Name: Az én XX. századom
Genre: játékfilm
Released: 2018-04-22T08:54:26+0200
Duration: 99 min
Rating: 7.3
Cast: Dorotha Segda, Oleg Jankovszkij, Paulus Manker, Andorai Péter, Máté Gábor

Értékelés:

52 szavazatból

Szerinted?

Enyedi Ildikó Cannes-ban a Legjobb első filmnek járó Arany Kamera díjával elismert, trendekbe nem illeszthető, ironikus "fényfilmje" rövid időre visszatér a mozikba, a Magyar Nemzeti Filmalap, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Pannonia entertainment együttműködésében. A 20. század elejét a némafilmek stílusában megidéző, fekete-fehér alkotás teljes körű restaurációját a Magyar Filmlaborban készítették el Máthé Tibor, a film operatőrének részvételével 2017-ben, az eredeti kameranegatív és eredeti hangszalag felhasználásával. A digitálisan felújított filmklasszikus a 68. Berlini Nemzetközi Filmfesztivál "Classics" szekciójában mutatkozott be újra mozivásznon, és március 1-től limitált vetítéssorozatban országszerte újra mozivásznon látható. A drámai és komikus elemeket vegyítő, szimbolikus történetben a 20. század szilveszterén két ikerlány, az anarchista Lili és a léha erkölcsű luxusnő, Dóra, valamint az őket egységként szerető Z. úr egyszerre érnek az Orient expresszen a magyar országhatárra. Edison találmányainak igézetében pergő történetük speciális "boldogságkutatás", a "tömeggyilkos század" visszaperlése az állandóan változó világ, a létezés csodájától. Tarkovszkij csodálatos színésze, Oleg Jankovszkij egy fiatal lengyel színésznővel, Dorotha Segdával alkotott felejthetetlen kettőst.

Stáblista:

Értékelés:

52 szavazatból

Szerinted?

Hozzászólások

Kép csatolása

Spoiler

Offtopik

10/10

Gyönyörű kompozíciók, valószínűleg nagy költségvetés, a zene és a képek fantasztikus összhangja, remek színészi alakítások. Ezekért megbocsátható két dolog, amit gyűlölök a filmekben: a művészkedés és a tisztelgés. Ne a film, a rendező tisztelegjen, hanem én a film előtt, mert jó. Ez a film viszont nagyon jó, ezért elnézhető a tisztelgés Edison találmányai és a XX. század előtt, a művészkedés pedig azért elnézhető, mert nem is az, hanem valódi művészet. Előtte A kis valentino-t néztem, kifejezetten felüdülés volt ez a film az után a gyalázat után. Bevallom, ekkora összhangot, ilyen fantasztikus operatőri és rendezői munkát én magyar filmnél nemigen láttam, nemzetközi filmnél is keveset. Elbűvölő!

Válasz

1/10

A Testrõl és lélekrõl miatt rákerestem Enyedi Ildikó korábbi filmjeire és ezt megnéztem. Nekem nagyon tetszett. Különleges, egyedi. Olyan film ami vagy eltûnik a süllyesztõben, vagy felismerik a gyönyörûséges zsenialitását. Én úgy gondolom, hogy ez a film elõbb-utóbb bekerül a legjobb magyar filmek kategóriájába és annak is az elejére.

6/10

Valamiért nekem is volt egyfajta hiányérzetem, de kétségkívül az egyik legérdekesebb magyar film amivel találkoztam. Egyzser lehet újra elõveszem majd. :)

7/10

Míg néztem, nem tudtam mit kezdeni ezzel a filmmel.
Utólag egyetlen dolog jut eszembe: olyan, mint egy patchwork takaró. A kis négyzetei nagy mûgonddal készülnek, de egy egésszé összerakva nem az igazi.Csalódást okoz - nekem legalább is.
Pedig a részleteket nagy mûgonddal válogatták: filmrészletek a film õskorából, tárgyak, akár csak egy gyönyörû fehérnemû a század elejérõl.
Volt benne humor : a csacsin elszamaragoló lányok, az anya, ahogy elõvarázsolja megdöbbenéssel a szoknyája alól az ikerpár másikát, nyakig bepólyálva.A tudós professzor, aki a nõi szexualitás mibenlétérõl tart elõadást.
Tetszett, ahogy az európai nagyvárosok, ill. más földrészek nagyvárosainak gazdag környezete közé beilleszti Magyarország szegénységét, a zsúfolt vonatokkal, az ácsolt tömegszállásokkal.
Nem hittem, hogy kitartok a film végéig.
Valaki azt írta itt a fórumon, hogy "elapadt a támogatás" a kortárs filmek készítõi felé.
Valóban azt gondoltam, hogy ha a film készítõi saját anyagi forrásaikat dobják össze, akkor rendben van, de támogatással készítve megéri-e ez az alkotás?
De valahogy igazságtalannak érzem utólag a gondolatot. Nem az egész adja az értékét a filmnek,mert nem tipikus játékfilm, hanem a részleteiben van az ereje. Azokat meg többször meg kellene nézni, mert gyors egymásutánban fel sem fogja az ember a jelentésüket, szépségüket. És nem árt, ha a befogadó rendelkezik bizonyos történelmi ismeretekkel a századról, hogy lássa a fától az erdõt.

Itt megnézheted legálisan. Végre!!!

http://film.indavideo.hu/video/f_az_en_xx_szazadom

A Magyar Nemzeti Filmarchívum kiadásában:

http://mandarchiv.hu/cikk/225/Az_en_XX_szazadom

http://www.libri.hu/film/az-en-xx-szazadom-dvd.html

Végre-valahára!! Megjelenik DVD-n! El sem hiszem!

A posztmodern áttörését jelentette ez a film a 80s évek végére a klasszikus formák világába záródó, közönségét elvesztett magyar filmmûvészetben. Sajnos 10 évet késett ez a folyamat, talán a 80s évek apadó pénzforrásai nem kedveztek a kísérletezésnek, ki tudja pontosan.
Én Bódy Nárcisz és Psychéjének áradó, romantikus meséje szelleméhez tudnám leginkább hasonlítani.
Abban, ahogy a postagalamb nézi a távírót, érzem a modernizáció némi kritikáját. Bár talán lehetett volna másképpen is modernizálódni, talán errõl a nosztalgikus hitrõl is szól a film.

Valóban csodálatos egy film! Miközben jóformán már minden vacakot kiadnak DVD-n, ezt nem. Ennyit errõl.

2/10

Én nem vagyok ilyen filmnézõ de .. inkább nem minõsítem sajnods nem éérek hozzá..

Hát igen, az ÉLMÉNY...

Moziban sajnos még nem láttam a filmet, de gyanítom, hogy a hatás lehengerlõ lehet...

Jogev 2008 dec. 31. - 02:21:59 10/10 Előzmény Vinogradov

December 9-én az Urániában adták le, én éltem az alkalommal... voltunk vagy kilencen...:D:D Hát, ez van, az élménybõl, mint eddig sem, most sem vont le, örültem ,hogy ismét megnézhettem, az élmény nyolc éve változatlan.

Valószínûleg a nyolcvanas évek végének legjobb magyar, s nemzetközi viszonylatban is az egyik legjobb filmje. Egyenesen megdöbbentõ, hogy még csak egy ember méltatta itt hozzászólásra.

Enyedi Ildikó mozija fekete-fehérségében is rendkívül sokszínû portré.

Igen, mûfaját tekintve portré, de hogy minek a portréja azt nehezen tudnám érzékeltetni.
Persze, a XX. századé, de nem azé a huszadik századé, amelyet mi ismerünk. Ez egy másik huszadik század. Kicsit az is, amilyennek LENNIE KELLETT VOLNA (legalábbis a XIX. század embere szerint), kicsit azé is, AMI LETT, és kicsit azé is, amilyennek NEM KELLETT VOLNA LENNIE.

