magyarul beszélő, angol-amerikai-izraeli krimi, 96 perc, 1988
Értékelés:
28 szavazatból
Szerinted?
Hercule Poirot-t Szentföldre vezető utazása során fura társasággal sodorja össze a végzet. Mrs. Boynton gazdag férje halála után úgy dönt, hogy mostohagyermekeivel és saját lányával utazgatni fognak. A társaság azonban cseppet sem felszabadult... mintha mindenki az asszony halálában reménykedne...
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Vélemény:
2017 aug. 05. - 22:32:39
2017 aug. 05. - 22:32:39
(16/16)
Hi, nahát, mégiscsak megcsinálták, végre! Máris megnyitottam a topikot, egyelõre még az eredeti cím alatt. Nagyon várom a bemutatót.
Üdv! Nem emlékszem, melyik AC opusz kapcsán került szóba A ferde ház... Most olvastam, hogy megfilmesítették. Kíváncsi vagyok a befejezésre! De az egész filmre is, nyilván:-)
Off Nem lebeszélni akartalak a Tíz kicsi e variánsáról, csak megemlítettem, ha már írtad, hogy mûsorra tûzik.
Az mindenképp kiderül a filmbõl, hogy Frank Stallone hasonlít a testvérére:-)
Visszatérve a Találkozás a halállal-hoz, nekem Lauren Bacall azért is tetszik, mármint a színészi játéka, mert jó értelemben véve irigylem, ahogy körüllengi az a "nagyasszonyos", dámás kisugárzás. Mindig.
Most átugrok a Poirot-topikra, mert találtam egy érdekes cikkecskét, ami oda már nem off.
Attól tartok, meg fogom nézni ezt a Tíz kicsit is...és kíváncsi vagyok a befejezésre is.
Mert egy dolog ugye a könyv és másik dolog a film és színpadi változat(ok)...majd meglátjuk, ebben merre fondorodik :)
A film azonos idõpontra helyezi (és "öltözteti") a cselekményt mint amikor AC a regényt írta, 1937/38 = korhû.
itt off
Igen, én is megfigyeltem h a Suchet-széria sok darabja játszódik az "art-deco" 30-as évek 2. felében, korábban és késõbb írt regények is. Talán egységességre törekedtek, talán így egyszerûbb volt, olykor takarékosabb is? Ahogyan az újabb Marple-adaptációk is többnyire az 1950-60-as években játszódnak, pedig AC idõben a Marple-okat is jobban "terítette".
Üdv!
Ha már a köntöst említetted, szerintem az sem valószínû, hogy Poirot fel akar tûnni egy óceánjáró fedélzetén, lévén, hogy sokszor hangsúlyozza mennyire tart a tengeribetegségtõl. Igen, a napfürdõzésnek sem híve, valóban, hisz a napozókról a párizsi hullaház, illetve a hentesnél deszkára dobott hús jut eszébe:-)
Ha ezt a forgatókönyvet "lopták" volna át a Suchet-féle filmbe, akkor lehet, az lett volna a telitalálat a Randevú a halállal esetében.
(De azért Ustinovot továbbra is szeretem, nem baj, ugye?:-))
Off
A következõ Tíz kicsi...-t szintén a The Cannon Group jegyzi, emlékeim szerint, úgyhogy az amerikai-feeling megint ugyanaz. "Korabeli" kalandfilmként tekintve rá, az "Istenkém, a film készültekor voltam 19 éves!"-gondolat, meg a ronggyá nézett VHS-hatás nyomán nosztalgikus hangulatba kerülve, nézhetõ. DE ez az a bizonyos szafaris verzió...
Az Ustinov-féle sorozat egy amerikanizált változat. Ráadásul a történetek eredeti idõpontjához képest túl "modern" minden, öltözködés, környezet, stb.
A Suchet-féle meg ebben igyekszik nagyon is korhû maradni, bár gyakran soknak tûnik az art-deco. Nem emlékszem, hogy a konzervatív Poirot ezekért rajongott volna-e (az autót se nagyon szerette).
Õ - ahogyan Brett a korábbi Holmes-sorozatban - igyekszik teljesen azonosulni a figurával, s kidolgozza a legvégsõkig.
Ustinov egyszerûen lazán játszik egy figurát. És hiányzik belõle, ami Poirot-ra jellemzõ, a pedantéria, megrögzött szokások, maradiság, gyakran elviselhetetlenség, stb...
Üdv! Kábé ezt vártam. Történetvezetés nagyjából és szerencsére stimmel, a címbeli "randevú" azaz a gyilkosság a regényben sztem jobb és ott a Suchet-es változat pontosabban követi a könyvet. Felesleges és/vagy nemlétezõ szereplõk itt nincsenek mint amabban. Amit keveselltem, az Ginevra figurája: itt szinte epizódszereplõ, pedig a könyvben kulcsfigura, miként Suchet-éknél is. Az egész film kissé avittas, a már következõ évben (1989) elkezdett nagy Poirot-sorozat valahogy máig nem avult el.
Ustinov nekem ezentúl sem lesz kedvesebb Poirot mint eddig, selyem kimonó-szerû köntöst pedig, fõleg fedélzeti napozáshoz Poirot sosem venne fel (nem szokott napozni!) meg semmikor, még egy jelmezbálon sem :)
AC-hez végül is nem Off, csak a Randevú a halálhoz, de...
Találtam egy három részes minisorozatot, Tíz kicsi katona a címe. Újabb AC, a Tíz kicsi... egy újabb verziója.
Mivel kedvelem Toby Stephens-t, aki a doktort alakítja, meg Charles Dance-t is, aki szintén játszik a sorozatocskában, gondoltam megnézem. De vagy a történetvezetésben van a hiba, vagy bennem, mert már másodszor aludtam el, "mesenézés" közben. Pedig az igazi angol hangulat is stimmel, semmi alpesi táj, vagy afrikai szafari. Mégis.
De nem adom fel, csakazértis végig fogom nézni, kipihent állapotban:-)
Üdv! Nem értettem félre, tudom, hogy nem kedveled az Ustinov-os verziókat. Talán inkább én voltam félreérthetõ, azzal, hogy kifejeztem Ustinov iránti rajongásomat :-)
A Suchet-féle változatot tényleg furán átírták, és megbonyolították. Viszont így felettébb mozgalmas:-):-)
Hi! Ó, itt félreértés van. Ustinov Poirot-alakításait nem különösebben kedvelem, Suchet-it pedig szinte egytõl-egyig.
Nekem a regény új(abb) = 2008-as fel-/átdolgozása nem tetszik, a sok bele- és átírt személy, történés, fordulat. Nem mindig és nem minden ilyesmi zavar más AC-filmeknél, de ennél nagyon. Ha csak és csupán rendesen "megfilmesítették" az eredeti mûvet 1988-ban, látatlanban azt mondom: nem lehet rossz sõt, csak jobb lehet mint a 20 évvel késõbbi. Ma este kiderül és ezt élõ adásban :) nézem meg.
Üdv! Láttam mindkét feldolgozást, nekem a Suchet-féle verzióban jobban tetszik Cheryl Campbell Lady Boyntonként, mert jobban alakítja a kibírhatatlan, önzõ, számító, stb. "bábjátékos"t.
Ebben a korábbi változatban szeretem Peter Ustinovot, mert õt mindig szeretem:-). Akár Poirot, akár Feketeszakáll, akár Nero. Szeretem Lauren Bacall-t is, itt is, a Hosszú álomban is, a Dogville-ben is.
Viszont Carrie Fisher-rõl mindig Leia hercegnõ jut eszembe, David Soulról pedig Hutch, és ez zavart ebben a filmben.
Néha elmerengek azon, hogy vajon miért vagyok képes egy-egy színészt elvonatkoztatni különbözõ szerepeitõl, másokat pedig "könyörtelenül" beskatulyázok... Talán a színészi kvalitás az oka.
(Lehet, hogy ezt már említettem a Suchet-s változatnál, csak most nem volt kedvem utánanézni, inkább gyorsan leírtam megint:-))
Na jó, David Soulról eszembe jut a Halál a Níluson frissebb kiadása is, mert abban õ játssza Linnet Doyle vagyonkezelõjét, George Kennedy után szabadon:-)
Egyébként - bár sokszor megteszem -, azért nem szeretem összehasonlítani a Suchet/Ustinov Poirot-okat, mert mindkettõnek megvan a maga bája, mindkettõ a szívemhez nõtt. Suchet Poirot-ját a kis modorossága, finomkodása, szigorúsága miatt szeretem, csak semmi kec-mec, kérem szépen:-). Ustinovot pedig amiatt, ahogy sokszor szándékosan megjátssza a bumfordi, nevetséges figurát, mintha a színész saját maga is karikírozni valónak találná a regénybeli alakot, akit alakít. Talán emiatt érzem úgy, hogy, az Ustinov-os krimik hangulata sokszor "olyan kis vidám", ami ellentmond persze a ténynek, hogy mindenféle bûnügyekrõl van szó. De én akkor is felvidulok, ha meglátom:-) Ééés én is szeretem a gyümölcsös-piskótás-krémes fagyikelyheket:-)
Vélemény: