Szörényi Levente zeneszerző és Pozsgai Zsolt librettóíró operája (Fonyódi Tibor drámája nyomán) a magyar történelem egyik legvitatottabb, legérdekesebb és mégis legkevésbé ismert időszakát idézi fel.

István halála után járunk, amikor is Orseolo Péter trónra kerülésekor egyre többen követelik vissza "Árpád népének" képviselőit. Vászoly két fia közül sokan a Kijevbe száműzött Andrásban látják a leendő magyar királyt. András éppen Jaroszlav fejedelem lányával, Anasztáziával lép frigyre, mikor a szertartáson hírt kap az Orseolo Péter ellen növekvő indulatokról. Kijevi csapatok támogatásával indul hazájába a Péter elleni ütközetbe, azonban a várt császári és pápai felmentő seregek elmaradása miatt csúfos vereséget szenved. Ekkor azonban mégis segítséget kap: testvére, Levente és Vata vezetésével megérkeznek a "fekete magyarok", az ősi törzsfők leszármazottai, akik hitük szabad gyakorlását kérik Andrástól a segítség fejében. András ezt meg is ígéri, de a császári és pápai támogatás érdekében mégis szószegésre kényszerül, elárulva ezzel Leventét és a győztes csatát segítő tömegeket. Elszabadulnak az indulatok, megindul a bujdosó magyarok üldözése. A lelkiismeret furdalástól gyötört András a Pilisben bolyong, hogy rátaláljon Leventére, s igazolni tudja tettét és önmagát testvére előtt. Nem tudja, hogy így akaratán kívül a királyi testőrséget is elvezeti testvére búvóhelyére. Rasdi táltosnő, Levente felesége azonban csodát tesz: a bujdosók áttáncolnak, áttűnnek a Fény Birodalmába. Egyedül Levente marad, aki magához akarja venni az Ősi Kardot az arra méltatlanná vált Andrástól.

Karmester: Makláry László. Az előadást Nagy Viktor rendezte.