A fiatal Panfilov diplomafilmje nagy feltűnést keltett. 1969-ben elnyerte a locarnói fesztivál nagydíját és a legjobb női alakítás díját, egy polgárháborús kórházvonat lakóinak mindennapi életét mutatja be egy festői őstehetséggel megáldott szanitéclány, Tánya sorsán keresztül, "akinél csúnyább, elesettebb női hőssel filmen még nem nagyon lehetett találkozni. (Giulietta Masina játszott valami hasonlót az Országútonban.) Senki nem veszi nőszámba - legnagyobb bánatára -, mindenki butának tartja - nem egészen jogtalanul -, s ez az ijesztő pszichológiai képlet a szemünk láttára változik át varázslatosan vonzó emberi lénnyé... Éppen attól nagyszerű ez a film, hogy az emberi szépség születését ábrázolja a legsivárabb körülmények között." (Bernáth László)