1815-ben Fouché és Talleyrand a Napóleon utáni idők politikai kilátásairól beszélgetnek egy hosszú és pompázatos vacsora mellett, azt latolgatva, hogy királyság, avagy köztársaság legyen-é a francia hon államformája. Joseph Fouché, ez a csúf külsejű, kaméleontermészetű politikus a francia forradalom és a napóleoni császárság egyik legzseniálisabb, legkiemelkedőbb személyisége, a rendőrség és a titkosrendőrség megszervezője, Napóleon egykori rendőrminisztere volt. Végigjárva a ranglétrát, az egyszerű matematikatanárból nélkülözhetetlen miniszter, s a gyűlölt császár legfontosabb tanácsadója lett. Talleyrand életpályája sem volt kevésbé színes: egyházi múlt nélkül, hírhedten-híres életvitelével - melyben a nők, a kártya és a szerencsejátékok, no meg a tőzsdézés játszották a főszerepet - püspök lett, majd minimális iskolai végzettséggel, diplomáciai gyakorlat nélkül, nyelveket nem beszélve, évtizedeken keresztül a francia diplomácia vezetője, a francia és a világpolitika meghatározó figurája tudott maradni. Egy ilyen este sorsdöntő lehetett Franciaország számára...