A tanítványok

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar filmdráma, 100 perc, 1985

Értékelés:

39 szavazatból
Szerinted?

Fehér József, a tehetséges parasztgyerek a harmincas évek végén bekerül az egyetemre. A nagyhírű professzor, Magyary Zoltán diákja lesz, aki tanítványaival a közigazgatás reformján dolgozik, ezzel akarják elősegíteni a magyar társadalom fejlődését. Bár az akkori kormány, élén a szintén tudós Teleki Pállal, nem nézi jó szemmel a tanszék kutatásait és eredményeit, a tanítványok mégis egy életre elkötelezik magukat a professzor eszméi mellett. Ám mindez csak akkor válik egésszé, ha a munka folytatódik, és van, aki tovább viszi a dolgokat. De az ifjabb nemzedék - úgy tűnik - nem fogékony az elődök hite, a tradíciók iránt.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista:

Szereplők

Fehér József
Magyary Zoltán professzor
Teleki Pál
Grófkisasszony
Lány, a metrón
id. Fehér József

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
3/10
Brierley febr. 24. 22:37:18 3/10
A film után, költőien kérdezem: Bereményi Géza tart forgatókönyv-írásról előadás(oka)t? 🧐
3/10
offtopic
Brierley febr. 24. 22:33:12 3/10
Aki másokat degradál, miért sír moderátorért? 🤨
Nem csodálkozom; aki személyekre az „ezek” szócskát használja, megmutatja mekkora expert. 😂
10/10
FilmExpert febr. 24. 21:36:37 10/10
Érdeklődve kérdezem, hol van ilyenkor a moderator vagy ki?
10/10
FilmExpert febr. 24. 18:28:23 10/10
Nem szokásom idelinkelgetni tartalmakat, de most megteszem, így mindenki számára talán könnyebben értelmezhető ez a zseniális film:

https://www.mmalexikon.hu/kategoria/film/a-tanitvanyok

A ma embere számára érdekes lehet, hogy ma már nem nagyon vannak ilyen grandiózus, az ország társadalmi-gazdasági viszonyainak, a közigazgatás jobbá tételére irányuló, objektív tudományos téziseken alapuló törekvések.
Persze ez nem is meglepő, hisz gyaníthatóan igény sincs rá, vagy csak korlátozott mértékben, egy szűk társadalmi réteg számára, a többségnek viszont bőven elég egyet strandolni a nyári dögmelegben (mint Fehér fiának a filmben), sajnos ezek vannak többen.
Vinogradov febr. 01. 20:21:04 Előzmény Nótárius
Nagy örömmel csatlakozom Önhöz, még ha a nyolc évvel ezelőtti önmagammal ezt nem is mindenestül tudom megtenni. Úgy érzem, a filmmel kissé igazságtalan voltam, még ha a tényeket kétségtelenül sistergő elánnal, eleven nekigyürkőzéssel elemeztem is. A Tanítványok ugyanis összességében valóban remek: a kor ismereteit híven tükrözi. Mármint azét a korét, amelyben Bereményi elkészítette (elkészíthette!) a filmet. Akkoriban még távolról sem tárták föl annyira a Magyary-problematikát, a Táj és Falukutató Központ jelentőségét, mint ahogy ez azóta már megtörtént.

Bereményihez úgy juthattak el az információk, mint annak idején hozzám (a 2013-as önmagam egy kissé sznob egyetemista volt - bár tegye fel a kezét az az egyetemista aki soha sem volt, kicsit se, sznob) valamilyen hártyán, kötőszöveten, vagy érdes katedrál-üvegen át az élet. A film nagyjából-egészében tükrözi mindazt, amit ezerkilencszáznyolcvanötben Telekiről, Magyaryról, a Kezdeményezésről, Kovács (itt Török) Imréről, és egyebekről tudni lehetett. Kósza legendákból facsarodott akkor az emlékezet, és alighanem minden cseppjének örülni kellett: az alapkutatások, az alapmunkák hiányoztak...

