Film

Anna Karenina

amerikai romantikus dráma, 104 perc, 1997 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Értékelés:

93 szavazatból
Szerinted?

Anna Karenina, a gyönyörű asszony, nagy tekintélyű férjével és kisfiával él a XIX. század végén Oroszországban. Egy rokonlátogatás alkalmával találkozik a fiatal, vonzó Vronszkij gróffal, és első látásra egymásba szeretnek. Bár tisztában vannak a következményekkel, szembefordulnak környezetükkel, és vállalják szerelmüket. Ám önpusztító szenvedélyük, a kor társadalmának vaskalapos erkölcsei megakadályozzák boldogságukat.
A világirodalom egyik legszebb szerelmes történetének, Lev Tolsztoj világhírű regényének pazar kiállítású filmváltozata.

Stáblista:

Szereplők

Alkotók


Vélemény:

2018 márc. 11. - 18:26:19
2018 márc. 11. - 18:26:19
Én a Kitty-Levin kapcsolatot azért máshogy látom, mint ahogy itt azt ecseteli egy-két kedves hozzászóló.
Mert :
Egyrészt elég nyilvánvaló, hogy Kitty, akit egyáltalán nem fogott meg Levin, Vronszkijért van oda, csak az ugye nem kölcsönös a férfi részérõl. De aztán Kitty biológiai órája elkezd ketyegni, és õ, belátva, hogy Vronszkijjal nem fog menni, 'ha ló nincs, akkor a szamár is jó" alapon kínálkozik fel a még mindig szerelmes Levinnek, (mert hisz ketyeg az óra, ideje már gyerekezni..) De nem sok kétségünk lehet afelõl, hogy ha Vronszkij még kétszer rámosolygott volna Kittyre, az faképnél hagyta volna Levint, és rohant volna Vronszkij után.. Mert az tényleg szerelem volt. Levin felé meg csak a "hát azért akkor jó leszel te is" állapot, de nem szerelem.

A másik, ami miatt máshogy látom a Kitty-Levin párost, mint az elõttem szólók némelyike, hogy számomra a Kitty-Levin páros pont ugyanaz, mint az Anna-Karenin kettõs, azok kb. 10 évvel ezelõtti fázisában. Egy kölcsönös szerelem nélküli jó kapcsolat, ami egymás tisztelete mellett mûködik is - gyermek is születik -, szóval szakasztott hasonló, mint Kareninék 10 évvel ezelõtti állapota.
És - bár errõl nincs szó - a jövõben Kittyvel is pontosan megismétlõdhet Anna története, jöhet egy Vronszkij 2.0 :) - és Kitty ugyanúgy elcsábulhat majd, mint ahogy Annával az megtörtént, hisz õ sem élte még át a forró és viszonzott !! szerelmet.. Az égvilágon semmi nem utal arra, hogy ''de ez majd másképp lesz, mert mi mások vagyunk, mi jól csináljuk majd" stb. Sõt..a fáziskésést figyelembe véve, inkább hasonlítanak, mint különböznek.
Persze ez az én szubjektív verzióm.. :)

Az viszont kicsi vicces, amikor valaki elõzõleg arról értekezik, hogy Vronszkj biztos megcsalta volna Annát a késõbbikben. (Még jó, hogy nem tette hozzá, hogy "mert ilyenek ezek mind, ezek a férfiak, bezzeg a nõk azok áldozatok szegények, akkor is, ha félrelépnek")
Hát könyörgöm: a világirodalom egyik olyan írása ez, amelyben explicite a nõ lépett félre a házasságból, nem a férfi, és mégis a férfira akarjuk ráhúzni a vizes lepedõt, hogy õ majd biztos megcsalta volna a nõt ??
Ez azért annyira farizeus megközelítés, nem ?
Ennyire azért ne legyünk szélsõséges feministák, hogy mindegy mi van, akkor is a férfi a hibás - mert ha nem is tette meg, de meg fogja, mert a férfi olyan és kész.
2016 márc. 13. - 21:11:40
2016 márc. 13. - 21:11:40
Lehet, hogy nem jól értelmezem az írásodat, de szerintem az Anna Karenina nem az állatias ösztönökre épül. Szerintem a felsõ tízezer többi tagja éli meg ezt a dolgot állatias módon, és éppen ezért senki sem tartja megbotránkoztatónak, mert rövid éllettartamú viszonyokról van szó, amelyek nem fontosak senkinek.

Kivéve ezt a két ember, mert õk ebbe bele is halnak. Kizárólag õk ketten azok, akik nem a közönséges ösztöneiket engedik szabadon, hanem az érzelmeiket, akik mindenestõl belerakják a szívüket, azt hiszem épp a kettõ közti különbséget taglalja Sean Bean az anyjának az istállóban, az öreglány meg bámul, mintha kisfia megbuggyant volna.
Persze a könyvet újra el kéne olvasnom, de szerintem ott is az érzelmeket teszik elõtérbe, nem a testiség a legjelentõsebb motívum kettejük kapcsolatában, (az csak egy át nem léphetõ következmény), hanem a bivalyerõs érzelmek.

Van néhány kifejezetten gyengéd jelenet is, amikor a betegségébõl éppen kilábalni próbáló Annát Vronszkij átöleli, és leviszi a lépcsõn. Ez egy ritka szép, bennsõséges jelenet, és ott én látok igazi érzelmeket Marceau tekintetében is.
2014 okt. 11. - 19:51:19
2014 okt. 11. - 19:51:19
Na ne vicceljünk már!!
2014 okt. 11. - 19:50:47
2014 okt. 11. - 19:50:47
Vronszkij gróffal??!! Ezzel a pasassal??!!
2014 okt. 11. - 14:28:30
2014 okt. 11. - 14:28:30
Igen, Tolsztoj regényében a többség az általad méltányolt hitvilág, és szokásrend szerint él.Csak ez az egy nõ nem.Más korszakban akár boldog is lehetett volna.De nem akkor.
Mert létezik mindent elsöprõ szenvedély.Mert emberek vagyunk.
2014 szept. 06. - 14:17:00
2014 szept. 06. - 14:17:00
Ki tudja, hogy a kereszténység azóta milyen ütemben fejlõdött, de az biztos a keresztény hit mindig is azt tanította, hogy tiszta szívvel és tiszta fejjel, szellemben cselekedjünk, nem a mindent elsöprõ önzõ állati ösztöneinkre hallgassunk. Mert ugye a zsákmányszerzés (zabálás, sex, harc a gyõzelemért, sikerért) ilyen állati eredetû ösztön-érzés nem egyenlõ az ésszerû gondolkodással.
2014 szept. 06. - 13:42:12
2014 szept. 06. - 13:42:12
Nem a mai valóságban játszódik a történet.Tolsztoj korában ahhoz, hogy egy nõ nyilvánosan vállaljon egy házasságtörést, ahhoz az érzelmeknek olyan mértékben kellett elszabadulni, ami elsöpör minden józan érvet, ami az ilyen szerelem ellen szól.
Ezt nem láttam Marceau-nál.
2014 szept. 06. - 13:26:09
2014 szept. 06. - 13:26:09
"...Sophie Marceau. Egy pillanatig sem tudta elhitetni velem a szenvedélyes szerelmes fellángolást."
Mert a valóságban biztos nem hülye, hogy egy fakabát miatt a vonat elõtt landoljon.
2014 szept. 06. - 02:01:00
2014 szept. 06. - 02:01:00
Azt hiszem ennek a változatnak az igazi baja Sophie Marceau.Egy pillanatig sem tudta elhitetni velem a szenvedélyes szerelmes fellángolást.Végig a Házibuli Vic-jét láttam benne, az elsõ perctõl folyamatos hisztivel fejezte ki a szerelmet.Tulajdonképpen végig azon csodálkoztam, hogy mit eszik ezen az állandóan ideges nõn az a gyönyörû pasi.
Sean Bean lényegesen mélyebb érzelmeket volt képes megjeleníti, viszont a könyv mégse igazán errõl szól.
(Az Anna Karenina esetében én mellõzném a spoiler szót.Aki nem ismeri a történetet, magára vessen, ha kommenteket olvas.)
Ami pedig Bean tánctudását illeti, nem tudom mennyi táncleckét vettek annak idején az orosz tisztek, de biztos volt közöttük jópár kétballábas is.Arról nem is beszélve, hogy végtére is nem ebbõl állt az életük.És annyira azért nem táncolt rosszul.
Láttam a Keira féle változatot, érdekes volt, de még rémesebb Anna, mint Sophie.
Kedvet kaptam megnézni a Greta Garbo féle változatot, sajnos Vivien Leigh, és Tatjana Szamoljova filmjéhez nem tudok hozzájutni.
2014 jún. 07. - 23:06:52
2014 jún. 07. - 23:06:52
vágom. ez az a film, amiben sean bean nem hal meg.
2013 szept. 13. - 21:31:17
2013 szept. 13. - 21:31:17
Nem is tudom... Láttam ezt is és a 2012-es verziót is. Persze érezni az eltelt 15 évet a két film között, az újabb Anna KArenina sokkal szebben van fényképezve, sok jelenet jobban ki van dolgozva benne. Mégis jobban megmozgatott ez a film, valahogyan emberközelibb, valóságosabb a történet megközelítése és azok az érzések, amik megjelennek benne, és jobban érthetõek a szereplõk motivációi is.
********SPOILER*******
Azért pár dolgon fönnakadtam, mint pl. hogy Sean Bean vehetett volna még jó pár táncleckét a forgatás elõtt; nem vagyok meggyõzõdve róla, hogy a 19. század Oroszországában ír szetterrel vadásztak volna; az ópioidoknak nincs hallucinogén hatása, tehát ettõl nem lehettek Annának látomásai, és kissé bizarr volt, mondhatni 20. századinak hatott a zene is a lóverseny utáni fogadáson (buliban?).
********SPOILER VÉGE*******
A fenntartásaim ellenére azt gondolom, hogy jól érzékelhetõ volt Anna személyes tragédiája és a végkifejlethez vezetõ érzései, mégsem hiszem, hogy valaha újra megnézem ezt a filmet, mert mai szemmel technikailag elavult, és sokszor színészileg is gyenge. Várom azt az Anna Karenina feldolgozást, ami végre hitelesen vissza tudná adni azt a hangulatot (már ha ez lehetséges egyáltalán), amit a könyv olvasása nyújt.
szavazat: 9/10 2013 jún. 13. - 15:20:39
2013 jún. 13. - 15:20:39
Írjál nyugodtan, persze.
2013 jún. 12. - 19:48:25
2013 jún. 12. - 19:48:25
A hit kérdései miatt szeretnék még írni, de priviben. Ez rendben van részedrõl? Mert én nem vagyok rossz sem és hitetlen sem, de értek rossz dolgok, amiket így nem érthetsz.
szavazat: 9/10 2013 jún. 12. - 18:33:44
2013 jún. 12. - 18:33:44
Szerintem akit Isten magához vonz és ténylegesen keresztény, annak eszébe se jut másra nézni olyan értelemben.
Írtál valamit a személyiségekrõl, hogy mennyire alkattól, érzelmi beállítottságtól függ a jó döntés, egyetértek, de láttam megváltozni olyan embereket, akik még Vronszkijt is lepipálták:)mert megtalálták a boldogság egyetlen forrását, azt, ami nem múlik el.
2013 jún. 09. - 20:48:00
2013 jún. 09. - 20:48:00
Nagyon mélyre ástunk, és ez jó. Mert régóta keresem a válaszokat. Talán te is, de lehet, hogy te már megtaláltad. Én még keresem. Én is hiszek Istenben, mindig is hittem, de csalódtam is. Õ sajnos nem felel nekem ezekre a kérdésekre, végül is baromi sok más dolga lehet, és komolyabbak ennél, ez valószínû. :)

Egy kutatás kétféle szerelmet különböztet meg:
Szenvedély-szerelem (Anna és Vronszkij)
Társ-szerelem (Kitty és Levin)
„A szerelem három összetevõbõl áll: vonzódás, gondoskodás és intimitás.
Vonzódás=vágy arra, hogy fizikálisan a másik közelében legyünk
Gondoskodás=feláldozzuk magunkat a másikért, azaz mindent megtennénk érte.
Intimitás= két egyén fizikális egyesülése és szoros kapcsolata.

A szenvedélyszerelem erõteljes érzelmi állapot, amelynek során intenzív vágyat érzünk a másikkal történõ egyesülésre, amelyben gyengédség és szexuális érzések, feldobottság és fájdalom együtt létezik az érzések kuszaságában.

Ezzel szemben a társszerelem az iránt érzett ragaszkodás, akivel életünk erõsen összefonódott. Jellemzõi a bizalom, a törõdés, a partner hibáival és egyéniségével szembeni tolerancia, valamint a heves, szenvedélyes érzelmek helyett a melegség és a ragaszkodás érzése.

A legsikeresebb hosszú távú kapcsolatok a társszerelem "elemeit" hangsúlyozzák, és mind az elmélet, mind a tapasztalat is azt jelzik, hogy a szenvedélyes szerelmet jellemzõ intenzív érzelmek valószínûleg nem maradnak fenn. Az elkötelezettség azt jelenti, hogy döntést hozzunk arról, hogy a jelenlegi partnerünkkel maradunk, és ezt a fajta kapcsolatot részesítjük elõnyben a többi más lehetséges partnerrel szemben.”

Eddig a tanulmány.

Azt hiszem, Anna Karenina társszerelemben élt Kareninnal. Csak éppen valami hiányzott, mert attól félt, hogy úgy hal meg, hogy nem ismeri meg a szerelmet. Ami aztán megérkezett, és elsöpört minden mást, amit addig fontosnak hitt. Kittynek erre nem volt szüksége.
Kérdezem én, miért?

Mert nem vagyunk egyformák. Van, aki képes meghozni a fent leírt racionális döntést, hogy egy emberrel él. Hogy oldja meg azt, hogy soha ne támadjon fel benne a vágy más iránt? Lehetséges ez? Azt hiszem, inkább elfojtja, mert mondjuk keresztény, és nem engedi meg magának. De akkor is érzi.

Az, hogy az ember melyik szerelem típust képes megélni, nem rajtunk múlik, mivel ez a vérmérsékletünk és a pszichés kiegyensúlyozottságunk alapján dõl el. A mentálisan labilisabbak a szenvedélyt keresik, mert pótolniuk kell valamivel egy általános hiányt, amit éreznek. A kiegyensúlyozottabbak képesek a társszerelemre, mert nekik nincsenek akkora érzelmi hiányaik, amit ellensúlyozniuk kell.

Én 12 éve élek házasságban, hûségben és megbecsülésben, és megéltem mindkét típust, mert kezdõdött a szenvedélyes változattal, ami aztán átfordult ebbe a másikba. Boldognak érzem magam, de néha vágyom arra, hogy legalább még egyszer érezhessem a szenvedély erejét. És itt most piszkosul õszinte voltam.
Mert annyira szép volt, és ami most van, az is jó, de már más. De legalább én már nem kell, hogy attól féljek, hogy nem ismertem meg a szerelmet. :)

Szóval szép történet ez, azt hiszem, sokunk sorsát magába zárja, ezért emberi, és ezért szeretjük.
szavazat: 9/10 2013 jún. 09. - 18:12:01
2013 jún. 09. - 18:12:01
Az, hogy sokszor nem ismeri fel az ember a valódi szerelmet úgy, hogy az orra elõtt van, hát ezt mindednképpen fel kell dolgoznia a másik félnek valahogy. De hát az ember annyira fogékony, minden olcsó bóktól hasraesik, különösen ha az egy burokban felnõtt Kitty. Hogy is mérlegelhetett volna józanul, mikor Vronszkij megjelenése és társadalmi helyzete magáér beszélt.
Szinte mindenben egyetértek veled, de szerintem nagyon túlértékeled a szenvedélyt. Vannak házasságok, amikbõl teljesen hiányzik, vannak, melyekbõl eleinte hiányzik, de késõbb fellángol ( lásd Színes fátyol), és vannak az Anna-Vronszkij szerelmek is.
Nálam a szenvedély ott bukik el, hogy fellángolhat egy beosztott, egy masszásnõ vagy akárki iránt a 'kedves' partnerben, érted, az ember valahogy úgy van összerakva, hogy mindig más - új testre vágyik, mert a szerelem és szenvedélyek mind testi irányúak, ezzel szemben a szeretet egy erõsebb, belsõ kötelék.
Én amúgy nem akarlak meggyõzni a szeretet-elvrõl, én mindenesetre hiszek benne, ahogy Istenben is.
Levin és Kitty házassága azért is erõs, mert nem csak szeretet-elven alapszik, hanem istenfélelmen is.
2013 jún. 08. - 13:43:47
2013 jún. 08. - 13:43:47
Ja, hát igen, végül is így is le lehet élni egy életet, és egy házasságot. Sok olyan kérdést vet fel a történet, ami örökérvényû kérdés a párkapcsolatokban, és a lényegen még az idõ, az eltelt évszázadok és társadalmi szokások sem változatnak.

