A nevem Emily

Bakancslistához adom
My Name Is Emily
ír filmdráma, 100 perc, 2015

Értékelés:

15 szavazatból
Szerinted?

Miután anyja meghal, és apja elmegyógyintézetbe kerül, Emilyt nevelőszülőkhöz adják. Új iskolájában kiközösítik. Amikor a 16. születésnapján nem érkezik meg apja szokásos üdvözlőkártyája, Emily azonnal tudja, hogy valami nincs rendben. Úgy dönt: saját kezébe veszi a dolgokat, és egyetlen barátjával, Ardennel együtt elindul, hogy kiszabadítsa apját a zárt osztályról. Útjuk során Emily és Arden nagyon közel kerülnek egymáshoz, és fontos felfedezéseket tesznek az egymással és szüleikkel való kapcsolatukról.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
7/10
Dr. Classic 2019 szept. 17. - 22:26:32 7/10
Nagyon jó film,a klasszikus 7 pontos.
Trivia Showtime 2018 máj. 17. - 18:44:11
"Szomorúság rejtőzik az országban. Ott van a városok utcáin, a mezők fái között. Hiába próbáljuk elrejteni..."
Egy emberi film az elembertelenedett világban.
Nem a racionalitása vonzó, hanem a hangulata...
8/10
pneklara 2017 márc. 30. - 16:24:46 8/10
Költõi film. Olyan, mint egy szép vers, amit jó olvasni, szép szavak, képek vannak benne, de igazából csak formálisan szép, tartalmilag megfoghatatlan. SPOILER! Van egy felelõtlen, apaságra éretlen, önzõ férfi, aki inkább diliházba megy, mert így kényelmesebb neki, még ha magára hagyja is a lányát, aki nevelõszülõknél éli szomorú életét, vándorol iskoláról iskolára. Mikor találkozik újra apjával, megnyugszik-e a lelke, megbocsát-e a filozofáló apjának, aki elbújt a felelõsség elõl? Azért jó a film, szép a táj, remek zenéket hallunk, együtt érzünk a felnõtté váló kamaszok lelki bánataival. A színésznõ játéka tetszett, a szinkronja, ez az éretlen gyereklány hang kevésbé, de így lebegett a film a gyerekkor és a jelen között. Jó ötlet a garázsban évtizedeken át várakozó, szépen karban tartott kocsi, felszerelve minden túlélõ felszereléssel, mert ez lehetõvé teszi a \"nagy utazást\" az országon át, anélkül, hogy eszünkbe jutna a racionalitás. SPOILER vége. Ismét meggyõzõdhetünk, milyen más ennek a világnak az oktatásügye: dolgozatokat írnak az olvasottakról, ágálnak az igazságuk mellett, vagy amit igazságnak gondolnak. Kapnak egy címet, s esszét kell belõle készíteni, megvitatni... Régen csodálkoztam ezen, de a PISA eredmény után megfogalmazódik bennem a kérdés, nem fontosabb-e az önálló véleményalkotás, kiállás az elképzelésünk mellett, mint feledésre ítélt évszámok, képletek magolása?