A játéknak vége

Bakancslistához adom
Point Blank
amerikai krimi, 92 perc, 1967

Értékelés:

15 szavazatból
Szerinted?

A Point Blank rögtön az első képkockáktól kezdve messze túllép műfaja korlátain, s elsősorban ihletett látványvilágával és stílusával. A film első jelenetei váratlanul erőszakosak: Walkert (Lee Marvin) leteríti egy lövés, s mivel arccal lefelé fekszik a földön, "barátja", Mal (John Vernon) kereket old a lopott pénzzel és Walker feleségével, Lynne-nel (Sharon Acker) együtt. A film azonban pereg tovább, így megtudhatjuk, hogyan áll Walker bosszút, s ennek érdekében hogyan hajlandó bárkit felhasználni, beleértve Lynne húgát, Christ is (Angie Dickinson).

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
8/10
adamnagysweetmovie 2011 okt. 10. - 17:01:18 8/10 Előzmény adamnagysweetmovie
Egy újabb magyar címváltozat...
8/10
adamnagysweetmovie 2011 febr. 26. - 09:52:44 8/10
SPOILER:
Mintha "érzelmileg" halt volna meg Walker még az elején, a hadjáratában talán kevésbé a személyes bosszú (hisz nincsenek érzelmei) vagy a rendõri zsarolás, mint a szimplán a pénz mozgatta, amit csak a olyan áron kaphatott meg, ha lemond a becsületérõl. Ez talán a végén a levegõben maradó dilemma (?) Vagyis mégsem halt meg teljesen érzelmileg...
8/10
adamnagysweetmovie 2011 febr. 26. - 09:35:55 8/10
Mintha Resnais-t felkérte volna az álomgyár (pontosabban a szegénysora), hogy rendezzen egy krimit. Hát ez lett, hála istennek, így a vájtszemûek is élvezhetik. Egy csomó izgalmas formai és dramaturgiai truvájt tarogat, a lentebb írtak mellett még a történet idõugrásait emelném ki, fõleg az elsõ 20 percben érdekes eszköz. Noés ott a hipnotikus filmzene, hangkuliszza.
Ha mainstream krimi, akkor ez az egyik legjobb - bár én talán a még szikárabb Get Carterre (vagy a még pszichologizálóbb Vertigora) szavaznék.
wim 2011 jan. 22. - 14:27:21
Értelmetlen és fölösleges remake-elni. Több, mint 40 éve készült, de látatlanban megtippelem, hogy modernebb, mint a Mel Gibson-féle (vsz. üzleti) vállalkozás. Érdemes megnézni!
Coleman 2009 szept. 02. - 10:23:37
Hú, ez aztán a film!

1999-ben készült belõle egy remake, amiben Mel Gibson a fõszereplõ, egy nem kifejezetten rossz krimirõl beszélünk, de ha megnézzük az eredetit, akkor nagyot fogunk nézni, mert ehhez képest Gibsonék produktuma egy nulla.

A játéknak vége pont olyan film, amilyenre nem igen számíthat a nézõ. Boorman kvázi mûvészfilmet készített egy meglehetõsen olcsó történetbõl. A hangok használatával, az emlékek összesúrlódásával, a valóság és a képzelet összemosásával, a kietlen képkompozíciókkal egyenesen szilánkosra zúzza a zsáner kereteit. Az egész álomszerû látomás, ami egy kemény, hideg, számító világot mutat be. Ez egy nagyon férfias film, ami a nõkkel való bánásmódban is megmutatkozik, itt bizony többnyire csak a célok eléréséhez szükséges tárgyak, vagy pusztán a vágyak kielégítését szolgálják. A film szembeállítja a régi vágású, idejétmúlt fõszereplõt, az új, személytelen, gépezetként mûködõ nagyvállalattal. A végén senki nem nyerhet, ezt sugallja a homályos befejezés. Mestermunka!