Dédapáim és én

Bakancslistához adom
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar dokumentumfilm, 50 perc, 2014

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?

Egy magyar-skót-holland fiatal nő, Carolina Mitchell festőművész Argentínában él és hosszú idő után visszatér dédszülei hazájába, Magyarországra. Azért jön, hogy megtalálja saját magát, hogy megismerje azt az országot, amelyről olyan sokat hallott. A filmben mesél nekünk magáról, családjáról. Caro felmenői politikusok voltak, egyik dédapja Zilahi-Sebess Dénes, a Székely Nemzeti Tanács alapító tagja, az ő fia, Zilahi-Sebess Jenő külügyi sajtóreferens, a háborúból való kiugrás egyik szervezője, másik dédapja pedig Dr. Bonczos Miklós, Horthy bizalmasa, a Lakatos kormány belügyminisztere. Most, 65 évvel a szeretett haza kényszerű elhagyása után Caro azt vallja: "azért szeretnék Magyarországra jönni, mert meg akarok tanulni a magyar nyelvet, mert írni szeretnék a családomról és a szerepükről a magyar történelemben és még azért is mert nem tudok már úgy festeni, hogy nem tudom ki vagyok. Keresem magamat és a gyökereimet!"

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
5/10
adamnagysweetmovie 2014 dec. 25. - 17:50:27 5/10
Minden szimpátiám az identitásával szembenézni merõ hölgyé, az is jó volt, hogy a nagymamája Jó Levegõ-beli narrációját halljuk, miközben a festõnõ Budapesten keresi fel a helyszíneket nélküle.
Ámde mintha pont az identitás kényesebb kérdéseivel nem akarna szembesülni, s a történész is elég egyoldalú olvasatot ad. Egyetértek azzal, amit mond, de egy nagy ugrássl átlendl a 44 március-október közti idõszakon, amiben egy belügyi államtitkár dédapa vagy egy külügyes nagyapa eléggé érintett lehetett.
44 októberében menekültek csak el, és Horthy sem mondott le a filmfelirattal ellentétben.
45-tõl a népbírósági perekben valóban történhetett kommunista politikai leszámolás is (igaz 49-ig nem volt ennyire homogén a hatalom), erre hivatkozni úgy, hogy jóelõre dobbantottak Argentinába, szerintem némileg problematikus, mégha a film szerint a kiugrós vonalon tevékenykedtek is. Szóval összetett a kép és ez jó - amikor nagy baj volt, Horthyék is szóbaálltak a szocdemekkel, Moszkvával. Kár hogy nem jött meg elõbb az eszük...

Szerintem a film és a festõnõ nem a múlttal akart szembenézni, hanem egy megnyugtató identitást rekonstruálni.
A másik dédapáról ha egy jelenet volt, egy koszorúzás, szal a film címe is sántít.
A nagymama egy igazán korrekt mondatot elmondott: én legyek elégedetlen, mikor más otthalt a fronton, fejére esett a bomba vagy elpusztult munkaszolgálaton... Hát, igen, ezeket is körbe kellett volna járni.

Végl a nagyi túl optimista, miszerint lassan megbékélnek az emberek a háborús dolgokkal - ehhez az kéne, hogy minimum békénhagyják a dolgokat, ne pedig egy ordas hatalom uralma megalapozására manipulálja, hamisítsa azt. Ahogy sajnos indirekt ez a film is.
Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu