A megvetés

Bakancslistához adom
Le mépris
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott francia-olasz filmdráma, 81 perc, 1963

Értékelés:

22 szavazatból
Szerinted?

Paul Javal fiatal dramaturg. Egy nap állást kap egy amerikai filmproducertől, Jeremy Prokochtól. Paul és felesége, Camila anyagi helyzete radikálisan megváltozik, ennek ellenére Paul nem érzi magát elemében. Művészi szabadsága korlátozott, és néha olyan dolgok írására kényszerítik, amelyekkel nem ért egyet. Ez történik Caprin is, ahol a házaspár ellátogat Fritz Lang filmjének, az "Odüsszeusznak" a forgatására. A producer által követelt javításokkal se Lang se Paul nem ért egyet. Prokosch azonban lefizeti a forgatókönyvírót, aki enged a pénz csábításának. Camila rádöbben, hogy Paul igyekszik kihasználni felesége bájait karrierje egyengetéséhez, és ezért egyre nagyobb megvetést érez férje iránt. Megérti, hogy ez szerelmük végét jelenti...

Stáblista:

Szereplők

Paul Javal
Jeremy Prokosch
Francesca Vanini
önmaga

Játszási időpontok

Hozzászólások

Szerinted?
9/10
convar jún. 06. 10:06:31 9/10 Előzmény Filmfanatic
"A film végig szépen felépített, de a legesleg végén az a bizonyos eset nekem indokolatlan...mire volt jó?!
Aki tudja, légyszi írja meg nekem:)"

Ha arra gondolsz hogy

a producer és a nő autóbalesetet szenved (szándékosan nem azt írtam hogy halnak meg, mert ez sztem nem derül ki egyértelműen, lehet hogy csak eszméletlenek amikor aztán még az autóban mutatják őket), azzal kapcs. én sem tudok biztosat mondani. De talán a rendező azt akarta azzal sugallni, hogy a nő rossz döntést hozott azzal hogy elhagyta Paul-t, hiszen így csak kihívta a sorsot maga ellen. Egyszóval ezáltal Paul és Camille kapcsolatának viszonylatában (sőt továbbmegyek, talán úgy ált. minden hasonló párkapcsolat viszonylatában is, amelyek hasonlóképpen alakulnak, tehát amikor a nő, egymás meg nem értése miatt elhagyja a férfit) egyfajta finom, bújtatott rendezői állásfoglalást láthattunk. De ez term. csak tipp, igazából Godard-ot kellene megkérdezni róla :)



Amúgy aki szerint nem reális az a röpke kis félórás lélektani meccs a lakásban a férfi és a nő között, az vagy egyáltalán nem volt még párkapcsolatban, vagy ha volt is, nem sokban és pont kifogta azokat a nőket/pasikat akik pont nem olyanok mint a filmben láthatóak (vagyis szerencséje volt/van).

Mert amúgy persze, nyilván nem mindenki olyan mint ebben a filmben, egyébként sem szerencsés sose általánosítani se a nőket, se a férfiakat. De az is biztos, hogy ami a filmben van, az nagyon is gyakori és általános szituáció.

És hogy miért? Hát lehet hogy nem pont ezért, de nekem erről amúgy akkor is mindig az a régi, híres Karinthy idézet jut az eszembe, miszerint "Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt - a nő férfit." :)

És én bizony ezt a bizonyos "egymás meg nem értését" még talán soha nem láttam ilyen jól megjelenítve, mint ebben a filmben. (És nem mellesleg ezért, Godard-on túl külön pirospont jár Bardot-nak és Piccoli-nak is, mert általuk, az alakításuk lévén tényleg teljesen át tudtam érezni hogy épp mi megy köztük, ill. Bardot is annyira jó ebben, hogy most egy kicsit még a nők szemszögéből is képes voltam belelátni a dologba :) )

Mondjuk mindezektől függetlenül abban egyáltalán nem vagyok biztos hogy hosszú távon is emlékezetes filmélmény marad-e, szóval az hogy mindebből mi marad meg, hogy évek múltával is emlékezni fogok-e még vmire belőle Bardot pirosban úszó meztelen fenekén meg mondjuk a Capri szigeti nyaraló piramist formázó teraszán (lásd pl. a 2016-os cannes-i filmfeszt. plakátján is, a csatolt képen) kívül, azt majd még az idő eldönti.
5/10
Trap 416 márc. 30. 12:04:24 5/10
Bridget Bardot fenekének 5 percen át tartó mutogatásánál kevés erősebb nyitányt lehet elképzelni, de a továbbiakban nincs sok köszönet. Legalábbis számomra. A megvetés arról szól, hogy egy hollywoodi forgatókönyvíró a hires Fritz Lang-nál kap lehetőségét, hogy szcenáriót írjon a nagy noir rendezőnek. Neki (mármint az írónak) játssza a feleségét B. Bardot, akinek a bájait a férj előszeretettel dobná be az előrejutás érdekében. De ebből kb. csak annyit látunk, hogy hagyja a nőnek hogy beüljön a tipikus tenyérbemászó seggarc producer kocsijába. De semmi se történik akkor közöttük, és az se jön át egyértelműen, hogy a férj valóban hagyná-e, hogy más bármit is kezdjen a feleségével, csak sejtetik, hogy esetleg. A csávó további bűne, hogy egyszer rácsap a producer titkárnőjének a seggére. Aztán a feleség megelégeli, hogy arra használja a faszija feltételes módban, hogy szakmailag előrébb jusson, de a veszekedésükből az jön le, hogy sokkal inkább az említett seggre csapás zavarja. Nem is értem pontosan, mi volt a fő mozgatórugója, de egyszer csak bejelenti, hogy már nem szerelmes a férfiba, sőt megveti. Nem is az a baj, hogy ezt a folyamatot nem bontják ki és nem rágják a szánkba, mert az érzelmek és a kapcsolatok eleve kiszámíthatatlanok. Hanem, hogy túl színpadias az egész, és amikor egy jelenetet negyedórásra tolnak ki, és végig ez a valódi közlések nélküli diskurzus megy, az nekem egyszerűen fárasztó. És volt egy dallam, amibe Godard szerintem szerelmes volt, mert igyekszik minden kibaszott percbe beletuszkolni, ami egy idő után olyan idegesítő, hogy az arcom kapartam. És nem kell azt hinni, hogy van egyetlen szereplő is,aki normális vagy azonosulható, mert vagy egy hisztis picsát kell nézned, vagy egy pojácát, vagy egy önelégült barmot. Ez egyébként hiteles erre a világra nézve, amit Godard bemutat, szóval ezt nem is kéne hibaként felrónom, viszont a színészektől nem voltam elájulva. Szerintem ez, amit itt művelnek a színházba illene és nem a nagyvászonra.
Nyilván nem egy értékelhetetlen szar A megvetés. Látom benne, hogy mit akartak érzékeltetni, amit nagyon ritkán sikerült is, és nem én vagyok a célcsoport, de ezzel együtt is azt érzem, hogy a téma nem megfelelően lett feldolgozva. Egy ennyire vékony sztorira felhúzni egy filmet csak akkor lehet, ha minden színész brillírozik. Ha megvetést nem is érzek Godard filmje iránt, de 5 pontnál többet nem tudok rá adni.
bbbeva 2016 ápr. 05. - 21:53:06
2016. április 19-én, kedden 18 h-tól vetítjük a filmet az Esernyõsben. (Bp. Fõ tér 2.)
10/10
Filmfanatic 2013 jan. 03. - 00:54:16 10/10
Remek volt ez a film!
Én nem vagyok Godard-rajongó, de ez engem is megfogott.
Én nem látom be, miért lenne kevés Bardot figurája a filmben.Nem tudom, hogy az õ játéka nem tetszett-e pár elõttem szólónak, vagy a karaktert nem találtátok-e kellõen kidolgozottnak, én viszont határozottan mélynek láttam az õ játékát és a karaktert is,pedig nem olvastam a könyvet,csak a filmet láttam.Ritka lehetõség Bardot-nak, hogy többet mutasson,kilépve a butuska szõke nõ vagy végzet asszonya - skatulyákból.A tekintete, a mozdulatai...számomra tökéletesen engedték láttatni "A NÕ " vívódását.
A film végig szépen felépített, de a legesleg végén az a bizonyos eset nekem indokolatlan...mire volt jó?!
Aki tudja, légyszi írja meg nekem:)

Aki teheti,ne hagyja ki!
Igazi ínyencség, kuriózum.Persze,némi érettséget igényel a megértése.

És egy jó tanács:figyeljetek a színekre is!
modano 2010 jún. 04. - 09:27:19
A könyv zseniális.Kíváncsi vagyok a filmre de azt hiszem a élményben nem érheti utol a könyvet.Vannak ilyen alkotások és persze fordítva is elõfordul.
Moravia írásait könnyû olvasni és stilisztikailag kifogástalan.
seressandor 2009 okt. 09. - 13:07:49
Óh, a végét el lehet ám bizonytalanítani egy lehetséges bûncselekmény irányába - csupán képekkel is könnyedén! :)

De a legjobb talán ez a rész lenne - extra narrációként az eleve esti-esõs-nagyvárosi-árnyékos közelihez:
"Nem, de ... - kezdi Emilia, és látom, hogy szép, máskor nyugodt és harmonikus arca elsötétül, mondhatnám szétesik valami fájó döbbenettõl."
Jó monoton, vészjósló hangon, miközben tényleg szétesik az arc képe egy áttûnés elõtt....
:)
seressandor 2009 okt. 05. - 20:48:40
Egyetértek.

Úgy érzem, Moravia könyvének magával ragadó hangulatát "egy az egyben" adaptáció esetén film noir stílusban filmesíthetnék meg ... de a könyv persze akkor sem lenne pótolható.

:)
seressandor 2009 okt. 04. - 21:33:20
Ha az ember a film megnézése elõtt elolvassa a könyvet, akkor lelövi magának a film végének a csattanóját. Az a bizonyos történés pedig nyilván lényege az egész történetnek. Tehát fontos lehet az elsõ nézésnél az az élmény, hogy nem tudjuk a végét a sztorinak.

A könyv és a film más-más dolgot tart fontosnak, és csak a magjuk közös. A könyvrõl most nem beszélnék sokat. A legfontosabb: nem emlékszem benne olyan részre, ami Emilia-t butának írná le...

Ebbe a filmbe nem is kell több Moravia könyvébõl. Godard átírta a szöveget, mégpedig úgy, hogy általánosabban meséljen férfi és nõ tragikus szépségû örök küzdelmérõl-örömérõl, amit röviden szerelemnek is szoktak hívni. Moravia egy ettõl konkrétabb esettel foglalkozik, bár õ is általánosítja az általa bemutatott problémát: a modern társdalomban az elidegenedett házastársak borzalmas esete sejthetõen más párokkal is elõfordulhat, sõt...
Az író és a rendezõ más-más eszközöket használ, mert más a céljuk, mondanivlójuk. Godard szerint - lásd a gyönyörû zenét és képeket, és a klasszikus példát (a szépen filmezett görög szobrokat) - a szerelem reménytelen tragikussága mellett is szép. És ez a szépség egyszerre éteri és érzéki. Bardot lába, háta, feneke olyan gyönyörû és annyira szexualitással teli, mint semmi hasonló JLG filmjeibõl... és ide kapcsolódnak a meztelen úszás vibráló jeleneteit is.

Godard kihagyta pl. a könyv álom-rémálom-jelenetét, ami pedig ott talán a legfontosabb - mert nem volt rá szüksége. Egész más lett a filmrendezõ alakja is a filmben, mint a könyvben volt. Az Il disprezzo-ban Rheingold (a neve is primitív utalás A Rajna kincsére) egy idejét múlt, korlátolt, citromba harapott iparos, aki mindent freudi-wagneri szabásminta szerint varr filmre, de ennek ellenére nagy mûvésznek hiszi magát. Ellenben a Le mépris-ben Fritz Lang az egyetlen mûvelt és érzékeny, bölcs és életvidám alak. Tetszik neki az élet minden szépsége: öröm nézni, ahogy a problémás emberekkel és helyzetekkel bánik. Ahogy a vadbarom producert kezeli, azt már tanítani kellene... és valódi nevén, Fritz Langnak hívják a filmben - azért, hogy képviselje a Német Némafilmet és a Film Noirt, hogy a többi munkájáról ne is beszéljünk...

De hát milyen ajakbiggyesztést és érzelmi instabilitást is mutathatna egy nõ, akinek a férje többször rátukmálja õt egy bunkóra... Ráadásul folyton a fejére olvassa, hogy õ bizony a nõ miatt áldozza fel a karrierjét. És legfõképpen nem szeretkezik vele eleget... Michel Piccoli kiválóan tudott hozni egy ilyen töketlen figurát, igazi nagy színész, pedig benne aztán volt libidó!

Nem hiszem azt sem, hogy Moravia elmagyarázza a könyvében Emilia érzelemváltozásait és cselekedeteinek mozgatórugóit - hiszen pont ez a kifürkészhetetlen talány a könyv lényege. Sajnos Camus Közönye túl közel van ide, viszont a hibákat szépen javítja Godard a klasszikus szépség és a filmes mûalkotás problematikája felé való eltolással.

A filméli szereplõknél az intelligencia nem téma, nem erre fókuszál - leszámítva a már említett Langot. Bardot természetesen soha nem volt túl okos nõ, de ebbe az egy Godard filmbe azért belefért. Viszont itt nem a saját nevén szerepel, mint Fritz Lang, ne azonosítsuk tehát a színésznõt a szerepével.

Jó hosszú lett ez a hozzászólás - mint a kígyó vagy a temetési menet...
seressandor 2009 okt. 04. - 08:50:55
Valóban gyönyörû szép és okos film.
A legjobb Godard. Csak élni kell hozzá... húszévesen megnéztem és unalmasnak találtam. Ma a legjobb férfi-nõ filmek közé sorolom.
És Nyolc és fél egyik legjobb párdarabjának tartom.

A zene és a táj (emberi test és természeti kép egysége) valóban a csodálatos kategóriába emelik...

Viszont Camille nem hisztis fruska.
Egyáltalán nem.
Ha valaki egy kicsit is így gondolja, akkor szemellenzõvel olvasta a könyvet, és elképesztõen szûk látókörûen nézte meg a filmet.
Coleman 2009 júl. 05. - 14:17:16
Talán a legjobb (és legmélyebb) Godard film, de annyi bizonyos, hogy hozzám ez áll a legközelebb, azok közül, amiket láttam. Erõs, hátborzongatóan szuggesztív film. A Moravia regény is nagyszerû, és ez azzal együtt is kiváló adaptációnak mondható, hogy szabadon kezeli az anyagot. Fritz Lang szerepeltetése pedig igaz kuriózum (állítólag a filmbéli filmet tényleg õ rendezte).
Pár évvel ezelõtt láttam A megvetést, a közeljövõben újra fogom nézni, kíváncsi vagyok változik-e a véleményem.
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu