Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Pjotr Buszlov 2003-as Bumerje nagyjából akkora dobás, mint a már többször hivatkozott Testvér volt. A Bumer a BMW az orosz szlengben - a Mersz alatt meg Mercedest kell érteni, ki gondolta volna -, és egy frissen lopott, finom hangú 750-es a történet fõszereplõje. És négy fiatal, középkategóriás bandita, akik közül az egyik véletlenül nekiszalad néhány nála erõsebbnek, aminek súlyos következményei lesznek.
Rokonszenves antihõseinknek menekülniük kell Moszkvából, amibõl klasszikus road movie kerekedik, sok nyomasztó helyszínnel, acélosan kék-fekete képekkel, feszes stílusban, zseniális soundtrackkel [3]. (Amelyet jórészt Szergej Snurov szerzett, aki 2006 nyarán koncertezett a Szigeten a Leningráddal.) Buszlov úgy suspense-el, mintha Hitchcock legjobb szláv tanítványa lenne, szorítja a gyomrot a feszültség. Kõkemény kultfilm ez, amely ügyesen elkerül minden lehetséges buktatót, nincs nyafogás, nincs hatásvadászat, csak hatás, és happy end sincs.
Ezt nem én találtam ki: az Antikillerben olyanok a gengszterek, amilyennek õk szeretnék látni magukat, és a mozinézõk õket, a Bumerben meg olyanok, amilyenek az úgynevezett valóságban. Ahogyan a Testvérnek vagy az Antikillernek, úgy a Bumernek is el kellett készíteni a folytatását. Sajnos. A Bumer 2 - amely a négyes fogat egy (két) tagjának további életét és munkásságát énekelte meg; harmadik rész nem lesz - érzelgõs, szentimentális, ostoba giccs. Tragikusan gyenge.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások