Egy polgár vallomásai

Értékelés:

6 szavazatból
Szerinted?

„És ne feledd soha, hogy a világ fia voltál. Rokona a négereknek és a csillagoknak, a hüllőknek és Leonardo da Vincinek, a Golf áramnak és a maláj nőknek, a földrengésnek és Lao-cénak. Mindehhez közöd volt, egy anyagból vagytok, egy lélek teremtett, ugyanaz a lélek fogad vissza. Ez egészen biztos.” (Márai Sándor)
„Márai már az életében legendává vált, kérlelhetetlen, hajlíthatatlan magatartásával, azzal az eltökéltségével, amellyel – ha kínlódva is – az emigrációt választotta. Még halálában is kemény és elszánt volt: 89 évesen, 1989 februárjában golyót röpített fejébe. Életének második fele ismeretlen és homályba burkolt. Ezt a titokzatosságot – ami nem is az -, próbálom most írásai segítségével megfejteni, őt magát, emberi szenvedéseit, kételyeit és ideáljait megmutatni. Az etikájában, tartásában, humanizmusában következetes polgárt.” (Márai Enikő)

Stáblista:

Alkotók

Hozzászólások

Szerinted?
10/10
ligetiz51 2020 jan. 12. - 18:20:10 10/10
Ez is méltó adaptáció az unakahúga kitűnő előadásában, de ajánlom a 2000-es években készült nagyszerű Márai TV film alkotásokat korunk legjobb színészeivel. Talán nem gondolta volna, hogy a XXI. században -egy számára bizonyára érthetetlen korban- mégis az egyetemes magyar irodalom legnagyobbjai között tartjuk számon nagyon sokan ( persze ma is vannak ellenzői ).
LexH 2015 aug. 05. - 07:03:09
Márai úgy élt évtizedekig New Yorkban, mintha Szibériába számûzték volna. Az Egy polgár vallomásaiból azonban világosan kiderül, hogy õ Kassán kívül lényegében mindenütt számûzöttnek érezte magát (Budapesten is). Egy világpolgár, akinek szülõvárosában, magyar, polgári környezetben kellett volna leélnie az egész életét. Ebbõl azonban semmi sem valósulhatott meg. A történelmi okok mellett a szülõk felelõssége is egyértelmû: õk számûzték elõször gyermeküket, amikor intézetbe adták, s amely számûzetés Márai egész további életét meghatározó komplexussá fejlõdött.