Ha egy kapcsolatból már az elején is hiányzik a szenvedély, az nekem iszonyúan sivárnak tûnik, és különösen ijesztõ akkor, ha arra gondolok, hogy így kell leélni a holtomiglan-holtodiglant.
Éppen elég azt elfogadni és túllépni, hogy egy pár év után a házasságban elmúlnak a nagy érzelmek, és jó esetben szelídebb keretek között, akkor már valóban a szeretetre alapozva folytatódik egy kapcsolat tovább. De a fizikai vonzalomnak akkor is meg kell maradnia.

Véleményem szerint ha egy férfit egy nõ szemében egy másik férfi már az elején teljesen el tud homályosítani, az nem mûködõképes. Lehet belõle barátság, vagy egy ilyen furcsa, szürke, csak szeretet alapú, rendkívül nyugodt, higgadt házasság, de szerelem alapú házasság nemigen, és az az érzésem, hogy itt fizikai vonzalom sincs. Megszokás és megszokáson alapuló kötõdés van.

Mert ha Kittynek nem cseszõdött volna el a kapcsolata Vronszkijjal, akkor hozzáment volna, és lehetséges, hogy igazad van és pár év múlva elválnak, mert egy ilyen Vronszkij típusú ember nem képes tartós, legalábbis több évtizedes kapcsolatra, én úgy gondolom. Túl népszerû és túlságosan alfa hím ahhoz, hogy hûséges tudjon maradni.
Bár itt a filmben úgy tûnt, hogy annyira beleszédült a végén a veszteségbe, hogy nemigen keresett más kapcsolatot, de nem tudom, ez a lelkiismeret furdalás alapú gyötrõdés és magány mennyi ideig tarthat ki.
Egy ilyen típusú pasas az érzelmek elmúlása után csak akkor tart ki, ha a nõ továbbra is fenn tudja tartani a rendet, szellemileg és társadalmilag is felette áll, vagy egyenrangú vele, szép és szórakoztató tud maradni, és nincsenek az életükben túl nagy zûrök. Akkor is valószínûleg megcsalja párszor, de talán vele marad.
Ha problémák adódnak, és azok túlságosan elhúzódnak, mint ahogyan itt is adódtak, a Vronszkij típusú férfi egy idõ után elmenekül a problémák elõl, könnyebb utakat keresve. Anna itt követte el a hibát, hogy mindent feltett erre az egy férfira, túlságosan rátapadt, és ez hiba, mert elveszítette a méltóságát.Ha egy nõnek nincs saját élete, és nem érzi jól magát benne, akkor nem alkalmas a hódításra sem, és nem fog kelleni a férfinak.

Viszont egy Levin típusú férfiba, nemigen lehet beleszeretni, igaz sok múlik a külsõn is, de ha mondjuk valóban így néz ki, vagy ennyire nincs önbizalma.Le lehet vele húzni egy életet becsületben és tisztességben, szeretetben, lehet tisztelni a jóságát, a figyelmességét, de egy házasságban vannak bizonyos dolgok, amiket nem lehet végrehajtani akkor, ha egy nõ fizikálisan nem vonzódik a férfihoz. Akkor mit csinál, becsukja a szemét addig? Hogy meg tudjon felelni a társadalmi normáknak?

Nincs jogom megváltoztatni egy író koncepcióját, de véleményem lehet róla.És ez a szeretetre alapozó tolsztoji házasság engem nem gyõzött meg.

Mindezt teljesen békésen, meglátásaidat tiszteletben tartva írom neked, és elfogadom, ha más a véleményed. :)
szavazat: 9/10 2013 jún. 08. - 11:25:33
2013 jún. 08. - 11:25:33
Anna a beteljesült szerelemre bízta a boldogságát, a szabadságát, amirõl tudjuk, hogy hosszútávon nem garancia...
Kitty és Levin éppezért ellenpontozza Annát, mer õk a szeretet-elv alapján építik fel a kapcsolatukat, melybõl hiányzik a szenvedély, a nagy szerelem. Ez a tolsztojizmus lényege: szeretet adással segíthetünk egymáson. Anna csak követeli ezt, mert a szerelem önzõ tud lenni, de mikor úgygondolja, hogy Vronszkij már másra tölti ki, hogy szeretetre vágyik, de az nincs, akkor számára már csak egy kiút van, sajnos.
Egyébként sokan elítélik Anna férjét, pedig nem szerette Annát kevésbé mint Kitty Levint. Ezért lehet Kitty is ellenpontja Annának, aki a hazug társadalmi elvárásoktól szerencsésen megmenekül, amitõl annak idején Anna nem tudott. Kitty csak megszédült Vronszkijtól, ez nem szerelem, vagy ha az is, nem tartott volna sokáig. Egyébként Kitty karakterét nagyon jól hozza a szinésznõ, annyira átjön a tisztelete, szeretete ahogy Levinre néz.
2013 jún. 07. - 09:27:51
2013 jún. 07. - 09:27:51
Bevallom hõsiesen, hogy ezt a filmet szoktam nézni, ha Anna Karenináról van szó, a többit nem. Nem érdekelnek. Ez a film megmozgatja a lelkem, néha szeretem, néha nem annyira, mert fájni is nagyon tud. És a könyvet sem olvastam el, csak beleolvastam, valahogy nem kötött le.
Azért egy ponton számomra ellentmondásos ez a történet. Kitty és Levin kapcsolatáról van szó.
Az elején teljesen világosan visszautasította Levint, mert még koncentrálni sem volt képes rá, annyira várta Vronszkijt. Aztán amikor a bálon ráébred, hogy nics remény, akkor utána hozzámegy Levinhez? Ahhoz a palihoz, akivel a másik férfi árnyékában foglalkozni sem bírt? Hogy lehet ilyet csinálni? Hogy lehet leélni az életet egy ekkora megalkuvásban? Mert ez az.
Azt gondolom, hogy akkor lett volna sportszerû ez az egész, ha Kitty keres egy harmadikat. Lehetõleg hasonló kaliberût a Sean Bean alakította Vronszkijhoz. Ha egyáltalán lehetséges ilyet találni, mert ebben nem vagyok biztos.

Anna belehalt abba, hogy ezt a pasit elveszítheti, és bár ez borzalmas,és nem lett volna szabad, de legalább õszinte végkifejlet.
szavazat: 9/10 2013 jún. 06. - 15:44:12
2013 jún. 06. - 15:44:12
Én is belekezdtem a 2012-es változatba, de nem bírtam végignézni, nem azért mert nem bírom Keira Knightelyt, én megadtam a filmnek az esélyt,de egyszerûen feladtam 20 perc után és beraktam ezt a régebbit. A szereposztás itt kiváló, Anna szerepére egy ilyen érett nõ való, akinek sokkal kifejezõbb a játéka. Vronszkij itt vonzó, míg a másik filmben valami undor, nem is beszélve Levinrõl.... . Ez a film nagyon szépen bemutatja Anna és Levin különbözõ boldogságkeresését, a báli jelenet, mikor Kittynek leesik, hogy Vronszkij nem is belé szerelmes, azt nagyon etalálták, a zene nagyon jól kifejezi, elmondja a szereplõk megváltozott viszonyát egymáshoz.
Anna azért utasítja kezdetben vissza Vronszkijt, mert vonzalmat érez és ettõl kicsit megijed, visszahúzódik, aztán enged, lehet ehhez nõnek kell lenni, hogy megértse valaki.
Összes hozzászólás