Esperanza csillaga már rég leáldozott. Valaha minden nap szállított utasokat, elveszett lelkeket, akik kis és nagy hazugságokkal próbáltak megbirkózni az élettel. Tíz utas szilveszter este lekési az utolsó kompot, amivel Koppenhágába akartak eljutni. Még mielőtt éjfélt üt az óra. Mindegyik utas más okból. Egy szebb napokat látott, régi gőzős, az Esperanza volt az utolsó esélyük. Az eseményekben gazdag átkelés nem várt módon arra kényszeríti őket, hogy mások és maguk előtt is beismerjék kisebb-nagyobb önámításaikat. Manapság ezek az utasok önszeretettel igyekeznek úrrá lenni az életuntságukon és eszeveszetten titkolják ezt mások előtt. Az Esperanza olyan, mint egy kísértethajó, az átkelés pedig olyan, mint egy kísérteties álomutazás.
Ebben a misztikus hangulatokkal átszőtt tragikomédiában sokszor búskomor, elmélyült humorral, de sok szeretettel pillanthatunk be az esendő emberi figurák lelki életébe.