nyomasztó hangulat önmagában véve sajna túl kevés ahhoz, hogy egy kiemelkedõ (vagy legalább egy jó) film születhessen. "Valami, valami van..." Nem tanácsolnék el senkit sem a film megnézésétõl, egyébként is mindenki azt néz, amit akar, és szerintem egyszer azért elviselhetõ. Viszont azt tudnunk kell, hogy a közelébe se ér a nagy klasszikusoknak, és soha nem fog azok közé tartozni.