Film

A tehetséges Mr. Ripley

/The Talented Mr. Ripley/
amerikai krimi, 133 perc, 1999 16 éven aluliak számára nem ajánlott

Értékelés:

301 szavazatból
Szerinted?

Luxusjacht csillogó fedélzetén suhanni a türkiz tengeren, fehéren fodrozódó habok közt, idilli mediterrán tájak mentén, oldaladon az elragadóan gyönyörű kedvessel - ez az az élet, ami Dickie Greenleafnek megadatott, és amiért Tom Ripley ölni tudna... Amikor Dickie gazdag hajógyáros apja megbízza Ripleyt, hogy hozza haza Amerikába elkóborolt playboy fiát Itáliából, Dickie és barátnője, Marge nem is sejtik, hogy a simulékony modorú újdonsült cimbora meddig képes elmenni, hogy átvegye Dickie életstílusát? majd az életét is. Mert még mindig jobb hamis valakinek lenni, mint egy igazi senkinek.
Patricia Highsmith izgalmas regényét az Oscar-díjas Anthony Minghella (Az angol beteg) vitte filmre szintén Oscar-díjas sztárokkal, Matt Damonnal és Gwyneth Paltrow-val valamint az Oscar-jelölt Jude Law-val a főszerepekben.


Bemutató dátuma: 2000. március 2. (Forgalmazó: UIP-Duna Film)

Stáblista:

Szereplők

Tom Ripley
Dickie Greenleaf
Marge Sherwood
Meredith Logue
Peter Smith-Kingsley
Herbert Greenleaf
Roverini felügyelő
Alvin MacCarron

Kapcsolódó cikkek:

Díjak és jelölések:

  • BAFTA-díj (2000) - Legjobb férfi mellékszereplő: Jude Law
  • Golden Globe-díj (2000) - Legjobb film - drámai kategória jelölés
  • Oscar-díj (2000) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Anthony Minghella
  • Oscar-díj (2000) - Legjobb filmzene jelölés: Gabriel Yared
  • Oscar-díj (2000) - Legjobb jelmeztervezés jelölés: Gary Jones
  • Oscar-díj (2000) - Legjobb látványtervezés jelölés: Roy Walker
  • Golden Globe-díj (2000) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Jude Law
  • Golden Globe-díj (2000) - Legjobb színész - drámai kategória jelölés: Matt Damon
  • Golden Globe-díj (2000) - Legjobb rendező jelölés: Anthony Minghella
  • Golden Globe-díj (2000) - Legjobb filmzene jelölés: Gabriel Yared
  • Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (2000) - Arany Medve jelölés: Anthony Minghella
  • BAFTA-díj (2000) - Legjobb operatőr jelölés: John Seale
  • BAFTA-díj (2000) - Legjobb női mellékszereplő jelölés: Cate Blanchett
  • BAFTA-díj (2000) - Legjobb filmzene jelölés: Gabriel Yared
  • BAFTA-díj (2000) - Legjobb rendező jelölés: Anthony Minghella
  • BAFTA-díj (2000) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés: Anthony Minghella
  • BAFTA-díj (2000) - Legjobb film jelölés: Tom Sternberg
  • Oscar-díj (2000) - Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Jude Law

Vélemény:

május 21. 19:41:19
május 21. 19:41:19
Khm... Azért nem kéne spoilerezni. Esetleg olyan is bekukkanthat ide, aki még nem látta a filmet.
szavazat: 10/10 január 06. 15:56:20
január 06. 15:56:20
Korábban is láttam ezt a filmet, de tegnap vetítette a Duna, és ismét megnéztem. Nagyszerű film, Damon és Law fantasztikusat alakít benne. Ripley első ránézésre nagyon szimpatikusnak tűnik, aztán frászt kap tőle az ember, ahogy manipulál mindenkit. Aki pedig veszélyezteti a terveit, azokat elteszi láb alól. Nálam többször nézős!
szavazat: 10/10 január 05. 21:30:25
január 05. 21:30:25
Tízpontos, remek színészekkel.
szavazat: 10/10 2017 aug. 19. - 15:33:34
2017 aug. 19. - 15:33:34
Nem elõször láttam, a legemlékezetesebb alkalom valamikor 2010 elõtt valamelyik balatoni üdülõhelyen, teljesen lehalkítva, mert a másik szobában a Papi alszik, mellettem meg a Hugi horkol, alig értettem valamit belõle. Szerencsére õrzöm DVD-én, így bármikor elõvehetem, így tettem ma éjfél után, most tetszett legjobban! Bármennyire is a legkedvesebb színészem Delon, a "Ragyogó napfény" elbújhat ehhez képest. Szuper film, ha P. Highsmith láthatta volna, szerintem õ is elégedetten gratulált volna szegény Minghellának, bár nagyon utálta a filmes adaptációkat. Matt Damon (Tom-Stohl) és Jude Law (Dickie-Selmeczi) e két színészen kívül nem is lehetett volna találni jobbakat! Tom átváltozásai annyira hitelesek, olyan mint egy kaméleon, pillanatok alatt tud váltani. Nem mondanám, hogy nincs egyénisége (hiszen többszörös gyilkos!), de ezzel együtt még egy egész kevés rokonszenvet is tud kelteni, vagyis izgulhat miatta a nézõ, hogy le ne bukjon. Dickie sem igazán ártatlan, hiszen már az olaszországi út elõtt is majdnem agyonvert valakit, aztán meg szegény teherbeejtett olasz lány miatta lett öngyilkos. Viszont "Dzsudló" playboy alakítása is fergeteges, elhiszem, hogy sok nõ bolondul érte. A két nõi szereplõ elhalványult a férfiak mellett, különösen Marge (Paltrow - õt eddig csak egy filmben láttam igazán jónak, éppen az ezt megelõzõ filmjében, a "Tökéletes gyilkosság"-ban). Blanchett pedig számos filmben sokkal tökéletesebb alakítást nyújtott, elég legyen példaként a szintén Highsmith-adaptáció a "Carol", címû, vagy maga a tökély a "Blue Jasmine". A nagyszerû Philip Seymour Hoffman (de nagy kár érte!) mellékszereplõként szinte fõszereplõ lesz, annyira hitelesen alakítja a Freddie nevû aranyifjút. Festõi olaszországi helyszínek (Róma, San Remo, Velence) színesítik a filmet, mellette a soundtrack is tökéletes, remekül emelik ki a cselekmény aktuális mozzanatait. Sajnos Minghella is már lassan tíz éve halott, pedig még hány kitûnõ filmet forgathatott volna, ha a sors kegyesebb hozzá.
2016 okt. 05. - 17:59:04
2016 okt. 05. - 17:59:04
Nem tudom, ki ült csak testben itt, mert eleve a célja az volt, hogy átvegye a helyét!
2016 okt. 05. - 17:57:14
2016 okt. 05. - 17:57:14
Hát akkor én azt szeretném tudni, mi a francért unom ennyire?
szavazat: 9/10 2016 szept. 25. - 00:06:37
2016 szept. 25. - 00:06:37
Csak azzal a részével nem értek egyet, hogy "rájön nem homoszexuális".
A filmbõl egyáltalán nem jön le 100%-ban, hogy Õ most hetero, bi vagy netán homoszexuális. Szerintem valahol a 3 között az igazság, vagyis, amit éppen az érdeke diktál.
szavazat: 10/10 2016 ápr. 25. - 01:01:18
2016 ápr. 25. - 01:01:18
Vacak krimik után ezt megnézni igazi felüdülés.

Patricia Highsmith egyébként zseni lehetett, amilyen csavaros az észjárása, de a könyv elolvasása után is élvezhetõ a film, nem egyszer láttam. Pont a lényeget ragadja meg a történetben, sokszínû, "ízlelhetõ" hangulat, festõi tájak, remekül megválasztott színész-karakterek.
2014 febr. 16. - 21:11:34
2014 febr. 16. - 21:11:34
A Ragyogó napfény is jó film, ellentétben a "köpködõ" fiatalemberrel én azt mondanám , hogy a A tehetséges Mr. Ripley is az.
Arról nem is beszélve, hogy már itt is Philip Seymour Hoffman az a figura aki alapvetõen befolyásolja a történet menetét alakításával.
szavazat: 8/10 2014 febr. 16. - 20:30:56
2014 febr. 16. - 20:30:56
nagyon jó kis film,damon nagyot játszik :)
szavazat: 1/10 2014 febr. 16. - 20:28:22
2014 febr. 16. - 20:28:22
Pedig ez a film iskolapéldája a pocsék rendezésnek. Minden adott volt: a jó story, színészek, és könyv, helyszínek, pénz, de ez szerencsétlen figura pedig azt hitte, ez már önmagában elég. Tévedett, nézhetetlen moslék lett belõle.

Amúgy ajánlom az eredeti filmet, "Ragyogó napfény" címen. Ezt pedig senkinek sem, kivétel mazochisták. (egyáltalán mi a *******nak kellet újraforgatni?)
2013 júl. 27. - 23:04:48
2013 júl. 27. - 23:04:48
Hát elég beteg ez a film, pontosabban nem a film, hanem a fõszereplõ.
szavazat: 1/10 2013 márc. 01. - 16:35:37
2013 márc. 01. - 16:35:37
Ez a film egy nagyon jó példa arra, amikor az értékelhetetlen szemetet "mûvészetnek" titulálva a nézõ elé hanyják.
A történet valahol elkezdõdik, utána viszont nem folytatódik, hanem vágóképek jönnek egymás után rendszertelenül. Nincs jellemfejlõdés, alapvetõ storyvezetõ momentumok hiányoznak, nincs felvezetve gyakorlatilag egyik karakter sem. Mégis honnan kellene lauikusként tudnom, hogy sok félreértés abból adódik, hogy a két fõszereplõ hasonlít egymásra? Mert itt marhára nem hasonlítanak, de úgy megy az egész elõre, hogy ez evidens. Ill. az is, hogy meleg hajlamai vannak az egyiknek.. Aha, ehhez kellene egy rendezõ!
Ami valószínüleg nem volt, maximum testben, de lélekben biztos nem.
2013 jan. 07. - 01:32:52
2013 jan. 07. - 01:32:52
Ja, és hogy mennyire reális az értékelésem, vissza lehet olvasni a többi kommentelõ értékelését, amely gyakorlatilag két realítást tartalmaz:
- az egyik isteníti, hogy mekkora színészi, korhû bemutatások, valamint olaszos érzés miatt kiemelkedõ a film
- a negatív értékelõk pedig a vontatottságát, cselekménytelenségét emelik ki.

Szóval a korábbi hozzászólások tükrében is teljesen reális a filmre adott értékelésem:
A port.hu-értékelésekbõl átlagot vonva: 1-10/2= közepes osztályzat.

Mivel itt a porton a közepes filmeket átlag 7-re felhúzzák, így adok egy jószívû 6,8-ast a filmre...
2013 jan. 07. - 01:27:12
2013 jan. 07. - 01:27:12
Az Oscar-díjak tökéletesen visszaadják ennek a filmnek az értékét:
- cselekményi tartalom 0. (na jó, ennyire nem leszek gonosz, 1-10 skálán 4-es)
- élvezhetõség 3-4
- jelmez, látványterv (visszaadva az olaszos feelinget), zene - Tu Vou Fa L'Americano, valamint Jude Law alakítása valóban Oscar. (bár Jude Law esetében sztm. az Oscart kifejezetten a csónakos jelenet 0,5 percéért kapta csak meg...)

Összességében egy közepes, könnyen felejthetõ, és mindenképpen egyszer nézõs, vontatott cselekményû, de jól játszott és jó színészi teljesítményekkel feldobott filmet nézhet az ember.

Top5? - ugyan már...

...de azért a Polip vs. Cápa elõtt....
2012 jún. 19. - 14:22:24
2012 jún. 19. - 14:22:24
És itt az eredeti film is Alain Delon-nal a fõszerepben:
http://www.port.hu/ragyogo_napfeny_plein_soleil/pls/fi/films.film_page?i_film_id=8673
szavazat: 10/10 2012 ápr. 30. - 20:26:51
2012 ápr. 30. - 20:26:51
Kíváló film!
2012 ápr. 06. - 21:00:24
2012 ápr. 06. - 21:00:24
Talán ettõl kerek a világ, egyiknek tetszik, a másik frászt kap tõle.
Nekem tetszett.
2012 jan. 30. - 13:36:18
2012 jan. 30. - 13:36:18
P. Highsmith nagyon ismerheti az emberi lelket, mert tökéletesen leírja ezt az érzelmi állapotot, amit említesz. Ez tényleg nemektõl független lehet és tartalmazhat bizonyos homoerotikus elemeket még heteroszexuális embereknél is.
A színészek kitûnõen megoldották ezeket a karaktereket.
Jó meglátás a feszengés. Engem is olyan kényelmetlen, kínos érzés fogott el a film nézése közben, leginkább annál a jelenetnél, *SPOILER
amikor Dickie rajtakapja Ripley, ahogy a ruháiban páváskodik
2012 jan. 30. - 13:25:54
2012 jan. 30. - 13:25:54
Kb. 10 év után ismét megnéztem a filmet. Nagyon nagy vonalakban emlékeztem csak a sztorira, illetve az volt bennem, hogy annak idején tetszett, márcsak Paltrow és Blanchett miatt, akiket akkortájt nagyon jó nõknek tartottam:-). (Blanchettet most is annak tartom, Paltrowból kissé kiábrándultam...:-))


Valami hihetetlen nyomasztó ez a film, elejétõl végéig. Kezdetben is borzasztó kínos Ripley vonzódása Greenleafhez. Én magam is voltam úgy már gyerekkoromtól kezdve, hogy voltak bizonyos emberek (osztálytárs, rokon, kolléga), akiket csodáltam, akaratlanul is próbáltam rá hasonlítani, úgy viselkedni, mint õ, keresni a társaságát, stb. Bizonyos mértékig ilyenkor csalódást tudott okozni az, amikor rájöttem, hogy az illetõnek -amúgy teljesen normális módon- én messze nem vagyok olyan fontos, mint õ nekem. Szóval egy adott szintig együttéreztem Ripleyvel. (Ami annál kínosabb...:-)))
Szóval az ember csak feszeng már az elején is, aztán a helyzet csak súlyosbodik...

A színészi játékot most is nagyszerûnek gondolom. Ismét rácsodálkoztam a két nõre, de Law is nagyon jó. Seymour-Hoffmantól ez egy egész furcsa szerep, de jól megoldja.
Matt Damon pedig hozza azt a típusú karaktert, a (látszólag) jelentéktelen hétkoznapi, "szomszéd-srác" figurát, amit több filmben (Informátor, Will Hunting, Ügynökség, Pókerarcok) is láthattunk tõle. El is gondolkoztam azon, vajon játszott õ valaha, vagy fog-e valamikoris alakítani egy amolyan klasszikus protagonistát, egy fenntartás nélkül szerethetõ fõhõs figurát? (mert azért a Bourne nem egészen az, legalábbis nem ilyenre gondolok)
Összes hozzászólás