Ábrándozás az emberi sorsról, romantikus történet egy nőről, aki az életét a művészetnek és a szerelemnek szentelte. A legjobb film és legjobb színésznő - Laura Morante- fődíja az amieni fesztiválon 1989-ben. Egy évvel később szintén bemutatták az MFF-en Cannesben, a francia mozi történeti keretében.
A festőnő pszichológiailag befolyásoló portréja, aki éveken keresztül kísérletezett és kereste a saját alkotóművészi útját. A művészeti kísérletek az orvosságává váltak az értelmetlen szerelemnek és a vele kapcsolatos reményeknek, félelmeknek és frusztrációknak. Látszólag, mikor ez a nagy, az egész életről határozó érzés végre kialudt, visszatérnek a kedvese emlékei - a főhősnő "megtalálja" az arcát a már felnőtt unokája arcvonásaiban. Ez emlékezésre kényszeríti és gondolkodásra az elmúlás fölött...