Egy lyukas dollár

Bakancslistához adom
Un dollaro bucato
francia-olasz western, 92 perc, 1966

Értékelés:

18 szavazatból
Szerinted?

Gary O'hara százados (Giuliano Gemma) és öccse Philip O'hara főhadnagy az Észak és Dél háború végével leszerelni kényszerülnek a hadseregtől. Elindulnak munkát és megélhetést keresni egy-egy irányban. Gary hazatér hitveséhez, Philip nyugatra megy egy új élet reményében. Ekkor még nem sejtik, hogy a következő találkozásuk véres drámába torkollik, melyben mindketten sokat veszítenek. Mindezek hátterében egy pénz és hataloméhes ember áll, kinek ravasz fondorlatai megkeserítik a város lakóinak életét is melyben a tesvérpár újra találkozik. Gary később visszatérvén kegyetlen leszámolásba kezd, amolyan spagetti western módra.
A film a stílus egyik legjobbja, ahogyan a főszerepet alakító olasz színészóriás is.

Stáblista:

Szereplők

Hozzászólások

Szerinted?
7/10
doktormacko1 2016 máj. 14. - 17:05:05 7/10
7 / 10 makaróni vagy spagetti western ízlés szerint
black box 2016 febr. 16. - 11:41:36
...ráadásul az, hogy Giuliano Gemma egy színészóriás volna abban is van némi túlzás
feketevipera 2012 nov. 19. - 22:21:48
Hogy õszinte legyek, az ismertetõ utolsó mondatával nem igazán értek egyet ("a film a stílus egyik legjobbja"), ennél azért vannak sokkal jobb (italo)westernek is. Vannak ugyan jobb részei, de a sztori nem kimondottan egyedi, a cselekmény néhol lelassul, és elég sok sablonból építkezik. Van benne minden, ami kell: bosszú, korrupt seriff, bûnözõk, terrorizált polgárok, viszont valami mintha mégis hiányozna - talán a jellegzetesség. Ugyancsak "sablon" az, hogy a fõhõs valamilyen "jelet" hagy a bosszúhadjárata során: itt ilyen a hullák mellé dobott dollár, aminek megvan a maga jelentõsége (és persze jól mutat a vásznon). A film második fele már kicsit "bugyutább" és hihetetlenebb, de sok hasonló zsánerfilmben megfigyelhetõ az, hogy elkapják a fõhõst, megkínozzák, csodálatos módon mégis megszabadul. A színészi játék nagyjából megfelelõ, persze kimondottan sokat nem kell várni, nem egy Bergman-drámát nézünk. A fõhõst Giuliano Gemma játssza, hozza a tõle megszokott figurát, ellenfele pedig Pierre Cressoy, aki más westernekben is alakított már gonoszt (idõnként pont Gemmával is együtt játszott). Lényegében véve õk viszik el a filmet, illetve még talán a fényképezést lehet megemlíteni. Úgy összességében egy nézhetõ, de idõnként picit lelassuló alkotásról van szó, vannak ennél sokkal gyengébbek is, viszont talán ez is lehetne valamivel ismertebb. De gondolom, hogy a közeljövõben nem fogjuk tévében látni, valamikor réges-régen talán vetítette a királyi tévé (szinkron is készült hozzá, ezt is fel lehetne tüntetni a film adatlapján), manapság viszont nem porolják le, pedig szerintem egyszer meg lehet nézni, egy esti szórakozásnak pl. megteszi.