Angyali üdvözlet

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar filmdráma, 95 perc, 1984

Értékelés:

55 szavazatból
Szerinted?

A rendező gyermekekkel játszatja el a madáchi drámát. A szabad, elvadult természetbe helyezett látomásszerű, a látvány szintjén is egymáshoz kapcsolódó bibliai és történelmi színekben a gyermek Ádám a gyermek Luciferrel végigjárja a tudás megszerzésének történetét, az emberiség történelmét. A Paradicsomból való kiűzetéstől kezdve a történelmi korokat, az egyes korokon belül a haladásnak, a virágzásnak, a hanyatlásnak fázisait a tézis-antitézis-szintézis dialektikája szerint élik át, csak a helyszín állandósága mond ennek ellent. Az eszkimóvilág után önmagát elpusztítani akaró Ádámot a gyermek Éva szavai megállítják: az emberben él az esély a folytatásra. Az Úr szavára felfelé tekintő gyermekpár mögött azonban ott a Halál.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
2/10
Sadenal 2013 nov. 13. - 01:04:06 2/10
Rég láttam ilyen rossz filmet. Pusztító alpáriság. A végén Isten mint valami bebas*ott, úgy beszél. Jeles meg szerintem elszívott 6 kiló gandzseszt, mikor forgatta. :O :D


2/10
kocamama 2010 jan. 29. - 12:11:36
Nem igazán értem, mirõl szól ez az alkotás. A rendezõ másik filmjébe( Kis Valentino ) bepillantottam, igazi dokumentarista mû. Talán egyszer végig tudom majd nézni.
offtopic
Vinogradov 2010 jan. 29. - 10:12:26
Örülök, hogy sikerült megtalálni az említett filmalkotást - gondoltam, hogy errõl lesz szó!



"Ez érdekes.Én SáfárAnikót Anettka havernõjeként ismertem meg, meg tudom,hogy a Berecz neje volt, de mint szinésznõrõl nem rossz véleménym volt róla, hanem semmilyen. Egyszerûen nem létezett a számomra."

Pedig nem volt rossz színésznõ, tényleg nem volt rossz. Az Anettkás úgyrõl hál' istennek csak hallottam (bár régen szép mellei voltak - ld. 141 perc a befejezetlen mondatból c. Fábry-filmben), a Berecz János-témát meg inkább hagyjuk...



"Esztergálos meg afféle kis "helyeskeként" benne volt az "aktivomban", hát öntudatlanul csináltam a számára egy elõtörténetet."

Talán késõn születtem, de nekem Esztergályos, mint a Famillia kft. hõsnõje vonult be a személyes panteonomba (szexuálisan abszolút ambivalens lényként).

Korábbi produkcióit késõbb ismertem meg - azt kell mondanom, õ sem rossz színésznõ, bár egyetlen alakítása sem hatott rám megdöbbentõ erõvel.
9/10
kgyuri0 2010 jan. 29. - 02:14:28 9/10
Keblemre!!!

Az lesz az, még morfondíroztam is ezen a címen, valahogy amúlt ködébõlez hasngzott a fülembe, de arra megnem találtam rá, mert én "és" nélkül véltem a címre mlékezni.

Ez érdekes.Én SáfárAnikót Anettka havernõjeként ismertem meg, meg tudom,hogy a Berecz neje volt, de mint szinésznõrõl nem rossz véleménym volt róla, hanem semmilyen. Egyszerûen nem létezett a számomra. Esztergálos meg afféle kis "helyeskeként" benne volt az "aktivomban", hát öntudatlanul csináltam a számára egy elõtörténetet.
offtopic
Vinogradov 2010 jan. 28. - 20:43:04 Előzmény kgyuri0
Én azt hiszem, az a Harlekin szerelmese lesz, de abba tényleg nem Esztergályos játszott, hanem Sáfár Anikó. Arról nem is beszélve, hogy a sztorija is hasonló:

http://www.port.hu/harlekin_es_szerelmese/pls/fi/films.film_page?i_film_id=9112&i_city_id=3372&i_county_id=-1


Ha nem erre gondoltál, akkor passzolok - fogalmam sincs. Talán valamilyen tv-játékról lehet szó, ha ennyire nem lehet megtalálni sehol (általában azok nehezebben hozzáférhetõek, mint a mozifilmek).
9/10
kgyuri0 2010 jan. 28. - 19:08:31 9/10
Egyébként azt gondolom,ha valaki itt a fórumon tudhatja, akkor Perry vagy Nyálon lõtt vágy tudhatja,volt-e az a bujtoros és esztergályosos film, amit említetem. S havolt, mi lehetett a címe.
Megpróbáltam tõle megkérdezni a Casanova topikon, de még nem vette észre.
Vinogradov 2010 jan. 28. - 13:32:39 Előzmény kgyuri0
Elnézést a megkésett válaszért - elsiklottam a válaszüzenet felett...

Tehát:

"Egyébként Archimboldo voltaképpen inkább vidám, rá csak elsõ pillantásra gondoltam az összevisszaság miatt, a féregszerû mozgás inkább félelmetes, kicsit shokkoló (lehet ilyert mondani?)"

Így már értem Archimboldo-t.

Ami a féregszerû mozgást illeti, Jeles filmjeinek védjegye. Ha bár pontosítanék: ez a mozgás sokféle lehet, pl. dülöngélõ, le-lehajoló, a már említett féregszerû, de egy jellemzõje mindig van: ciklikus és szinte ütemszerû, a testnek pedig mindig csak egy része mozog, a többi mozdulatlan.

Ez valóban félelmetes, mondhatni, horrorisztikus: tessék megnézni az Álombrigád már emlegetett kocsmajelenetét.
9/10
kgyuri0 2010 jan. 23. - 18:18:45 9/10
“Bocsáss meg, nem állt szándékomban tõled szellemi terméket lopni - nekem is úgy rémlett, hogy nem saját invencióból származik a "féregszerû mozgás" kifejezés,”

Ugyan már! Föl se merült.

“Archimboldo - aki híres gyümölcsportrékat készített és pl. elkészítette Kálvin karikatúráját könyvekbõl?

Gondolom a prágai színhez kellene kapcsolódnia - de milyen formában”

Nem volt ez ilyen bonyolult:
„Másik érdekesség a szereplõk mozg(at)ása, egy részt pl. a kép totálba vált, felülrõl látjuk a gyerekeket egy nagy összevisszaságban, mint Arcimboldo jellegzetes potréban összegezõdõ vegetációi, csak éppen engem inkább rángatózó nyüvekbõl álló szintén élõ televényt idézõ dús tenyészetre emlékeztetett, a féregszerû mozgás többször elõjött, elképesztõ hatást gyakorol a gyerekek esetében(nyilván a kontraszt miatt)”
Egyébként Archimboldo voltaképpen inkább vidám, rá csak elsõ pillantásra gondoltam az összevisszaság miatt, a féregszerû mozgás inkább félelmetes, kicsit shokkoló (lehet ilyert mondani?)

Az Álombrigád felajánlással igazán kedves vagy, de úgy tudom, a nejem unokaöccsének megvan. Köszi!
Vinogradov 2010 jan. 23. - 17:47:27
Nálam az Álombrigádot és a Kis Valentino-t - ha tetszett volt ez a film, akkor ne hagyd ki azokat sem.

Kivételes élményben lehet részed...
kocamama 2010 jan. 23. - 14:40:17 Előzmény Vinogradov
Kíváncsi lennék a többi filmjére, ez a bizonyos magas mérce vajon mit jelenthet.
Vinogradov 2010 jan. 22. - 14:38:52
Lehet, hogy tényleg túl sokat vártam Jelestõl - nálam a már oly sokat emlegetett két elõzõ filmje nagyon magasra helyezte a mércét.

Ami az Ember tragédiáját illeti inkább parafrázisnak, feldolgozásnak tekintetném ezt a filmet - ezért nem is kértem rajta számon semmit az eredeti mûvel kapcsolatban.

Persze ettõl függetlenül parafrazeálni még nagyon nehéz dolog és gyaníthatóan a saját mûfajában (ha lehet egyáltalán így hasonlítgatni ,ûalkotásokat) a parafrázis legtöbbször nem lesz olyan jelentõs alkotás, mint az eredeti mû.(Nekem egyébként a parafrázis mûfaji csúcsait Tarkovszkij "sci-fijei" jelentik, a kettõ közül is inkább a Stalker.)

Jeles filmje sem lett az.
Vinogradov 2010 jan. 22. - 11:43:18
Bocsánat, hogy nem offtopicban megy, de annyira pontos diagnózisa a filmben felvetett problémáknak, hogy muszáj beemelnem ide, a vitának ezen a pontján:


Pilinszky János:. Halak a hálóban

Csillaghálóban hányódunk
partravont halak,
szánk a semmiségbe tátog,
száraz ûrt harap.
Suttogón hiába hív az
elveszett elem,
szúró kövek, kavicsok közt
fuldokolva kell
egymás ellen élnünk-halnunk!
Szívünk megremeg.

Vergõdésünk testvérünket
sebzi, fojtja meg.
Egymást túlkiáltó szónkra
visszhang sem felel;
öldökölnünk és csatáznunk
nincs miért, de kell.

Bûnhõdünk, de bûnhõdésünk
mégse büntetés,
nem válthat ki poklainkból
semmi szenvedés.
Roppant hálóban hányódunk
s éjfélkor talán
étek leszünk egy hatalmas
halász asztalán.
Vinogradov 2010 jan. 22. - 11:40:36
A más filmekkel való összevetéssel kapcsolatban ld. az elõzõ hsz-emet.

Ami a film kísérleti jellegérõl írottakat illeti - ezt el tudom fogadni, de nem mentõkörülményként.

Ami a "mûvészi sikerrõl" írottakat illeti, már többször is említettem, hogy én sikernek elsõsorban egy koncepció megvalósulását vagy meg nem valósulását tekintem, persze elsõsorban akkor, ha ez a koncepció inkább pozitív, s pláne ha erõteljesen pozitív szövegkörnyezetben próbál érvényesülni.

Na persze ezek erõsen szubjektív szempontok... :)
Vinogradov 2010 jan. 22. - 11:36:57 Előzmény kgyuri0
"A mozgás féregszerûségét én is szóvá tettem, még Archimboldora is hivatkoztam."

Bocsáss meg, nem állt szándékomban tõled szellemi terméket lopni - nekem is úgy rémlett, hogy nem saját invencióból származik a "féregszerû mozgás" kifejezés, de egyszerûen nem tudtam visszaemlékezni rá, hogy hallottam-e, vagy én találtam ki - igaz, ez esetben az "olvastam vagy hallottam valahol" szóösszetételek használata lett volna a legmegfelelõbb.

Archimboldo - aki híres gyümölcsportrékat készített és pl. elkészítette Kálvin karikatúráját könyvekbõl?

Gondolom a prágai színhez kellene kapcsolódnia - de milyen formában?



"Azt veted föl, hogy Lucufer a többiekhez képest “profi” volt, és ez szándékos lehet? Hát, talán merész ilyen bonyolult és furmányosan megtervezett manpulációt elképzelni, de lehet, hogy a rendezõ hajlamos lenne erre. Másfelõl azért neki mégiscsak meg kellett valósítani egy elgondolást, ha ennyire bonyolítana, tán soha se érne a végére(pl egy szereplõvállogatásnak)."

Lehet, hogy igazad van, de az is lehet, hogy a film közben alakult ki ez az elképzelés, nem tudom.

Ez csak egy kósza ötlet volt.



"Azt el tudom képzelni, hogy ez az általad ajánlott egy újabb olvasat arra, hogy az amatõr és tévelygõ Éva ütköztetõdjék a biztos pozíciókat elfoglaló Lucuiferrel. Milyen érdekes lehetett volna egy másik filmet is megrendezni, amelyben a két kislányt megcserélte volna. Dehát ez csak fantázia."

Azt gondolom, Jeles filmjeivel kapcsolatban a fantázia által felvetett lehetõségek nem is olyan elképzelhetetlenek, minthogy egy nagyon erõs intuícióval bíró, ráadásul posztmodern alkotóról beszélünk az õ esetében.



"Egyébként, ahogy a 38.- hsz-ban írtad, a gyerekek játékosságuknál fogva bûbájosak de sztem pl. akkor is így van, amikor “nem tudják, mit kezdjenek a dologgal” (ezt nem tuom idézni tõled,mert hirtelen nem találom)."

Igen, egyébként jobban belegondolva ez a "nem tudják mit kezdjenek a helyzettel" egyfajta általános, félig-meddig tévelygõ emberi magatartás leképezése is lehet (ld. Pilinszkytõl a Halak a hálóban c. verset), úgyhogy tulajdonképpen ezt is értelmezhetjük pozitív kontextusban - ugyanis én ezt kifejezetten a film negatívumaként vetettem fel.



"Arra én is emlékszem, hogy Czynkóczy remek volt az Árvácskában, igaz nagyon régen láttam, azóta néhány Czynkóczy-film hatására is, hirtelen el sem tudom õt képzelni, milyen lehetett volna ebben a filmben Évaként, pl. Hasonlóan ahhoz, ha egy felnõtt szinésznek mondjuk Csehovot kell játszani, vagy KopaszÉnekesnõt."

Én azért beszéltem Czynkóczyról Éva kapcsán, mert a természetesség, azt gondolom, benne tökéletesen meg volt, ahogy az amatõrizmus is (igaz, a felvetésnek sok értelme nincs, hiszen a nyolcvanas évek közepén õ már kamasz lehetett), ami Évánál is megnyilvánult. csak a, legalábbis számomra, zavaró tényezõk nélkül.



"Amit ilang írt, azért jó konkrét választóvonal: Szinte az összes általad említett esetben a gyereknek egy gyerek-szerepet kellett játszania, it viszont valami egész más a helyzet."

Igen, ezt én is kénytelen vagyok aláírni... :)

És azt is, hogy tény: ilyen kísérlet nem nagyon sok lehet a filmtörténetben, szóval viszonyítani igen nehéz.

Viszont az Árvácskát azért hoztam példaként, mert ott a gyermek kvázi felnõtt szituációba van kényszerítve, ami alatt egész pontosan azt értem, hogy egy felnõtt feladatköre és felelõssége hárul rá.

Ebben a tekintetben már sokkal inkább rokonítható és összevethetõ a jelen filmalkotással...



"Azt is mg kell vallanom, hogy bennem azért ilyen szinten már nem él az Álombrigád. Remélem, mihamar ismételni fogják valamelyik csatornán."

Bocsánat, elnézést a túlkonkrét utalásokért.

Bevallom, én egyrészt vagy ötvenszer láttam (nekem hihetetlen filmnyelvi felfedezõutat jelentett minden egyes megtekintése), másrészt megvan videón - ha érdekel, szívesen kölcsönadom.
9/10
kgyuri0 2010 jan. 21. - 18:27:52 9/10
A mozgás féregszerûségét én is szóvá tettem, még Archimboldora is hivatkoztam.

Azt veted föl, hogy Lucufer a többiekhez képest “profi” volt, és ez szándékos lehet? Hát, talán merész ilyen bonyolult és furmányosan megtervezett manpulációt elképzelni, de lehet, hogy a rendezõ hajlamos lenne erre. Másfelõl azért neki mégiscsak meg kellett valósítani egy elgondolást, ha ennyire bonyolítana, tán soha se érrne a végére(pl egy szereplõvállogatásnak).
Azt el tudom képzelni, hogy ez az általad ajánlott egy újabb olvasat arra, hogy az amatõr és tévelygõ Éva ütköztetõdjék a biztos pozíciókat elfoglaló Lucuiferrel. Milyen érdekes lehetett volna egy másik filmet is megrendezni, amelyben a két kislányt megcserélte volna. Dehát ez csak fantázia.

Egyébként, ahogy a 38.- hsz-ban írtad, a gyerekek játékosságuknál fogva bûbájosak de sztem pl. akkor is így van, amikor “nem tudják, mit kezdjenek a dologgal” (ezt nem tuom idézni tõled,mert hirtelen nem találom).
Arra én is emlékszem, hogy Czynkóczy remek volt az Árvácskában, igaz nagyon régen láttam, azóta néhány Czynkóczy-film hatására is, hirtelen el sem tudom õt képzelni, milyen lehetett volna ebben a filmben Évaként, pl. Hasonlóan ahhoz, ha egy felnõtt szinésznek mondjuk Csehovot kell játszani, vagy KopaszÉnekesnõt.

Amit ilang írt, azért jó konkrét választóvonal: Szinte az összes általad említett esetben a gyereknek egy gyerek-szerepet kellett játszania, it viszont valami egész más a helyzet.

Azt is mg kell vallanom, hogy bennem azért ilyen szinten már nem él az Álombrigád. Remélem, mihamar ismételni fogják valamelyik csatornán.
Vinogradov 2010 jan. 21. - 13:38:37
"Tényleg örvendek, hogy talélkozunk az “esznmebarrikádokon”."

