Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
10/10
kira2005m
2013 dec. 01. - 22:38:03
10/10
Jó film, nem azonos a bárányok hallgatnak címû filmmel, semmilyen szempontból. (még akkor sem, ha néha direkt van 1-2 utalás a filmre)
Az elõzõ hozzászóló "lenyúlást" emleget, holott itt egy másik történet bontakozik ki, ami - mi tagadás - jobban sikerült az utóbbi évtized mid mindegyik hollywoodi "bárányok hallgatnak" utánérzéstõl. (azaz tömeggyilkost és a nyomozókat párhozamosan mutató filmnél. (SOK van, nem akarom mindet felsorolni)
Jó film, érdemes megnézni, több fordulat van benne, és nem úgy ér véget, mint gondolnánk. (még azok számára sem, akik "sejtik" a végét.
A németek megcsinálták maguknak saját A bárányok hallgatnak verziójukat, némi Hetedik-szerû majdnem-befejezéssel. Meglepõ viszont, hogy a (le)nyúlásokhoz képest elég remekül! Ugyan a 2 órás film egésze nem képes megközelíteni az elsõ 10 perc szélsõségesen beteg atmoszféráját, mégis több helyen mûködik a dolog. A párhuzamos történetmesélés (szimultán a jelenben, és a jelen-múlt egymásra vetítése) remek eszköz, Christian Alvart pedig jól is használja minden tengelyen naturalisztikus mozijában. Igaz, a filmidõt hosszúnak tartom, néha mintha megtörne a lendület, pedig a fõhõs "Farmer" rendõr lelki-tudati-erkölcsi mélységekbe vezetõ stációi pontosan a feszes dinamikát várják el. Na ez zökken egyet olykor-olykor, de nem végzetesen. Tényleg ügyesen dolgozik a rendezõ az ellentétekkel (város-vidék, fiú-lány, gonosz-ártatlan), morális síkon egymásba taszigálja az ellentétpólusokat, bár pont a vidéki közösség rendõrrel szembe(n)álló attitûdje megalapozatlan, ergo erõltetett egy kicsit. Na de Hannibal Lecter után (szó szerint is említik a filmben, mintegy bevallva, s ezzel legalizálva a koppintást) micsoda (elme)beteg gonosz született André Hennicke személyében?! Nem az a megdöbbentõ, hogy a 13 áldozatot maga mögött tudó sorozatgyilkos fiatal fiúkat erõszakolt meg, és trancsírozott széjjel még élõkként (a neve amúgy Gábriel..), hanem sokkal inkább az, ahogyan egy "jó" (vallásos, erkölcsös, EMBERI) embert a feneketlenségbe képes taszítani szuggesztív, manipulatív erejével. A fõhõs Wotan Wilke Möhring szintén beleéléssel, és átérzéssel játszik, tényleg látványosan veszíti el kiegyensúlyozott önmagát a cselekmény elõrehaladtával. A végeredmény így egy meglepõen erõs német pszichodráma (vagy pszichothriller... de inkább dráma) kiváló színészekkel, elõre sejthetõ, de jól körbeírt (felvezetett) csattanóval, viszont rövidre zárt, "gyáva" befejezéssel. Bizony, a Hetedikben meg merték húzni, itt viszont csak Herr Lecter szadista mosolya marad utána, nem a lélekforgató döbbenet. Na de kinek is kellene (újra) AZ a fájdalom?
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások