A temetés

Bakancslistához adom
The Funeral
amerikai krimi, 99 perc, 1996

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?

A maffiózók Amerikájában vagyunk. A fiatal Johnny temetésére gyűlik össze a család. A koporsó mellett felidéződik a múlt: önkényeskedések, önbíráskodások, a borzalmak. Ray, a család feje, a legidősebb testvér, aki már 13 éves korában apja parancsára ölt, nem tudja, hogy öccse halála csak egyszeri bosszú, vagy egy gengszterháború kezdete, főképp, hogy a család ellensége, Gaspare Spoglia is küld koszorút.
Forgalmazó: Mokép

Stáblista:

Díjak és jelölések

  • Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

    1996
    Arany Oroszlán jelölés: Abel Ferrara

Hozzászólások

Szerinted?
7/10
sanderb 2012 júl. 26. - 17:35:42 7/10
Minden passzolt, mégsem vált a kedvencemmé, idõnként be tudtam volna rajta aludni, annyira belassult a film.
Amúgy szépen jeleníti meg a két háború közötti idõszak Amerikájának korrupcióktól gazdagon táplált maffiaéletét egy érdekes megközelítésen, nevezett temetésen keresztül. Látszik az igényesség minden kockán, a színészeken, stb., de akkor is unalmas! 10/7
8/10
Mákostonhal 2008 jan. 08. - 22:38:16 8/10
Kösz, hogy megosztottad velem az infót. Hihetetlen, hogy még nem hallottam a fickóról, ismernem kéne. Az ember minden nap tanul valami újat.
efes 2008 jan. 08. - 19:47:10
nem láttam ezt a filmet, jó hogy megkommentelted. kíváncsi vagyok, olyan emberek alkották, akik (többek között) a figyelemreméltó utat járják az amerikai filmben.

vincent gallo nem ismeretlen, sõt kultikus arc, színészként, de dalszerzõként, elõadóként is. olyan lou reedbe oltott tom waits, súlyos depresszióban. "A New York állambeli Buffaloban született, szicíliai bevándorló családból. Miután kezelhetetlen természete miatt 16 éves korában kirúgják otthonról, New Yorkba megy, ahol könnyen beilleszkedik Greenwich Village mûvészvilágába. Barátai a helyi underground élet olyan hírességei, mint a fiatalon elhunyt grafitti festõ, Jean Michel Basquiat, a késõbbi megaproducer, Rick Rubin vagy a legendás Ramones zenekar tagja, Johnny Ramone. Gallo afféle reneszánsz emberként számos zenekarban játszott, festett, super 8-as filmeket készített, sõt, motorversenyzõként is kipróbálta magát.
Színészként a 80-as évek elején mutatkozott be, Eric Mitchell The Way It Is címû filmjében, amelynek zeneszerzõjeként elnyerte a Berlini Filmfesztivál filmzenei díját. Színészi pályája azonban a következõ évtizedben ívelt fel. Elõbb Emir Kusturica Arizonai álmodozók címû filmjének színészaspiránsaként brillírozott olyan neves pályatársak mellett, mint Johnny Depp, Faye Dunaway vagy Jerry Lewis, majd Claire Denis három filmjében tûnt fel. Sokoldalú tehetségét ezt követõen a legkülönbözõbb mûfajokban bizonyította, bizarr egyénisége a komédia (Palookaville), a bûnügyi dráma (A temetés) vagy a thriller (Bosszú és igazság Új-Mexikóban) mûfajában egyaránt üdítõ színfolt volt. Mindeközben a reklámfilmezésbe is belekóstolt Calvin Klein modelljeként.
1998-ban Megbokrosodott teendõk címmel forgatta elsõ rendezését, egy különös hangulatú filmdrámát, amelynek fõszereplõje és zeneszerzõje is õ volt. A mozi nem csupán független körökben aratott sikert, egyben kultikus státuszba emelve Gallo személyét. 2003-ban ismét Claire Denis filmjében, a Kínzó mindennapokban tért vissza a színészi pályára, miután filmre komponált zenéit dupla CD-n jelentette meg. "idézet a cinematrixból

súlyos arc, na.
8/10
Mákostonhal 2008 jan. 08. - 19:33:11 8/10
Valóságosnak ható, sajnos mégsem elég életképes, lélegzõ filmmel van dolgunk. A nézõnek az lehet az érzése, hogy egy halottas kocsi is bizalom gerjesztõbb látványt nyújt. Ez hû a cimhez, az elsõ néhány percben leginkább, de nagyon sok késõbbi pillanatban is átélhetõ a film, olyan búskomor hangulat nehezedik ránk a képernyõrõl, hogy azt hihetjük, egyik családtagunk távozott az élõk sorából, ami valljuk be, nem egy pozitív érzés. Kis híján beleláthatunk a szereplõk lelkébe, együtt érzünk velük, még akkor is, mikor nem sokkal késõbb rájövünk, egy komoly hagyományokra helyezett, a szervezett bûnözésben részt vevõ olasz famíliával van dolgunk. A film kínzó varázsa nagy pozitívum, sok csöndes, hiteles, és búskomor jelenetet láthatunk, olyan érzésem volt ezekkel kapcsolatban, hogy bizony a valóságban ilyenek lehettek a maffia ügyletek. A háttérben történõ, halk tétovázások, hogy valójában mi a helyes, és az erõteljesen bemutatott testvérdráma miatt a film dramaturgiailag az eget verdesi. Minden ami jó a filmben, leginkább Abel Ferrera rendezõ keze nyomát viseli, de a színészek is egészen jók. Christopher Walken néhol nagyon jó, de sajnos 1-szer 2-szer elõfordul, hogy túljátssza, túlgesztikulálja a szerepét. Vincent Gallo, aki bizony elég ismeretlen nemcsak itt, de részben a tengeren túlon is, nagyon karizmatikus, de alakítása valahogy csak az átlagos, és a jó között hullámzik. Chriss Penn talán élete legjobbját nyújtja a szerepben, de egyetlen alkalommal õ is picit hogy úgy mondjam, túlságosan "elengedi magát". Annabella Sciora és Isabella Rosselini alig beszélnek, mégis nagyon jók, egy-két arckifejezéssel érzelmek tengerét szabadítják ránk. Benicio Del Toro visszafogott alakítását is talán egyik legjobbjaként kezelhetjük. A fényképezés néhol csendéletszerû, egészen ritka vágással, a rendezés nagyon jó, de néhol elveti a sujkot Abel Ferrera, és a hosszú képek jelentéktelenné és unalmassá válnak, a hiányos korrajz, talán túl szolid díszletek és zene kiábrándítóan hathatnak. A sok jó ellenére, amik között elég fontos megemlíteni a nagy mértékû valóságosságot, a hihetetlen jól bemutatott drámát, és búskomor hangulatot, sajnos a film elég alacsonyan evickél, és túlságosan igazi is ahhoz, hogy egyszeri nézés után ne legyen többé kedvünk az újboli megnézéshez, és elõbb utóbb elfelejtsük. Képtelen minket elvarázsolni. Kár érte. 77%
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu