Film

Egy amerikai Párizsban

/An American in Paris/
amerikai musical, 109 perc, 1951 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

Értékelés:

37 szavazatból
Szerinted?

Jerry Mulligan, egy fiatal amerikai festő Párizsban próbál érvényesülni, a siker azonban messze elkerüli. Egy nap egy gazdag, csinos nő felfedezi tehetségét, megveszi néhány képét és felajánlja támogatását. Jerry kezdetben ódzkodik a kitartott művész szerepétől, de a hírnév reményében- és mivel a nő nem kér semmit cserébe, elfogadja a segítséget. Egy este megismerkedik a kislányosan bájos, életvidám francia lánnyal, Lizzel. Kitartó udvarlásának köszönhetően szerelem alakul ki köztük, Liz azonban eltitkolja, hogy a híres kabaré énekes jegyese...

A festő szerepében Gene Kellyt, az '50-es évek musicalfilmjeinek sztárját láthatjuk, aki a filmtörténetben színészként, táncosként, énekesként, rendezőként és koreográfusként is bizonyított. Filmjeiben a tánc része a cselekménynek, nem csupán betét.

Stáblista:

Szereplők

Jerry Mulligan
Lise Bouvier
Adam Cook
Henri Baurel
Milo Roberts

Díjak és jelölések:

  • Golden Globe-díj (1952) - Legjobb film - zenés film és vígjáték kategória
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb látványtervezés
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb jelmeztervezés
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb operatőr: Alfred Gilks
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb filmzene: Johnny Green
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb film: Arthur Freed
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb forgatókönyv: Alan Jay Lerner
  • BAFTA-díj (1952) - Legjobb film jelölés
  • Cannes-i fesztivál (1952) - Zsűri Nagydíja jelölés: Vincente Minnelli
  • Golden Globe-díj (1952) - Legjobb rendező jelölés: Vincente Minnelli
  • Golden Globe-díj (1952) - Legjobb színész - zenés film és vígjáték kategória jelölés: Gene Kelly
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb rendező jelölés: Vincente Minnelli
  • Oscar-díj (1952) - Legjobb vágás jelölés: Adrienne Fazan

Vélemény:

szavazat: 9/10 2012 okt. 10. - 15:24:21
2012 okt. 10. - 15:24:21
Ma délelõtt sikerült megtekintenem. Bár fenntartom az állításom, hogy A vágy villamosának kellett volna anno elvinnie a legjobb film szobrát, ez a film meglepõen szórakoztató és kedves darab, ami végig le tudott kötni. Ahogyan azt a West Side Storynál említettem, a musical mûfaja tõlem meglehetõsen távol áll. Ennek ellenére ez a film méltó társa az olyan kivételeknek, mint a My fair lady (szintén Lernertõl) vagy a Kabaré (amiben ki más játszhatta el a fõszerepet, mint Minnelli lánya). A Gene Kelly-koreográfia remek volt, nem véletlenül kapott érte Oscart.
szavazat: 9/10 2012 okt. 05. - 09:03:13
2012 okt. 05. - 09:03:13
Nem tudom, ez mitõl tudta elvinni a szobrot A vágy villamosa elõl?
szavazat: 10/10 2012 febr. 28. - 21:37:17
2012 febr. 28. - 21:37:17
Sajnos nálunk a T-Home "cenzúrázza" a filmmúzeumot,
mert 23 órától kizárólag pornót sugároz régi filmek helyett,
a f@rok-agyúak kedvéért!!!

Szerencsére ez a film is meg van a gyûjteményemben.
10/10
2012 febr. 28. - 20:29:39
2012 febr. 28. - 20:29:39
Szia! Azt hiszem, "Tíz kicsi néger" címû film nincs. Agatha Christie eredeti könyvének a címe "Tíz kicsi néger", az abból készült, meglepõen jó film címe pedig "Tíz kicsi indián" lett. A film fekete-fehér, és valamikor a 60-as évek közepén készült. Új változatról én nem tudok, de lehet, hogy tévedek.
2012 febr. 28. - 20:22:28
2012 febr. 28. - 20:22:28
Nem értem ezt a sok indulatot ezzel a filmmel kapcsolatban. Ha jól belegondolok, mért kérünk számon komoly "mondanivalót" egy pazar kiállítású musical-en? Talán három vagy négy olyan musical van, ami a látványon, a zenén és a táncbetéteken túl valamiféle mondanivalót is hordoz. A "Kabaré" az ébredezõ fasizmust,a "West Side Story" New York egyik városrészének etnikai feszültségeit, a "Hegedûs a háztetõn" a zsidóság üldöztetését, a "Hair" pedig a vietnami háborúba készülõ amerikai fiatalok témáját keveri össze ügyesen, nem szájba rágva, zenével, tánccal, idõnként humorral.
A musical tulajdonképpen - kis túlzással - az operett modern kori változata. A fénykorban, ami fõleg a negyvenes, ötvenes évekre vonatkozik, sorozatban készültek a jobbnál jobb, látványos, hatalmas költségvetésû filmek. A díszletek szándékosan túl színesek, a történetek kissé csöpögõsek, romantikusak, szívmelengetõek, mindig happy end-del végzõdnek, a fordulatok kiszámíthatóak, az ének, és - fõleg - a táncbetétek pedig lélegzetelállítóak és megismételhetetlenek. Zseniális táncosok, mint Fred Astaire, Gene Kelly, Ginger Rogers, vagy Eleanor Powell az emberi teljesítõképesség határát súroló produkcióikkal olyan magasra állították a mércét, amelyet azóta sem volt képes meghaladni senki.
Ezek a filmek pont azért olyan jók, mert nem akarnak másnak látszani, mint amik. Igazi, jó értelemben vett közönségfilmek, magas színvonalon szórakoztatnak, és nem utolsó sorban, maradandó emléket állítanak olyan csodálatos mûvészeknek, akik sajnos, már nincsenek közöttünk, de akik ezeknek a filmeknek a segítségével mára már halhatatlanokká váltak.
2012 febr. 28. - 08:18:52
2012 febr. 28. - 08:18:52
Teljesen egyetértek HgGina2 filmkritikusokról írt vélaményével!

Ennek a filnek egyáltalán nincs mondanivalója, jószerével témája sem! Az a film lényege, hogy az ötvenes évek (egyik) nagyon népszerû és tehetséges táncosát (Gene Kelly) akarták mutogatni és ehhez kellett egy bárgyú keret-történet.
A film címe csak azért az ami, mert George Gershwin egy mûvének ez a címe!!!
A hülyeség netovábbja az is, hogy Gerchwin "Rhapsodie in Blue" mûvét KÉK rapszódiának nevezik, holott az egyáltalán nem a "kék"-rõl szól, mint pl. jeles festõnk Csontváry egyik korszaka, hanem egy zenei mûfaj alapjaira írt (blues és a spirituálé) monumentális zenemû, amely az afro-zene motívumait dolgozta fel rendkívüli módon.

Ami pedig az Oscar díjat illeti: számomra közel sem akkora jelentõségû, mint amelytõl renegetegen ájuldoznak, hiszen nem másról van szó, hogy a "szakma" szentjei egymást emelik a Parnasszusra. Elég csak az Oscar-gálán jelenlévõkön végignézni és mindenki láthatja, hogy mirõ és kikrõl van szó. De a filmben felhasznált további zenei betétek szerzõire is érdmes egy pillantást vetni: Johnny Green és Saul Chaplin vagy netán a mellékszereplõkre - naná, hogy Oscarral jutalmazták õket, hiszen családon belül vltak!
2012 febr. 28. - 07:12:11
2012 febr. 28. - 07:12:11
Elnézést,nem errõl a filmrõl van szó(ez meg van),de szintén gyûjtõ vagyok.Keresem:Tíz kicsi indián,vagy a még régebbi Tíz kicsi négert,DVD-n vagy VHS-en.Veszem,cselélem,bárhová érte megyek.krokedit@citromail.hu
2011 okt. 15. - 19:40:53
2011 okt. 15. - 19:40:53
Imádom a filmkritikákat. Vagy inkább a filmkritikusokat.
Magáról az adott filmrõl lövésük sincs, ízlésük is ritkán, mégis képesek annyi mindent összelapátolni az írásukban. Ráadásul felsõbbrendû okoskodó szószaporítással.

Szerintem soha életükben még nem szórakoztak jól egy filmen. Észre se veszik, hogy ez a film sem más, mint egy könnyed, romantikus film, amiben nem a történet a fõ látnivaló, hanem Gershwin zenéje és Kelly csúcsminõségû tánca.
Azon se csodálkozom, ha egy kritikus ehhez hasonlóan nem tudja, hova tegye a polcon az Astaire-Rogers párost vagy Eleanor Powellt.

Hajrá, okoskodjatok még "kritikusok"!
2011 márc. 20. - 18:10:40
2011 márc. 20. - 18:10:40
Nekem megvan a filmgyûjteményemben.
2011 jan. 11. - 21:05:14
2011 jan. 11. - 21:05:14
Azért ez így túlságosan leegyszerüsített elmélet,mert minden idõben voltak telitalálatos oszkárok és kevésbé megérdemeltek.Aztán pl ha a formai elemek korszakosak ,akkor az is megérdemli az Osárt ,Gondoljunk csak a HÓfehérkére, Walt Disney filmjére.Aztán az is igatz ,hogy bármennyire komoly darab aVágy villamosa ,inkább szinpadra való,és az átlagfilmnézõ nem dob hátast tõle.Ami pedig a témaválasztási elméletedet illeti lehet akár rosszmájú prejudikálás is.Egyébként ha emberek fejébe ezt sikerült beültetni ,hogy a holokausztfilm eleve Oszkárt kap ,akkor talán nem is felesleges azokat preferálni ,nameg az antirasszizmust ugyanígy.
Mondok egy nem holokausztos filmet ami nemrég kapott Oszkárt méghozzá érdemtelenül:A nem vénnek való vidék pl.naugye.
2009 febr. 18. - 15:59:25
2009 febr. 18. - 15:59:25
Ezek a forradalmi reakcióid, amit a hozzászólásaidból lehet kiolvasni nagyon tetszik. Abszolút igazat adok a filmkritkádnak ezen a helyen (is). Az amerikaiak romantizáló Párizs-képét mindenképpen tükrözi a film. Párizsnak mítosza van, melyet kérdés szerintem, ki hogyan ápol. Ellenpélda lehetne talán Bertolucci „Utolsó tangó Páriszban“ c. filmje, ahol szintén egy amerikai „hõst“ követhetünk Párizsban… A díjazás szubjektív dolog és a legtöbb esetben nem igazságos, ami biztos a nagyközönség akkor és most is jól szórakozott. A kritikus körbejárása bármiféle témának azonban teljességgel hiányzik. Talán Gene Kelly balettkoregráfiája az, ami nem teljesen elhanyagolandó. A film mindenesetre klasszikus lett, ha úgy tetszik bekerült a „kánonba“, s ha mással nem én Kracauer szavaival vigasztalódtam: „a film az éppen aktuális társadalom tükörképe is egyben“…ha így veszem, akkor pedig még az „Egy amarikai Páriszban“ is témája lehet egyfajta vizsgálódásnak…
2008 nov. 23. - 15:13:22
2008 nov. 23. - 15:13:22
Fura dolog. Annak idején a legjobb film Oscarját inkább technikai, mint tartalmi kategória alapján ítélték, ezért kapták a színpompás és nagyon giccses musicalek, illetve a millióstatisztás ókori filmek a díjakat. Ellenben a külföldi film díját a legnagyobb mûvészfilmeknek ítélték oda, Fellini, Bergman, Truffaut, Bunuel kapták az elismerést.

Furcsa módon manapság a helyzet az, hogy a legjobb film díját általában "téma" alapján ítélik, tehát ha valaki a Holocaustról, beteg és/vagy fogyatékosról vagy rasszizmusról, hátrányos megkülönböztetésrõl készít filmet automatikusan övé a díj, függetlenül a film esztétikai és technikai minõségétõl (most ezzel nem az olyan tényleg nagyszerû filmeket akarom szidni, mint a Philadelphia vagy az Esõember, amik tényleg jók!). A külföldi filmre habár érvényesülnek ugyanezek a szempontok (lásd Az élet szép, Pénzhamisítók, stb.) itt leginkább a "kommerszebb", tehát a hollywoodi szabványokat betartó, klasszikus sémákkal operáló filmeket részesítik elõnyben (ezért is jelölték Oscarra négyszer Szabó Istvánt, a magyar "akademizmus" vezetõ rendezõjét). Magyarul az olyan alkotásokat, melyek nem kellõen mûvésziek és/vagy elvontak és az amerikaiak is meg tudják emészteni õket.
szavazat: 7/10 2007 szept. 10. - 08:13:44
2007 szept. 10. - 08:13:44
Na és a legjobb film kategóriában is begyûjtötte a szobrocskát. Mai szemmel nézve már kissé megkopott, de az '50-es években nagy divat volt a musical. Nehéz összehasonlítani A vágy villamosával, talán annyiban lehet, hogy azon egy cseppet sem fogott az idõ vasfoga, ezért az egyben jóval kiemelkedõbb alkotás is.
2007 szept. 09. - 23:22:40
2007 szept. 09. - 23:22:40
Szeretem ezt a filmet, fõleg Gershwin zenéjét. A vágy villamosa azért valóban Oscar-ra érettebb.