"A szűk völgyekben, a világ nyüzsgésétől távol élő erdélyi emberek, még szoros egységben léteznek a természettel. Miden napjaikat átszövi a földdel, vízzel, fával való találkozás. A dombhajlatokban, völgyekben meghúzódó falvak között fatemplom tornya szökik a magasba, máshol harangláb strázsál a cinteremben; kopjafák állnak a temetőkben, vízimalmok, ványolók, az erdélyi paraszti zsenialitás máig létező nyomai..."