A film kezdősorai:
"Ki gondolt volna erre? 1945. április 16-án eljött az idő. A Vöröshadsereg körülzárta Berlint,
és most házról-házra közelítettek a Reichstag felé. (...) Hogyan kezdjem? Hogyan találjak rá a megfelelő szavakat? Egyáltalán nem számít a nevem. Azon sokak egyike voltam én is, akik buzgón hittek országunk jövőjében. Kételyek? Csak a gyengék kételkednek. Varsó, Brüsszel, Párizs. Mindig győztünk. Biztosak voltunk benne, hogy helyesen cselekszünk. Ugyanazt lélegeztük be, mint bárki más. Ennek voltunk a részesei."

Én előzőleg úgy véltem, hogy az alapjául szolgáló könyv elolvasása után, továbbá az egyéb ezirányú olvasottságommal, ez a film talán már nem lesz rám annyira erős hatással. Tévedtem, mert ugyan a naplózott történésekben és a bensőséges intimitású monológokban is hűen követi a könyvet, de a megrázóan hiteles filmes megjelenítés képszerű érzékletessége, és a gáttalan erőszak látványával való szembesülés éppannyira felkavaróan döbbenetes volt, mint a sokkal részletezőbb elmélyültségű napló olvastán. Főleg amikor a német nők, egymással is szembefordulva, egymást is kiszolgáltatva, avagy kényszerülten elfogadást és érzelmeket hazudva próbálták önmagukat menteni.
A film olyan ellentmondásos sokrétűséggel ábrázolja a berlini nők háború végi iszonyatát, hogy bármelyik koncepciósan kész válaszokkal elfogult néző találhat benne önigazoló féligazságokat, de leginkább mégis az összeegyeztethetetlennek látszó dolgokat is a maguk bonyolultan árnyalt összetettségében látóknak segíthet a legtöbbet, hogy közelebb kerüljenek a kívülállók számára felfoghatatlanhoz.
Számomra ez a nagyom fontos film is egyértelmű bizonysága annak, hogy a tömegesen megbecstelenített áldozatok önfeladó túlélési kényszere és a rettegett magától értetődőségűen teljes kiszolgáltatottságuk, valamint a lelkileg és fizikailag is pusztítóan kiüresítő gyalázatuk semelyik hadviselő fél oldaláról sem lehet alapja valamiféle másikra mutogató, részrehajlóan felmentő, avagy kárhoztató, elkenően méricskélő relativizálásnak.

A könyv, magától értetődően e filmhez is tökéletesen illő fülszövege:
"Egy magányos fiatal nő naplóírásba kezd, 45 áprilisában az ostromlott Berlinben. Hogy mi vár rá, egyáltalán túléli-e -biztosan semmit sem tud. Csupán egyvalamit: úgy képes megbírkózni a szenvedéssel, ha őszintén és részletesen beszámol minden percről, az összeomló nagyváros asszonyainak rettegéséről, küszködéséről, testi-lelki kiszolgáltatottságáról. Folytonos életveszélyben lenni, győzteseknek engedelmeskedni, férfimódra robotolni, éhezni, szexuális prédának lenni vagy katonavágyak közt választani - úgy járja végig a neki rendelt stációkat, hogy közben meg tudja őrizni emberségét. Szabad lelkiismerettel dönt saját sorsáról, és szembenéz azzal, hogy személy szerint ő is felelős mindenért, ami történt - hiszen a Harmadik Birodalom polgára volt. Nagyobb tisztánlátással aligha írt bárki a béke első heteiről. A napló szerzője - akinek határozott kívánsága volt, hogy neve titokban maradjon - írói tehetség. Tájékozottsága, egyéni hangja, szabadszájú humora, találó megfigyelései, érzékletes és megrázó leírásai nagyban hozzájárultak egy évtizedekig elfojtott trauma feldolgozásához, a német szenvedésről szóló közös elbeszélés kibontakozásához. ... "

"Aki tudni akarja, milyen volt a háború valójában, hallgassa meg a nőket!"

Különös, hogy az Anonyma című könyv kiadásáról két teljesen eltérő változatot olvashatunk a könyv elején és e film végén. (?)

off
Kérésem változatlan: lécci, küldd már el a tiltólistát! Akár privátban.

on
Egyébként valóban bemutathatnák. Világ-összeesküvések, háttérhatalmak, paranormális jelenségek s más effélék lehetnek (bár én nem osztom ezeket a teóriákat), de alig hinném h itt ilyesmikrõl lenne szó. Valami egyszerûbb oka lehet.

2008, azaz a film elkészülte óta néhányszor már változott a viszonyunk Oroszországgal (ha jól emlékszem 2007-ben tett baráti látogatást Putyin a jelenleg Gyurcsány által lakott elkobzott villában, vacsora és puli simogatással egybekötve).

Ettõl függetlenül ez a film az elkészülte óta folyamatosan tiltólistán van Magyarországon, egyébként mi mással magyarázható, hogy az elmúlt 7 év alatt egyetlen mozi, TV csatorna, DVD film terjesztõ stb. sem merte venni a bátorságot a bemutatására.

Pedig nagyon fontos lenne a megismerése, bemutatása!

Talán azért, mert -mint biztosan tudod- mostanában nem vagyunk jóban a SzU-val vagy annak utódállamával és jóban vagyunk az Endékával vagy annak utódállamával....

....vagy mostanában éppen fordítva áll a dolog? Ki tudja, mikor merre forog a szélkokas? Na ugye. Te talán inkább tudod, ha egyszer azt is tudod h "tiltólistán" van ez a film. Ha megvan az általad említett tiltólista, ugyan küldd már el privátban! Jó ha tudom, mely filme(ke)t ne is várjam..

Miért van tiltólistán Magyarországon ez a film?

Mindenkinek figyelmébe ajánlom:

Illés Béla író a szovjet hadsereg õrnagyaként részt vett Budapest ostromában. Õrnagyi beosztásában ekkortájt jelentette ki, hogy a szovjet katonaság számára „a magyar nõk is a szabad zsákmány körébe tartoznak”.[

Sztálin világossá tette: a nemi erõszak és a német civilek terrorizálása egyfajta „jutalom" a katonáknak. Sztálin azt mondta: az embereknek meg kellene érteniük: a katona – aki több ezer kilométert harcolt végig vérben és fegyvertûzben és halálban – megérdemli, hogy egy kicsit szórakozzon a nõkkel.

Magyarországon, magyar televízió csatornán mikor mutatják be végre ezt a filmet?

Sikerült megnéznem. Elég jól sikerült, bár itt is a témaválasztás az ami a fõ vonzerejévé vált. (ha szabad így fogalmaznom).
Jó ötletnek tartom, hogy más emberek szemszögébõl is megmutatják nekünk mennyi arca is van ennek a háborúnak és, hogy a kegyetlenség hogy mutatkozik meg a gyõztesek oldalán akiknek ezek a meggyötört emberek teljesen ki voltak szolgáltatva. Olyasmi ez mint amikor a magyar ászokat akik katapultáltak agyonlõtték amikor az ejtõernyõvel landolni készültek. Na ilyet még a németek se nagyon csináltak.

Na erre kíváncsi leszek, jónak ígérkezik.

Férfiként se esett jól a film tartalma, de mindenképp tanulságos sztori a nem fekete- fehér erkölcsrõl.