Programkereső

Alice

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott amerikai vígjáték, 102 perc, 1990

Értékelés:

45 szavazatból
Szerinted?
5 hozzászólás
Alice életének abba a szakaszába érkezett, amelyben a nők (és a férfiak is) meg szokták kérdőjelezni addigi életük értelmét, és új impulzusokra, sőt, új kapcsolatokra vágynak. Csakhogy mindezt megnehezíti katolikus neveltetése, a családja iránt érzett felelőssége. Nem tudja eldönteni, vajon a jóképű szaxofonos képes lenne-e felvenni a versenyt a sikeres, ámde munkamániás férjjel. A kínai természetgyógyász receptjének köszönhetően Alice bizonyos helyzetekben láthatatlanná válik, így meglesheti a férjét, a szeretőjét és a barátait, amikor azok nem is sejtik.

Stáblista:

Szereplők

Mia Farrow profilképe Mia Farrow
Alice Tate
Alec Baldwin profilképe Alec Baldwin
Ed
William Hurt profilképe William Hurt
Doug Tate
Joe Mantegna profilképe Joe Mantegna
Joe
Blythe Danner profilképe Blythe Danner
Dorothy
Bernadette Peters profilképe Bernadette Peters
Muse
Dylan O'Sullivan Farrow
Kate
Gina Gallagher
Joe lánya
Cybill Shepherd profilképe Cybill Shepherd
Nancy Brill
Gwen Verdon profilképe Gwen Verdon
Alice anyja
Keye Luke profilképe Keye Luke
Dr. Yang

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

Díjak és jelölések

  • Golden Globe-díj

    1991
    Legjobb színésznő - zenés film és vígjáték kategória jelölés: Mia Farrow

  • Oscar-díj

    1991
    Legjobb eredeti forgatókönyv jelölés: Woody Allen

Játszási időpontok

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
rox0201 2017 márc. 23. - 21:07:25
aranyos film vasárnapi mozi
Válasz
7/10
convar 2011 aug. 20. - 17:38:32 7/10
Ami nekem eszembe jutott a film közben: "Mi van? 1990 a szellemek éve volt, vagy mi?" :)

(mert ugye a Ghost is 1990es)
Válasz
7/10
Obránszky Ármin 2008 okt. 10. - 14:11:21 7/10
Az Egy másik asszony párjának tekinthetõ. Itt is az önámításé, a fojtogató hazugságoké a fõszerep, csak ezúttal Woody a történetmesélésnek egy játékosabb, könnyedebb formáját látja üdvösnek. Meglepõ (?), h úgy érezheti az ember, ha egymás után nézi meg a két filmet, h a komorabb, melankolikusabb, barnás színekben játszó (Nykvist!) dráma sokkal jobban passzol Allenhez, mint ez a visszafogott vígjáték. Az Alice ugyan mosolyra ingerlõ film ami nem nélkülözi a mélységet sem (néha kegyetlenül ironikusan mutatja be a nagyvárosi látszatvilágot), de egyáltalán nem katartikus élmény, ráadásul a végkifejletnél úgy éreztem, h egyáltalán nem következik a Mia Farrow által megformált karakter jellemébõl. Persze könnyen elképzelhetõ, h ezzel a történet groteszkségét hangsúlyozza (Alicenek a kínai csodadoktor orvosságainak hatására történõ önmagára eszmélése bravúrosan szellemes).
Válasz