Ezt, a kaleidoszkóp számtalan színében és formájában egyszerre megnyilvánuló egyetemes állapotot természetesen úgy lehet a legjobban érzékeltetni, ha az a XX. század, mint folyamat kibontakozást, létrejöttét kísérjük figyelemmel.
Azt a történelmileg viszonylag jól körühatárolható idõszakot, mikor már volt XX. század, de még sem nyilvánult még meg a maga teljességében.

Furcsa, lebegõ léthelyzet ez.

Valahol már nem, s közben valahol még nem lenni. A magyar nyelvben ezt talán a kissé vallásos töltetû "elközeleg" kifejezés tudná a legpontosabban érzékeltetni. Valami már elment, valami viszont már majdnem megérkezett.

Igen, ez a "boldog békeidõk" kora. Pontosabban annak dekadens utolsó szakasza, amelyben a kezdettõl fogva jelen levõ anomália nyilvánvalóvá és leplezhetetlené válik.

Az az anomália, amelyet XX. századnak hívnak.

Ez az állapot, ez a lassan, ám egyre látványosabban megnyilvánuló XX. század érdekli Enyedi Ildikót, s ezt mutatja be furcsán hányódó, kissé szeszélyes - egyik pillanatban feladatában olyannyira bizonyos, máskor a végletekig bizonytalan - karakterein keresztül (akiknek ábrázolása külön tanulmányt érdemelne).

A végeredmény egy bámulatosan kivitelezett, struktúráját tekintve rendkívül egységes, egyszerre depresszív és felemelõ mozi, mely esetében, bármennyire is nem szeretnénk, kénytelenek vagyunk némi allegorikus utalást felfedezni az idõszakra nézve, melyben született.

Nem véletlenül lett ugyanis generációja fogékonyabb, tisztánlátóbb magyar kissebbségének egyik legkedveltebb filmje. Az alkotás ugyanis egyszerre univerzális, de specifikusan magyar is, hiszen kvázi, egy "Európában és mindig Európa nélkül" - "Ugyan kérem, ezeket az országokat Shakespeare találta ki" - (és itt most véletlenül sem a politikai-gazdasági kreatúrára, hanem egy magatartásra, obkektív Emberi mércére gondolok) áthallás mellett, a változás anatómiáját is bemutatja.
Persze nem objektíven és "az egyedül üdvözítõ" felkiáltással, s nem is enciklopédikus tárgyilagossággal. Mindössze alternatívákat és élethelyzeteket, sorsokat érzékeltet, néhol ordító fortissimoban, máskor rendkívül csöndesen, ám annál simulékonyabban, néhol a filmnyelv legelvontabb régióinak ritkán tapodott útjait róva, s saját belsõ tájainak végtelen oszlopcsarnokaiban bolyongva (a tizenkilencedik század monumentális építészeti örökségében sem véletelnül tobzódik a film), máskor olyan erõs reflektorfényben a középpontba állítva, hogy csak az érzelmileg és intellektuálisan igazán vak emberi egyedek nem képesek meglátni.

Ez a XX. század portréja.
A XX. századé, amilyennek szerették, vagy nem szerették volna, s végsõ összefüggésében természesen azé is, amilyen lett.

Patetikusan és rezignáltan, egyszerre huszadik század eleji és huszadik század végi módon.
És persze úgy, ahogyan azt csak Enyedi Ildikó tudja...

S az, hogy nem csak õ nevezheti az "Én huszadik századomnak" a legeslegnagyobb eredmény és elismerés, amelyet a film valaha is elérhetett.

(10/10 - természetesen mindezek után már nem kell magyaráznom.)

A legjobb film a világon! Tényleg hihetetlen, csak meg kell látni benne a sok kis apró zsenialitást...
Adják le végre valahol...

Az én XX. századom

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Hozzászólások

Értékelés:

Mozi lista

PORT.hu a Facebookon

Adblock detektálva

Az én XX. századom

Értékelés:

Stáblista:

Szereplők

Alkotók

Kapcsolódó cikkek:

Újra a moziban Az én XX. századom!

Hozzászólások

Értékelés:

Mozi lista

PORT.hu a Facebookon

Adblock detektálva