Fú, ez egy kicsit ijesztõ szó... :)



"Hosszú hsz-odat végogolvasva azt láttom, hogy értékeled a Jeles-i filmet, ezt persze sejtettem, hogy ne mondjam, el is vártam."

Én nem csak értékelem Jeles filmjeit - az Álombrigád életem egyik legmeghatározóbb filmje. A Valentino úgyszintén nagy hatással volt rám.

És mindkét filmben vastagon megjelenik az amatõrizmus, vagy inkább nevezzük spontaneitásnak - pont ez bennük az egyik legizgalmasabb, legfigyelemreméltóbb tulajdonság.



"Amennyiben mégis, egyáltalán, kicsit tiltakoznom kell, az az, hogy azért én semmi képpen sem nevezném kudrcnak(eltekintve attól, hogy, ahogy már talán itt is említették, kb egy két tucat nézõ körére nyogodtan vonatkoztathatjuk avonatkoztatási alapot – de, ez ennek a filmnek az esetében sokadlagos, abban végül is, gondolom, egyetértünk)"

Kudarcnak soha nem azért tekintek egy filmet, mert keveseknek van módjuk vagy affinitásuk megnézni, hanem azért, mert az általa bevállalt szellemi feladatot nem teljesítette be maradéktalanul - vagy egyáltalán nem teljesítette.

Azt gondolom, az Angyali üdvözlet az elõbbi csoportba tartozik - s minthogy mindettõl eltekintve sok szempontból igazi kuriózumnak, ritkaságnak számiít, ráadásul felbukkantak benne a jellegzetes Jeles-i, nem kicsit meghökkentõ mûvészi eszközök, azt hiszem, igazságosan pontoztam.



"Nahát, hogy ne bonyolítsam, nagyjából annyit mondanék, hogy szinte minden ponton,, ahol te “unalmasnak”, “bosszantónak” érezted, ott én pl. kifejezetten élvezetesnek találtam.
A gyerekszínészekrõl: Nekem az volt a benyomásom, hogy az “amatõrös filing” szándékos."

Igen - Jelesnél az ilyesmi szándékos szokott lenni, márcsak posztmodern alkotói mivoltánál fogva is.

De, nem tehetek róla, én ebben a konstellációban, ilyen viszonyrendszerek és cirkustanciák közepette nem igazán tudtam élvezni a film egy jelentõs részét.

És ezzel, azt hiszem, nem vagyok egyedül...



"Ebbe tartozik Éva hangja is. Az a véleményem, ha Éva “profibb” let volna, Jeles esetleg fût-fát megmozgatott volna, hogy elérje hangjának általad kifogásolt zavaró remegését."

Jelesre, ahogy a posztmodernre is, nagyon erõsen jellemzõ az elidegenítõ effektusok használata. Csakhogy: ha nem jó maradéktalanul a film, ezek nagyon könnyen zavaróvá vállhatnak.

Nekem kilógott az egészbõl Éva hangja, nem mûködött, nem élt úgy igazán.

Ugyanígy - bár ezt inkább mulatságosnak tartottam és a szerzõi koncepcióba jobban illõnek - "Isten hangja" is nagyon vicces volt.

Komolyan, Jeles jó a furcsa figurák összegyûjtésében, még ha gyerekekrõl is van szó. - Gondolj az Álombrigád Czuczor elvtársára, akinél rondább fejformájú embert te még az életetden nem láttál, az biztos... :)



"Na, most vegyük hozzá, hogy úgy tudom, ezek a gyerekek végül is laikusok voltak(nem gyerekszinészek: ezt ugyan definiálni kéne: mi az, hogy gyerekszinész), tehát a filmbeli és az elképzelt, “profibb” Éva is egy különös, szerencsés esete a gyerek(“színész”)válogatásnak."

Nem tudom, lehet, hogy nekem magasabbak az elvárásaim, de sztem meg kell nézni, hogy egy Czinkóczy Zsuzsa hogyan játszotta el Árvácskát.

Ennél jobb Éva nekem nem kellett volna.



"S lehet, hogy a filmbeli Éva a “szerencsésebb”.
Szóval, engem Éva hangja, mint szinte minden szereplõé, kifejezetten elbûvölt, miként az egész film."

Én leginkább a "lehengerlõ" szót tudnám erre használni, amelyet a hosszabb lélegzetû hsz-emben is. Jeles filmjei szerintem nagyon erõteljesen lehengerlõek tudnak lenni.

Egy-egy gesztus, egy bizarr kameraállás, egy furcsa arc, furcsa pozíciók, festékkel és egyéb dolgokkal bekent emberek (ld. itt a londoni színt vagy az egész Álombrigádot), néhol már-már bizarr zenei megoldások. Aztán ott van az a féregszerû rángatózás, amivel tele vannak a filmjei - ld. Álombrigád kocsmajelenete, vagy itt az athéni szín nyitánya.

Sztem ezek inkább bizarr, sõt, már-már ijesztõ dolgok, mint elbûvölõek.

De az is tény, hogy bizarr mivoltuk ellenére nagyon is erõteljes hatással bírnak, sõt, páratlan intellektuális élvezet nyújthatnak - amikor például a konstantinápolyi szín elején a "gülüszemû" kissrác azt mondja, hogy "Bizánc", attól mindig lehidalok.

Amit valóban elbûvölõnek találtam a filmben, azok a hihetetlenül bennsõséges érzelmi megnyilvánulások, simogatások, ölelések: egy jobbfajta romantikus film megirigyelhetné Ádám és Éva csókjelenetét pl.

És igen: erre valóban nem hívtam még fel a figyelmet, de ebben a tekintetben valóban kivételes Jeles filmje, mert olyan érzelmeket is elõ tudott csalni a gyerekekbõl, amelyeket tényleg nem könnyû - ennyiben hajlandó vagyok kicsit revideálni az elõzõ álláspontomat.



Még egy megjegyzés: elfogadható egy olyan magyarázat is, hogy az amatõrizmus és a profizmus ütköztetésének fõ oka itt az, hogy a tévelygõ embert ütköztesse a mindig biztos pozíciókat elfoglaló Luciferrel.

Szted helytálló lehet ez a gondolat?
almabora 2010 jan. 21. - 13:34:21
Sziasztok!

Sajna megint lekéstem róla :(

Ha vki tud, akkor küldjön magánba egy linket, hogy honnan tudom letölteni vagy ingyenesen online megnézni.

Elõre is köszönöm, Bori
9/10
kgyuri0 2010 jan. 21. - 12:51:15 9/10
Kedves Vinogradov!

Tényleg örvendek, hogy talélkozunk az “esznmebarrikádokon”.
Hosszú hsz-odat végogolvasva azt láttom, hogy értékeled a Jeles-i filmet, ezt persze sejtettem, hogy ne mondjam, el is vártam.

Amennyiben mégis, egyáltalán, kicsit tiltakoznom kell, az az, hogy azért én semmi képpen sem nevezném kudrcnak(eltekintve attól, hogy, ahogy már talán itt is említették, kb egy két tucat nézõ körére nyogodtan vonatkoztathatjuk avonatkoztatási alapot – de, ez ennek a filmnek az esetében sokadlagos, abban végül is, gondolom, egyetértünk)

Nahát, hogy ne bonyolítsam, nagyjából annyit mondanék, hogy szinte minden ponton,, ahol te “unalmasnak”, “bosszantónak” érezted, ott én pl. kifejezetten élvezetesnek találtam.
A gyerekszínészekrõl: Nekem az volt a benyomásom, hogy az “amatõrös filing” szándékos.
Ebbe tartozik Éva hangja is. Az a véleményem, ha Éva “profibb” let volna, Jeles esetleg fût-fát megmozgatott volna, hogy elérje hangjának általad kifogásolt zavaró remegését.
Na, most vegyük hozzá, hogy úgy tudom, ezek a gyerekek végül is laikusok voltak(nem gyerekszinészek: ezt ugyan definiálni kéne: mi az, hogy gyerekszinész), tehát a filmbeli és az elképzelt, “profibb” Éva is egy különös, szerencsés esete a gyerek(“színész”)válogatásnak.
S lehet, hogy a filmbeli Éva a “szerencsésebb”.
Szóval, engem Éva hangja, mint szinte minden szereplõé, kifejezetten elbûvölt, miként az egész film.
(Pontosítok: nem figyeltem eddig – csak kétszer láttam – a következõ alkalommal ellenõrizni fogom magam a hangok szempontjából.
Vinogradov 2010 jan. 21. - 10:32:59
"A zuhanyozóban vagyunk. Oláh hátát egy népszerû férfi szappanozza...

- A mi országunkban olyan hatalmasak a távlatok és olyan komplexek a problémák, hogy ezek nem oldhatóak meg egykönnyen..."

(Jeles András - Álombrigád 1983)

Nem véletlenül idéztem a jelesi életmû csúcsteljesítményébõl, az Álombrigádból (annak is végébõl, Oláh álomjelenetébõl)...

Az Angyali üdvözletrõl ugyanis mindig ez az idézet jut eszembe mentõkörülményként...


Kétségtelen, hogy Jeles elõzõ két filmje opus magnum, sõt, sajnálatosan méltatlanul elfeledett opus magnum a magyar filmtörténetben (A 79-es Kis Valentinora és a 83-as Álombrigádra gondolok), de, sajnos az Angyali üdvözletnek leginkább csak az ötlete zseniális.

A megvalósítással óriási problémák vannak...



Az, hogy gyermekekkel játssza el az Ember tragédiája bizonyos jeleneteit, nem volt hamvába hol ötlet - sõt, tulajdonképpen Jelesre jellemzõ zseniális idea. De az, hogy magyar gyerekszínészekkel - hát igen, az már nehezebb ügy...

Gyerekekkel dolgozni ugyanis különösen nehéz, pláne ennyivel, de ha magyar gyerekszínészekrõl van szó, akkor, különösen az utóbbi harminc esztendõben, a legtöbbször már temethettük is a filmet...

Mert a magyar gyerekszínészek többnyire olyanok, mint az Eldorádó három perces jelenete, amelyben a kisgyerek (aki egyébként ma már a rendezõ és színész Tóth Barnabás) rohangál le-föl a piacon és közben elképzelhetetlenül idegesítõ módon köhécsel: idegesítõek, unalmasak, sõt, kínosak is.

Persze vannak kivételek - pl. Sopsits a Hetedik kör c. filmjének fõszereplõi, de alapvetõen nem mûködik Magyarországon a gyermekszínészek szerepeltetése, mert a rendezõk valamiért nem értenek a gyerekekhez.

Kivéve a keveseket, akik jól tudtak gyerekekkel dolgozni - pl. érdekes, hogy az a Ranódy László, aki a "Légy jó mindhalálig"-ban nem tud igazából mit kezdeni a gyerekekkel, húsz év múlva pedig félelmetes filmet csinált az "Árvácskából" Czinkóczy Zsuzsával, aki pl. na, milyen érdekes, jó gyerekszínész volt.

Szintén kitûnõ gyerekszínészek voltak egyébként a hetvenes évek ismert gyermek- és ifjúsági-filmjeinek fõszereplõi - gondolok itt a Keménykalap és krumpliorra és az Utánam, Srácok!-ra, de még az olyan, kicsit elvontabb dolgokra is, mint Palásthy György gyerekfilmjei, pl. a Hahó, Öcsi!

Érdekes, hogy ott jól mûködnek a gyerekszínészek...

Vagy milyen érdekes, hogy a háború elõtti magyar filmben pl. született egy nagyon jó kis gyerekfilm, a "Fiú vagy lány?", ahol a gyerekek pl. tündériek.

Hogy mi a közös ezekben a filmekben?

A gyerekszínészek olyan szituációkban jelennek meg, melyek vagy játékosságuknál fogva bûbájosak, vagy tökéletesen megfelelnek az életkori sajátosságaiknak - vagy mindkettõ egyszerre (ezek a legjobbak egyébként - ld. pl. a Keménykalapot).

És persze ott van az a két-három film, mint az Árvácska, amelyek a legkevésbé sem bájosak, de nagyon el vannak találva - ezen teljesítmények a leginkább becsülendõk.

Na ez az, amit Jelesnek el kellett volna érnie - és ez az, amire õ egész egyszerûen nem volt alkalmas.


Érdekes, hogy a Jeles filmjeiben megjelenõ elidegenítõ effektusok a zseniális alkotás alátámasztásaként tudnak mûködni, ha a film jó - mint az Álombrigád, a József és testvérei és a Valentino esetében - és irgalmatlanul idegesítõek, fárasztóak, nyomasztóak és egyben unalmasak tudnak lenni, hogyha a film nem jött össze - Angyali üdvözlet, A mosoly birodalma (milyen érdekes: mindkettõben gyerekekkel foglalkozik Jeles :) ).

A film mégis sok helyen jelesi-módra lehengerlõ - ilyen pl. a görög szín kétségtelenül lenyûgözõ nyitánya (nem kis részben Mártha István zenéjének is köszönhetõen), a londoni szín jelentõs része, a konstantinápolyi szín bizonyos epizódjai és Lucifer karaktere, ami zseniális - ezúttal küldöm üdvözletemet az azóta már nyilván felnõtt Gyalog Eszternek, akinél zseniálisabb Lucifert talán egyet láttam életemben - Márkus Lászlót.

A film leggyengébb része egyértelmûen a görög szín erõltetett proszcéniumán játszódó, rosszul megragadott emberi magatartások összessége, a prágai szín (ahol öt percen keresztül az eseményeket, elképesztõen idegesítõ módon, egy fátylon keresztül láthatjuk) és a párizsi szín, ameloynek monumentális vergõdése több, mint idegesítõ.


A mitikusan egybeolvadó pillanatoktól eltekintve - amelyek azért mégiscsak Jeles sajátságos és máshoz nem hasonlítható rendezõi módszertanát dícsérik - (ezek közül a kedvencem, mikor a párizsi szín végén egy pillanatig visszacsöppenünk a görögbe - "Ma elmarad a lefejezés") - a film egy monumentális bukásnak tekinthetõ.

Monumentális annak ellenére, hogy néhol már-már idegesítõen szegényes, minimalista. Pl. abban a tekintetben, hogy gyakorlatilag az egész film egy helyen játszódik - ez a színpadszerûség egyébként szintén szörnyen idegesítõ.

Monumentális, hiszen az Álombrigád, ami már eleve monumentális látlelet, rendkívül sokat kivett Jelesbõl, és olyan tökéletesre, olyan zseniálisra sikerült, hogy már szinte sejteni lehetett, hogy a következõ film nem lesz annyira jó (ez olyan, mint az, hogy ha valahol mostanában nyer a magyar csapat, már szinte biztosra vehetõ, hogy a következõ meccsét viszont el fogja veszíteni).

Sajnálom, hogy elúszott ez a koncepció, mert sokat ígért, és nem is mondanám azt, hogy semmi nem valósult volna meg belõle - de kuriozitással bíró, néhol már-már valóban jónak ígérkezõ, aztán unalomba fúló, rendezõi életmû-látleletnél sajna nem sokkal több...


Ami a "színészeket" illeti: már írtam Lucifer zsenialitásáról, de még ki kell emelnem Ádámot is (aki meglepetésemre itt a fórumon is felbukkant). A legborzasztóbbról is szólnom kell viszont, ez pedig Éva.

Szegény kislány, hiába no, nem tud artikulálni, a hangja pedig roppantmód zavaróan remeg, végig, az egész filmben...

Szörnyû...


Hogy mit kísérel meg megvilágítani Jeles filmje?

Talán elsõsorbana azt, hogy a felnõtt társadalom viszonyrendszerei sajnos igen jól leképezhetõk a gyermekekében. Azt hiszem, ezt igazán a londoni színben sikerült megjelenítenie, mely végsõ soron visszaadott valamit a darab ezen jelenetének abszurd mivoltából, sokat mondva ezzel mai társadalmunkról is.


De mi az tulajdonképpen, amivel Jeles nem számolt, ami a film bukását okozta?

Nos: a sok kulturális-intellektuális utalás között a gyerekek tulképp az sem tudják, hogy mit csinálnak - ez többször nagyon erõsen átjött a filmen.

Néhány kivételtõl eltekintve idõnként a gyerekek abszolút nem vágják, hogy itt most mi is történik.

Na ez baj, ez nagy baj.

Mert aki nem tud gyerekekkel rendezni, az ne csináljon olyan filmet, amiben ennyi gyerek szerepel, pláne, ha egyúttal ilyen nagy koncepcióba is vágja a fejszéjét...


"A mi országunkban olyan komplexek a problémák..."

Bizony, azok.

És mi sem mutatja ezt jobban, mint ez az elbitangolt kompozíció...


A film monumentalitásának, mégha bukás is, intellektuális üzenetének, mégha sokszor csak annak jött át, aki ismerte a rendezõi életmûvet, alapötletének, még ha nagy részben nem is valósult meg, és úgy összességében Jelesnek is, attól függetlenül, amit a fenttebbiekben ecseteltem, azt gondolom, jár a

6.9/10

pont.
Összes hozzászólás
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu