A film a francia új hullámmal megegyező törekvések jegyében készült. A fiatal főhőst, aki technikus a rádiónál, behívták katonának, s az 50-es évek végén ez azt jelentette, hogy részt fog venni az algériai háborúban. A film persze csak közvetve szól a háborúról mint bizonytalan körvonalú fenyegetésről: ráveti árnyékát a fiatalember - feltehetőleg utolsó - felhőtlen vakációjára, amelyet két lánnyal tölt el Korzika szigetén. Két évig tartottak a film utómunkálatai: a "töltőtollkamerával" felvett képsorokból vaskövetkezetességgel és bátorsággal teremtett a rendező poén- és közhelymentes "új" filmet.