Telekit illetően is igazságtalan voltam: a film inkább hallatlanul keveset tudat róla, mintsem, hogy effektíve, par excellence "barom"-nak titulálná, mint azt egyik szereplő tenni méltóztatott. Ma már tudjuk, hogy Teleki inkább a lelkiismeretére hagyatkozott, mintsem osztályszempontokra, nexusokra, magánemberi surlódásokon alapuló észleletekre. Akkor ez még korántsem volt ennyire egyértelmű: csupán utolsó tettének kontextusában, aminek, azt gondolom, a film is méltóképpen állít emléket...

-------

Bereményi tehát nem volt történethamisító (éljen, rehabilitáltuk!) - egyszerűen korának történeti kontextusaiban gondolkodott - és ezt neki felróni igazán nem lehet. Azt, hogy túl bátran nyúlt egy túl érzékeny témához, amelyről túl keveset tudott - nos, ezt alighanem ki lehet jelenteni. De a Tanítványok még ezen hibák ellenére is káprázatos film. Az NFI jóvoltából tavaly nyáron alkalmam volt megtekinteni a digitálisan felújított változatot: hát, kérem, az valami mese.

A digitálisan felújított verzió képei csakugyan gyönyörűek: meglepő volt, ahogyan előtűnt a nyolcvanas évekbeli kopottság-feslettség alól egy érzékeny felületként kirajzolódó, míves harmincas évekbeli réteg. Pauer Gyula díszletterve (nem mellesleg a fia, a szintúgy kiváló Pauer Henrik is megjelenik a kutatók között!) épp úgy rezonál a korabeli magyar művészetre, mint a megidézett éra ideáljaira. Eperjes alakítása (mely valóban sajátos koegzisztenciája az arányoknak), vagy Cserhalmi lenyűgözően hullámzó indulatai sokkal nagyobb súlyt kaptak ebben az, Ivan Passer filmjének címével élve: intim megvilágításban.

Egyszóval: a Tanítványok számomra, és minden egyéb tekintetben is: újjászületett...

-------

Néhány tiszteletteljes megjegyzés még:

- A földkérdéshez: mivel Magyarországon, még Romániával, vagy Bulgáriával szemben is (!) döbbenetesen kevéssé történt meg a földreform (még névlegesen is alig!), a problematikát a két világháború között végig napirenden lehetett tartani. A Kisgazda Párt puszta léte erre épült (egy létező, de nem elég széleskörű parasztpolgárság képviseletére), erre találták ki Gömbös alatt a telepítési törvényt, éppen Teleki alatt az ONCSÁ-t, Bajcsy-Zsilinszky pedig, még fajvédőként, csakúgy ezért szállt síkra, mint az illegális kommunista párt nevében Vági István. Bár a szegénység mértéke kisebb volt, mint amiről a film beszél, az is éppen eléggé döbbenetesnek bizonyult: szép volt hallani Gelley Kornél elegáns orgánumán, mert igaz volt (sajnos): valóban ettől: a tulajdon és a polgárság hiányától, a szellemi és társadalmi értelemben vett pauperizációtól: fuldoklott ez az ország...

- Az operatőri eszközökhöz: Kardos nagyon csodálkozott a cenzori megfigyelésen. Láttam vele interjút későbbről, ahol igazat mondott, mikor megjegyezte: neki, bizisten, fel se tűnt, hogy ki merre halad. Egészen más dolgok foglalkoztatták akkor...

- A Jobbra Hajts-hoz: A hősünk Pestre érkezésekor vetített archív felvételek nem véletlenül vannak a Horthy-korszak legkülönbözőbb éveiből összeválogatva: a történetbeli Fehér József (Szaniszló alteregója) nem az 1941-es év Pestjébe nyer itt bebocsáttatást, hanem az egész korszakba, a szisztémába, a mechanonba - ha úgy tetszik. A képek egymásutánja figyelmesebb elemzésre is csábítana...

De ezt talán majd más alkalommal ejteném meg...

-------

Inkább még egyszer megköszönöm az elismerő szavakat, őszintén örülvén, hogy nem csak rám gyakorolt ilyen mélyredőjű, gazdag hatást a Tanítványok...
Vinogradov febr. 01. 19:38:09 Előzmény gregga
Így négy év után válaszolván: sok mindent másképp látok a Tanítványokkal kapcsolatban. Valóban akadnak hibái, összességében mégis egy hallatlanul elegáns felépítésű, kerek alkotásnak érzem. Bereményi művészi teljesítményét ma már a történelmi kontextusnál is többre tartom: a digitálisan felújított verzión látszik meg csak igazán, milyen hallatlanul erős a film vizuális tekintetben, milyen markánsan, szépen komponálta alkotójuk a beállításokat - milyen káprázatos érzékkel tudott miliőt teremteni.

Pauler Gyula kiállítás-díszlettervei megragadják a figyelmet, a nyolcvanas évekbe oltott harmincas évek egészen sajátos látványt teremt, ami az embert mélyen elgondolkodtatja a korabeli aktualitásokat illetően is.

Megértem, persze, ha a film stílusa kevésbé találta el az ízlésedet. Mikó Imre kis szalonmuzsikája abszolút a helyén volt - a gázmaszkban kaszálás azt volt hivatott szimbolizálni, milyen lehet egy magyar parasztnak a legnagyobb nyári hőségben a lehető legkeményebb fizikai tevékenységet folytatni. A metró mozgólépcsőjén és feljáróján játszódó jelenetsorokat pedig könnyű öncélú művészkedésnek látni - talán annak is tekinthetjük őket.

Nekem mindenesetre tetszenek.
9/10
Nótárius febr. 01. 16:06:02 9/10 Előzmény Vinogradov










Én is köszönettel csatlakozom a ténybeli alaposságú hozzászólásához.

Engem, a történelmi tények részletező ismerete nélkül is, nagyon megfogott a film erős hatásegyüttesű egésze, azon belül a jelenkori viszonyainkra nézvést is elgondolkodtató, szinte látnoki aktualitásai; valamint kiemelten a hangulatos, több idősíkban is korhű érzetű, különleges operatőri zsenialitású képi világa, továbbá a szerep-azonosultan feszültségteremtő színészi remeklései.
Ez utóbbiak közül Eperjes Károlyt leginkább azért emelném ki külön is, mert a rá már e film elkészültekor is jellemző karakteres átszellemültségű modorosságát, valami ösztönös tehetségű, bámulatos arányérzékkel állította a kettős szerepének és ezáltal e film hitelességének szolgálatába.


A frissen a piaristáknál végzett tanyasi fiú, Fehér József Pestre utazik beiratkozni a Pázmány Péter Egyetem jogi karára. Azonban félretájékoztatták, így a beiratkozást lekéste. A szerencsés véletlennek köszönhetően azonban összeakad az éjjel-nappal az egyetemi intézetében dolgozó Magyary professzorral, aki felkarolja a fiatal, tehetségesnek látszó szegény fiút, és elintézi a lekésett beiratkozást.

Fehér talán a váratlan segítség hatására, talán személyes szimpátiából is – nézeteiről még mit sem tudva a professzor halálig elkötelezett híve lesz. Csak később kezd azonosulni a professzor szociális kérdésekre is érzékeny, ugyanakkor tisztán politikamentes szakirányításban hívő közigazgatási és társadalmi modernizációs elveivel.

Megismerkedik a professzor körül csoportosuló, fiatal kutatókból álló közösséggel, „a tanítványokkal”, akikhez lassan ő is számítja magát, és az egyetemi, kollégiumi közösség más csoportjaival is, a falukutató Török Imrével.

Hozzásegítik, hogy apró jövedelemre tegyen szert a züllött, részeges arisztokratapalánta korrepetálásával. Gráf Alex jóvoltából megismerkedik a kissé különc, némileg hiperaktív családfővel, az öreg Sándor gróffal, aki a világ boldogításának szemlátomást az ellentétes pólusát választotta: katonás sportolók, futballisták, árpádsávos karszalagban gyakorlatozó náci rohamosztagosok. Nem véletlenül, hiszen Sándor gróf annak a Festetics Sándornak a pandantja, aki éppen ekkoriban a Magyar Nemzeti Szocialista Párt vezetője, a hazai náci mozgalom egyik úttörője.

Többször feltűnik még Gráf Alex húga is, akiből némi arisztokratikus érdeklődést vált ki a furcsa, környezetétől már-már ordítóan elütő fiatalember. És akibe a fiatalember talán reménytelenül bele is szeret.

A film további részét áthatja a közelgő összeomlás előérzete, és ezzel párhuzamosan az a már-már irracionális reménykedés, hogy ezt követően legalább Magyarország így-vagy úgy, de visszavonhatatlanul meg fog változni, és talán nem a legrosszabb irányba. S az események talán rákényszerítik az új világot a professzor elméleti munkásságának realizálására.

Kezdődik mindez az intézethez közeli Károlyi-palotában 1938 novemberében megrendezett, valóban emlékezetes és a valóságban is botrányba fulladt kiállítással.

A kísérleti telepek, a népfőiskola szervezése és a vidékkutató terepmunka ellenére mégis egyfajta elefántcsonttoronyban tevékenykedők világára hirtelen sötét árnyékot vet a baljós külvilág, Teleki Pál öngyilkosságának a híre. Éppen az egyetemi előadásra meghívott náci belügyi államtitkár, Wilhelm Stuckart látogatása napján.

A történetbe érdekes dramaturgiai megoldással fésűszerűen illeszkedik a főhős, az időközben megöregedett Fehér József életének utolsó napja, véletlen találkozása fiával egy forró, kánikulai napon a nyolcvanas évek közepe táján."

"Eperjes Károly kettős főszerepben egyrészt a fiatal Fehér Józsefet, illetve nyolcvanas évekbeli fiát alakítja. Külön érdekesség, hogy ezekben a jelenetekben az idős Fehér Józsefet Eperjes korábban amatőr színész édesapja alakítja; akinek hangját Eperjes kölcsönzi öregessé tett, elváltoztatott hangon, míg őt ezekben a jelenetekben Gulácsi Ferenc hangjával hallhatjuk."

"A tanítványok megértéséhez némi adalék lehet, hogy a Táj- és Népkutató Központ három alapító professzora, Teleki, Magyary és Györffy között a viszony ekkorra (a harmincas évek végére) elsősorban a kül- és belpolitikai változások értékelése okán megromlott, s ez kihatott tanársegédeik, illetve diákjaik viszonyára is. De ez messze nem volt olyan mértékű, mint ahogyan az a filmben megjelenik."



Kapcsolódó idézetek:
" ... amíg a nagybirtok rendszer fennáll, itt magyar embernek nyugalma nem lehet."
" ... ebben a kérdésben megalkuvásnak nincs helye, mert nemcsak az egészségesebb birtokmegoszlás, hanem a szociálpolitikai, társadalmi és közigazgatási reformok egész sora és egy modern közszellem kialakulása függ attól, hogy a nagybirtokrendszer avult bástyái előzetesen leomoljanak."
(Kerék Mihály: A magyar földkérdés Bp. 1939.)

A studióvezetői (producer) állásából történt elbocsátását megelözően Nemeskürty István ezzel, az általa hivatalosan utoljára mentorált filmmel avatta elsőfilmes filmrendezővé Bereményi Gézát, aki a forgatókönyvet Magyary professzor egykori tanyasi elszármazású tanítványának, dr. Szaniszló Józsefnek önéletrajzi beszámolója alapján írta.

Kardos Sándor operatőr derűs visszaemlékezése szerint: a film "elfogadása", azaz az engedélyezése előtti zártkörű elbírálási vetítés után, a filmfőigazgató leleplezni vélte azt az alkotói szándékú bújtatott üzenetet, hogy a Horthy rendszerben mindig felfelé mentek a lépcsőn, a szocializmusban pedig mindig lefele. :)

A film lényegét nem érinti, de nekem feltűnt, hogy a főváros mozgalmas járműforgalmú archív utcaképei nem mind illettek a 30-as évek végi történésekhez, mert hazánkban 1941. július 6-án, a fővárosban és környékén pedig csak 1941. november 9-én lépett életbe a "Jobbra hajts!", a jobb oldali közlekedésről szóló rendelet.
4/10
gregga 2017 júl. 21. - 23:51:35 4/10 Előzmény Vinogradov
Köszönjük a bírálatot. Magam nem vagyok elég képzett "ideológiailag" és történelmileg ehhez a filmhez, de azért sok helyen ráncoltam a homlokomat. A régi filmanyagok használata és a "míg a halál el nem választ" motívum majdnem olyan jól mûködtek, mint az Eldorádóban, de sok minden más nem. A túlzott modorosság és a mûvészkedés idõnként az érthetõség rovására ment. Nagyra tartom Mikó Istvánt, és sajnálom, hogy gyakran, mint itt is, valami borzalmas ripacs szerepet kapott ("You are my édes... kutyagumi"). Pl. a gázmaszkos, a verekedõs és a metróból induló jeleneteket nem tudtam hova tenni, sok más apróság mellett. De érdekes volt felidézni a villódzó metró-világitást - évtizedek óta nem láttam ilyet. Cserhalmi játéka jobban tetszett az átlagosnál, és a többiekkel sem volt bajom, inkább a forgatókönyvvel.
Vinogradov 2013 márc. 16. - 00:11:22
Igazán nincs mit - örülök, hogy segítettem. :)

Egyébként, aki Magyaryra kíváncsi, annak Saád József remek munkáját tudom ajánlani (http://static.polc.hu/products/00/12/08/120808.jpg), no meg a szerzõ eredeti, sajnos manapság nagyrészt már nem könnyen hozzáférhetõ mûveit - éppen itt az újrakiadás ideje...).

Bereményi mintája elvileg egy bizonyos Szaniszló József dr. közlése volt, akinek tényfeltáró dokumentum-kötete 1993-ban jelent meg (http://marvin.bookline.hu/product_tnimages_6/1461/TN6_0129001977446G.JPG). A benne foglaltak, talán nem meglepõ módon, nem fedik maradéktalanul a filmben található információkat. De errõl majd más alkalommal, ha elolvastam a kötetet. Az ugyanis birtokomban van, de még egyáltalán nem jutottam el a feldolgozásáig.

Van olvasnivaló bõven, más...
gyorkos 2013 márc. 15. - 23:31:17 Előzmény Vinogradov
Köszönöm az értékes információkat, így már egészen más a leányzó fekvése. Úgy tûnik a létezõ cucializmus szájíze szerint kicsit átformálták a történteket. Megtették ezt jóformán az egész történelmünkkel, tehát nem meglepõ.
kramerallrad 2013 márc. 15. - 16:18:44
Maga a film jó, technikailag mindenképp értékelendõ. Kardos Sándor operatõri munkája zseniális.

Sajnos a Hídemberben ez a két ember már nem tudott ilyen míves munkát az asztalra tenni.
Vinogradov 2013 márc. 15. - 13:24:58
A filmrõl igyekszem majd ettõl a súlyos ténytõl egy kicsit függetlenül véleményt mondani, mert egyébként nem érdektelen, nem rossz darab és Bereményi már megcsillogtatja itt késõbbi erényeit, amelyek elsõsorban az "Eldorádó" címû remekmûvében öltenek majd estet. A késésnek most - kivételesen - örültem, mert én is késve értem haza tegnap :)

És azért még hozzátenném, hogy életemben elõször láttam végre valóban jó minõségben "A tanítványokat". Az a kópia anno... - brrrrr...
Diablo72 2013 márc. 15. - 12:53:17
Talán célszerû volna valóban a tényeket jobban közelíteni és nem érdemtelenül befeketíteni a személyeket. Mindenesetre a film a mondanivalója alapján értékelhetõ.
A Dunatv viszont jó lenne ha nem késne tízperceket... vagy többet.
Vinogradov 2013 márc. 15. - 11:44:58
Bocsánat - az emlegetett "mellékelt ábra" lemaradt.
Vinogradov 2013 márc. 15. - 11:40:58
"Az a barom..."

Így aposztrofálják Teleki Pált, Magyarország kultuszminiszterét, századunk egyik legjelentõsebb hazai politikusát Bereményi Géza "Tanítványok" címû filmjében, közvetlenül a történelmi karakter a vásznon való megjelenése elõtt. A Rajhona Ádám alakította magyar miniszterelnök (ritkán látunk ilyen jelentõs politikust hazai mozgóképen, úgyhogy becsüljük meg, hogy ezúttal nemcsak beszélnek róla) a Táj- és Népkutató Központ munkáját megvizsgálandó tûnik fel szemünk elõtt. Minderre az éjszaka kellõs közepén kerül sor, az intézet munkáját bemutató kiállítás megnyitását megelõzõ napon.

A vicces az, hogy még bõven zajlik az anyag összeállítása (egy nappal a nyitás elõtt!), s Teleki még igencsak munka közben tekintheti meg a részleteket. Az intézet, amely évtizedek óta (sic!) létezik és tevékenykedik, Magyary Zoltán, a közigazgatástudományi notabilitás igazgatása alatt áll (ilyen jelentõs tudósegyéniséget csakúgy ritkán látunk magyar filmen, úgyhogy becsüljük meg Gelley Kornél alakítását is!). Az igazgató nem késlekedik a készülõ anyagot prezentálni a méltóságos gróf és miniszter úrnak, amely az országot felmérõ falu- és tanyakutató egyetemi ifjúság áldozatos munkájának eredménye.

Magyary azt sem átallja Teleki, egy nagybirtokos elé tárni, hogy Magyarország 9 millió lakosából 6 millió nincstelen (sic! - valójában inkább 3, legfeljebb 4 millió!), és, hogy ez tûrhetetlen. Teleki meg felháborodik, de végül mégis engedélyezi a kiállítást.

Csak. Mert épp olyan kedve van.

Aztán másnap mégis viszakozik, mert a bolsevikik (sic!) és amerikaiak is megjelennek rajta, és, mert az arisztokrácia jelen lévõ képviselõi is csúnyán besértõdnek.



Nos, mielõtt még elhinnénk ezt a sok badarságot, tegyük egy kicsit tisztába dolgokat.

A Táj- és Népkutató Központ három ember, három kutató, három különbözõ tudományterület rangos mûvelõje tevékenységének és áldozatos munkájának eredménye volt. Az egyik valóban Magyary Zoltán a közigazgatási jogok és struktúrák kiváló mûvelõje volt, de, a filmben nem is említett Györffy István néprajztudós, a Nagykunság néprajzának neves kutatója és az ún. Györffy-kollégiumok (az elsõ népi kollégiumok!) létrehozója is fontos szerepet játszot annak irányításában - és persze még ott van (mit ad isten!) Teleki Pál, a földrajztudor is.

Igen, megismétlem: Teleki Pál az intézet egyik vezetõje volt, kultuszminisztersége mellett is.

De talán adjuk át a szót az alapító okiratnak: "A Központ feletti felügyeletet közvetlenül a m. kir. vallási- és közoktatásügyi miniszter gyakorolja." Vagy idézzünk mondjuk ennek az egyébként 1938. október 19-én kelt dokumentumnak (szó sincs tehát évtizedes munkáról!) 4. §-ából: "A hármas bizottság (ez volt a Központ irányító testülete - V.) tagjait meghatározott idõtartamra a m. kir. vallás- és közoktatáügyi miniszter nevezi ki."

És akkor most folytassam azzal, hogy Teleki maga lett a hármas bizottság elnöke (is), és, hogy a kiállítás ügyének egyik fõ elõmozdítója volt?

Talán jöjjön inkább néhány részlet Magyary cikkébõl, amelyet a Közigazgatástudomány 1939 címû kiadványba írt, s amely a "Táj- és Népkutató Központ rövid fennállásának története" címet viseli.

Példának okáért egy a falukutató munkát reprezentáló, egy 1938-as konferencia alkalmával: "gróf Teleki Pál [...] a következõket mondta: Az elõadás jellemzõje volt annak a kutatásnak, amely mindenfelé érdeklõdve próbálja viszonyainkat megismerni a sokoldalúságnak azzal a keresztülvielével, amelyre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy a problémákat meg lehessen közelíteni, kaleidoszkópszerûségét ez magyarázza. Alaposan át kellene egyszer vizsgálni az országot, minden egyes vidéknek különleges viszonyait, meghúzva az így alkotandó tájak nem abszolúte állandó, de érvényes határait és ezek alapján kutatni a birtokmegoszlás helyes arányait, mert valószínû, hogy minden tájra vonatkozóan más és más az az arány, amelyben a birtokkategóriáknak meg kell oszlani."

Nem tudom, hol van itt a nagybirtokos osztály arroganciája? Hol van itt a szent istváni állam és mindenféle nexusok mániákus emlegetése (mert a filmben ugye ilyenek is történnek!)?

De folytassuk egy olyan bekezdéssel, amibõl kiderül, hogy a film 1/4-e kapásból kamu:

"A Táj és Népkutató Központ kiállításának idõ elõtti bezárása és magának a Központnak feloszlatása általános feltûnést keltett, mert a közvélemény nem tudta magának megmagyarázni, hogy mindez miért történt 19 nappal a kiállítás megnyitása után (amirõl, mint a mellékelt ábra is mutatja, külön reprezentatív kötet is megjelent! - V.), amikor maga gróf Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a Táj- és Népkutató Központ elnöke is beszédet tartott, és másnap a kormányhoz közel álló Új Magyarság-ban is olyan nyilatkozatot adott, amibõl minden inkább következett, mint ez a folytatás."

Magyary csakhamar megállapítja, hogy a "tacet" a magyar nagybirtokos arisztokrácia érdekvédelmi szervezete, az OMGE által lett kimondva. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület, élén Sommsich László elnökkel érte el a drasztikus lépést, utólag többször is a kiállítás felirataira hivatkozva.

Tehát, csak hogy pontosítsunk: Teleki Pál, "a barom" (sic!), ahogy a film megnevezte volt, akinek a Táj- és Falukutató Központ egyik vezetõjeként, semmi köze nem volt a kiállítás bezárásához, s támogatta Magyary és Györffy törekvéseit. Nem így a nagybirtokos réteg képviselõi, akik végül is elérték ezt a drasztikus lépést.

A prezentáció pedig, amelynek anyaga korántsem volt annyira fölbirtokospukkasztó, mindössze adatokkal és paraméterekkel szolgált a hazai viszonyok bizonyos vonatkozásait illetõen. Ha annyira establishment-ellenes lett volna, akkor nem jelent meg volna róla könyv és nem maradt volna 19 napig nyitva, s nem kapott volna ekkora nemzetközi publicitást sem.

Nos, mielõtt bármit szólnék a filmrõl, amit nem ma és nem most fogok megtenni, azért jegyezzük meg: a "Tanítványok" ez esetben durva történethamisítással él. Teleki Pált tehetségtelen epigonnak tûnteti fel. Olyasféle figurának, amilyenek valóban voltak a korszakban, de, amelyeknek attitûdje, gondolkodásmódja tõle igencsak távol állt.



És akkor itt álljunk is meg. Mára legyen elég ennyi.

Valamikor majd folytatom, addig is tessenek emésztgetni a leírtakat...

(folyt. köv.)
zsirvezer 2010 aug. 25. - 15:31:35
Szia

Kellene neked még ez a film ?
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu