Aranjuezi szép napok

Bakancslistához adom
Les Beaux Jours d'Aranjuez
16 éven aluliak számára nem ajánlott francia-német filmdráma, 97 perc, 2016

Értékelés:

8 szavazatból
Szerinted?

A gyönyörű spanyol város, Aranjuez ad helyszínt ennek az elgondolkodtató történetnek, melynek középpontjában a családi és párkapcsolati morális kérdések állnak.
Bemutató dátuma: 2016. december 15. Forgalmazó: ADS Service Kft.

Stáblista:

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
Jersey89X 2023 febr. 12. - 21:49:16 10/10
Látni kell! 👀
end33 2018 jún. 23. - 07:20:03
Volt már néhány film az életemben, amit nem tudtam végignézni, de ez "überelt" mindent. Mondhatom , a legrosszabb film(?), aminek valaha nekikezdtem. Még azok között is amelyeket nem tudtam végignézni, a legalsó szint.

(Pedig Handke, Cave miatt még a befogadási toleranciámat is több száz százalékosra kitoltam. Wenders egyszerűen megvezetett. (Hiába a vélhető mögöttes szándék hogy filmjével is bizonyítsa, az emberek minden p.verz kutyagumit megesznek, - az itt is olvasható más vélemények alapján is, - nem jön ez be senkinek.)

Spoiler

Pontosan a pióca és az emberi ürülék tetején való szeretkezés meséjénél tartottak, amikor a távirányító után nyúltam. (Egyszerűen besokalltam.)

Spoiler vége

1/10
TitusLivius 2017 okt. 23. - 13:47:34 1/10
...és még én vagyok a semmitmondó..... Megértem én, hogy az emberi szervezet számára fontos a D-vitamin, de csak mert a panelben nem ér napfény, még nem kellene hasonló nívójú hozzászólások tömkelegével süttetned magad, mert érezhetõen nem leszel tõle egészségesebb... Mûvelõdj egy kicsit, hátha az jobban beválik.
1/10
TitusLivius 2017 máj. 29. - 21:11:07 1/10
Nézhetetlenül szar. Egyszerûen ijesztõ, hogyan képes egy ennyire semmitmondó regényt sikerre vinni az olvasóközönség, de hogy az adaptáció még rá is tegyen egy szeneslapáttal a szakadék felé zakatoló mozdony kazánjára, ez számomra felfoghatatlan. Ez egy celluloid szalagba égetett kulturális kútmérgezés. Csillagos egyes.
andrabian@gmail.com 2016 dec. 18. - 18:03:16
Borzalom. Wim Wendersrõl már a Kivül tágasabb után örökre levettem a kezem, de valójában az Erõszak vége óta nem csinált egy nézhetõ filmet, a Pina és a Föld Sója, két dokumentumfilm kivételével.
Elõször is a ajánló zerzõje nyilván nem látta a filmet: nem Aranjuezben, hanem egy alighanem dél-francia kertben \"játszódik\" a \"történet\" . Akarom mondani, két szereplõ, akikrõl és a köztük lévõ viszonyról nem tudunk meg semmit, összefüggéstelenül elbeszél egymás mellett, egy harmadik, aki alighanem a szerzõ alteregója, pedig a házból figyeli õket, irógépe mellett küszködve fundálja ki a teljesen életszerûtlen párbeszédet. A \"valódi\" szerzõ. Peter Handke is idõnként feltûnik a filmben tisztes távolról, mint kertész, a stáblista által beigért Nick Cave-re viszont hiába vártunk, legalábbis a film ötvenedik percéig, amikor a nézõtéren helyetfoglaló összesen nyolc nézõ felével együtt távoztunk.