Milyen szerep jut napjainkban a legősibb műfajnak, a mesének? Két mesemondó, a hatvanhat éves Emma néni és a harmincöt éves Ildikó avatja be a nézőket a mesemondás titkaiba. Mert: "minden betegségnek, minden embernek van egy meséje. A mesemondó dolga, hogy egymásra ismertesse az embert és a mesét."
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
feketevipera
2010 dec. 12. - 19:05:14
Sokan azt hiszik, csak a gyerekek hisznek a mesékben. Pedig mi, felnõttek is hiszünk bennük, csak más formában (ezért is ér bennünket az életben annyi pofáraesés). A gyerekek még az eredendõ tisztasággal állnak egy-egy meséhez, számukra talán több mindent tud közvetíteni egy történet, mint egy felnõtt számára. Nem véletlen az sem, hogy a mesék mindig jól végzõdnek, a jó gyõzedelmeskedik. A gyerekekben ezáltal is rögzül az erkölcsi rend, a naivitással határos tisztaságuk meg is követeli, hogy a jó gyõzzön (aztán az már más kérdés, hogy felnõttkorukban a legtöbben megtapasztalják az élet keserûségeit). A felnõtteknél - de sokszor a gyerekeknél is - hatásos, gyógyító erejû lehet a meseterápia, és a meséket csak újabban kezdik sûrûbben "használni" ilyen célokra, holott ezt talán már a régiek is tudták, csak a "modern", "civilizált" ember ezt elfelejtette.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások