A "teljesítmény" a versenyre épülő társadalom fétiseként világszerte a dolgok könyörtelen mércéjévé vált. Ám ez az egyoldalú figyelem, amely egyedül a technokrata oktatási célokra és az elszigetelt tudástartalmak hibátlan visszaadására összpontosít, éppen azt a játékos kreativitást sorvasztja el, melynek segítségével úgy tudnánk új megoldásokat keresni, hogy ne rettegjünk közben a kudarctól.