A Gólemet állító prágai rabbi leszármazottai alaposan megváltoztatták a magyar zsidóság szokásait. A szabadságharcban jeleskedő Löw Lipót honosította meg a neológ irányzatot és az anyanyelvű prédikációt a hazai zsinagógákban. Fia, a piaristáknál és Berlinben iskolázott Löw Immánuel lett a századforduló legismertebb rabbija Magyarországon. A tucatnyi nyelvet beszélő, nagytudású szegedi rabbi élete végéig, még a német megszállás alatt is folytatta világraszóló botanikai és élettani kutatásait. A zsidótörvények elleni felszólalásáért perbe fogták, majd megfosztották parlamenti mandátumától. Írásait, prédikációit olvasva megértjük, hogy jeles ünnepekkor miért ültek be a szegedi zsinagóga padsoraiba annak idején keresztény egyházi vezetők. Tudása és életbölcsessége kortalan és felekezetek fölött áll.
"Egy a haláláig és azon túl is mellőzött nagy magyar tudós szellemében jár el, ha igazságot szolgáltat annak a Lőw Immánuelnek, aki külföldi, katedrákra, világvárosokba hívó szóval és kecsegtető ajánlatokkal szemben szülővárosához utolsó percig hű maradt, és akit városa - 91. évében, vakon, megbélyegzetten - kivetett magából."
Egy hosszú és gazdag élet egyenes íve a történelem görbe tükrében. A szegedi zsinagóga építtetője, a századforduló Magyarországának meghatározó politikusa és gondolkodója ma is a bölcsesség és a hit példaképe.